Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-04-01 / 7. szám
1968. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal Szemelvények magyarországi vallásos lapokból Egyik lap vezércikkének írója, baptista, dicséri Kádár Jánost, a magyarországi kommunista párt főtitkárát s így idéz Kádártól: “Hazánkban vallásszabadság van. Pártunk kerül mindent, ami a vallásos emberek érzését sérthetné, de nem mond le arról, hogy küzdjön a felvilágosodottságért, a tudományos világnézet elterjesztéséért.” (A kihangsúlyozás a miénk.) Vallásszabadság van, de! Kádár egyszerre fúj hideget és meleget és ezért dicsérni kell. Egy másik cikk írója (vallása meghatározhatatlan) így szól: " .. .fájdalommal tölti el szívünket, hogy szüntelen vérző földünk egy távoli pontján, Vietnámban százak és ezrek lelik halálukat a magát keresztyénnek, Amikor nincs tovább Egy darabig elvisz a láb is... de gyilkos ingoványhoz ér... félelmes szakadékhoz ér... zúgó folyam partjához ér... és akkor nincs tovább. Egy darabig elvisz a szív is... utat lel ingoványon át, lélekvesztőt a folyamon ... aztán elér oda, ahol a szívnek sincs tovább. És ha már a szív sem lel utat át gyilkos ingoványokon, folyamon, sellőn, tengeren: A HITEN, A HITEN A SOR, és mégis van tovább. A hit elvisz... elvisz a célig. Megfáradottnak szárnyat ad. És vészen át és poklon át oda, az Istenig ragad. És akkor nincs tovább. Nincs tovább, mert vége az útnak és nincs tovább a küszködés és nincs tovább a fájdalom. Csak az élet, csak az öröm, a béke van tovább. T. E. vagy kereszténynek valló “az ateizmus ellen harcot hirdető” amerikai agresszorok fegyvereitől... de a testté lett Ige reménységgel tölti be szívünket és munkálja bennünk a megbizonyosodást, hogy Isten ígéretei valóra válnak.” Az író "Isten ígéretei” mögé rejtette azt a reményét a "hiszékeny” hívők megtévesztésére, hogy Vietnamban az istentagadó marxisták és az őket támogató szovjet fog győzni. Isten ígéreteiben itt is hiszünk, de vajon milyen ígéretet tehetett Isten azoknak, akik Őt tagadják? Boldog örömmel szálltunk kocsinkba Torontóban négyen, hogy New Yorkba jussunk. Szívünkben mély nyomokat hagyott az igen békességes és oly sok bölcsességgel elrendezett konvenció. Az általános örömet csak fokozta Cserepka testvérék jelenléte. Üt közben megszomjaztunk. Júliusi hőség volt... Megálltunk az első útszéli vendégfogadónál, ahol mindenféle alkoholmentes üdítő italt lehet kapni. A velünk utazó két nőtestvér, feleségem és én megállapodtunk, hogy Coca Colá-t iszunk. Meg is rendeltem négy üveggel. A kiszolgálónő mindegyikünk elé tett egy teli üveget. De nagyon hideg volt az ital, csak szívócsövecskén keresztül lehet fogyasztani. Összedugtuk fejünket. Egyikünk se tudta a csövecske angol nevét. Mi magyarok hajlamosak vagyunk elfelejteni anyanyelvűnket, de nem a legkönnyebben tanulunk angolul. "Csövecske” angolul "pipe” mondja valaki közülünk. Kérjek pipe-ot? — kérdezem. "Nem kérek, mert vízvezeték csőre fog gondolni ... És mi lesz, ha hoz egy darab csövet” — mondom. Hoszabb idő után újabb vendég ült mellénk. "Please, give me Coke and straw" mondja. Utána mi is kértünk straw-t és elfogyasztottuk üdítő italunkat. Straw-nak hívják a cső-A harmadik szemelvény szerzője egy kálvinista püspök. Ezt a mondatot idézzük írásából: “Most, amikor amerikai csapatok gyilkolják Vietnám népét, nagyon élesen kell kimondanunk — kifejezve Isten Igéjét —: Ne öljetek.” Ebben az egyoldalú beállításban csak az amerikaiak ölnek. A rómaiak 2000 évvel ezelőtt — pogányságuk ellenére is — jobban törekedtek az igazság érvényesítésére, mint egyikmásik kelet-európai ország manapság. Mernék-e követelni a püspök úrék, amit a rómaiak: "Audiatur et altera pars” — halljuk a másik oldalt! vecskét, amellyel ki lehet szívni a frissítő italt az üvegből. * * * Ezután, mert ki akartuk adni kanadai pénzünket, gyümölcsárushoz mentünk. Ki ezt, ki azt vásárolt. Amint nézem a sokféle gyümölcsöt, megszólal mögöttem egyik útitársunk. "Fülöp bácsi, hogy mondják angolul, hogy megy?” "Megy (harmadik személy, gondolom) angolul: goes”. Ráfelelek tehát: "megy — goes". És hallom a kérdést a kereskedő felé: “Do you have goes?” ‘Whaaat?’ szól a kereskedő mélyen kezdve és magas hangon fejezve be a szót. A mondat ismétlődik. A kereskedő hüledezett... "Mit kíván vásárolni?” — kérdeztem útitársunktól. “Meggyet szeretnék" — feleli. Négyen törtük magyar fejünket, hogy fordítsuk angolra a meggy szót, de nem tudtuk lefordítani. Végül egy közelünkben álló hölgy, aki magyarul is tudott, lefordította a meggy szót sour cherryre. A kereskedő széles mosollyal válaszolt: "Sorry, I don’t have goes, not even sour cherry." Meggy nélkül beszálltunk a kocsiba és rázendítettünk egy szép magyar énekre és folytattuk útunkat New York felé... Fülöp Árpád EZ IS KANADÁBAN TÖRTÉNT
