Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-02-15 / 4. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1968. február 15. Nők rovata Női. konf. elnöke: Bányai Sándorné Pénztáros: Mrs. Elizabeth Haydn Alelnök: Németh Lajosné Rovatvezető: Szerencsy Mária Ö ELŐBB SZERETETT “Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ö Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (Ján.1.4.: 10-11). Könnyű szeretnünk azokat, akik bennünket szeretnek. De egyetértünk abban, hogy nehéz szeretni azokat, akik viselkedésükkel állandóan bántják embertársaikat. Akik csak csak úgy tudnának másokat szeretni, ha azok hozzájuk hasonló hitetlenekké válnának először. TÉLI FÁK Halott világban bátor éneket, bizakodó éneket mondok, amikor népek, tervek, lombok, levelek lehulltak és életek. Minden fuvallat sorsokat kavar, hullt virágát vérző szíveknek. A szelek csak sírnak, temetnek. És szemfödél a zörrenő avar. Már minden szín a tegnapé lett, minden illat és minden élet, gyümölcsök, lombok lehullottak. Sívó szélben kifosztva állunk. És mégis látszat a halálunk. Mert a téli fák nem halottak. T. E. Csak az marad meg . . . Az IDŐ mindent összemorzsol; Hústestünkkel is végre így leszünk. Csak az marad meg... örökre, Amit szeretve, Krisztusért teszünk. Életet adó fényként árad az És hajnalok lágy harmataként hull S az elfogadó szívekben, Diadal-himnusszá magasztosul. Homik György Éppen ezért csodálatra méltó a mi Istenünk szerelme mihozzánk, bűnös emberekhez. Nem nézte a mi megvetendő, bűnös voltunkat, jóságával visszaélő magatartásunkat, hanem érdemtelenségünk ellenére értünk adta szerelmes Fiát, hogy tanuljuk meg Tőle az önzetlen szeretetet. Egy alkalommal egy édesanya varróképjén dolgozgatott, mialatt kis leánya játékaival volt elfoglalva. Egy idő múlva a kis leány otthagyta játékait és odament édesanyjához és kérte, hogy vegye fel őt ölébe. Az édesanya megérdezte tőle, hogy miért akarja, hogy őt ölébe vegye? Mire a kis leány így válaszolt: “Akarom, hogy szeretettel öleljél megádhoz engem, mert én téged nagyon szeretlek.” Mire az édesanya tréfásan megjegyezte: "Mi van a játékaiddal, a kis babáddal, azokat már nem szereted? — "Szeretem” — válaszolta a kis leány —,” de téged azoknál sokkal jobban szeretlek, mert amikor még picinyke voltam, nem tudtalak szeretni; azt a sok szeretet, amivel engem ápoltál és neveltél, nem tudtam viszonozni — azt szeretném most visszaadni néked.” Az édes anyának szemei megteltek a boldogság könnyeivel és úgy ölelte magához gyermekét. A kis történet a fenti Igét juttatta eszembe: "Mi szeretjük öt, mert Ő előbb szeretett minket.” Szolgáljon ez az Ige a mi buzdításunkra és hálából az Istennek irántunk való szerelméért, tegyük meg a legjobbat embertársaink felé. Isten ezt elvárja tőlünk. Isten megbánta, hogy "embert teremtett,” de azt soha, hogy az embert megváltotta. Jobbal mi is kérdezhetjük: “Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?” Vajda Pálné IGAZSÁGOK RÍMEKBEN VALLOMÁS Ifjú korban én is, sokat prédikáltam Gyönyörű szavakat másoktól tanultam ... Az Úr megintett, hogy: "Nem ezért küldtelek!” Rövid szóban mondd meg: Mit tettem teveled! ÉS SZÓLT AZ ÜR; A gyülekezetek vezetői Sokat adnak az egyházi rendre; Pedig hiába tisztelnek Engem, "Ha” — amit Én parancsolok El van felejtve. FONTOS EGÉSZSÉGI TÖRVÉNY Tudod-e, hogy akaratod Gyakran beavatkozik szervezeted működésébe? Tudd meg: ez csak akkor nem halálos “Ha” akaratod az Úr vezetése! A HALÁL ÁRNYÉKÁNAK VÖLGYÉBEN 23. Zsoltár Hányszor győzted le a halált, Vajon megszámoltad-e? Ahányszor legyőzted magad, Ez az Úrnak kegyelme! De amikor nem te győztél, Már legyőzött a halál, Okosabb a sátán mint te, Már megfogott a csapdán ... ÖNVIZSGÁLAT Önvizsgálat mindig hasznos, Ha jótettről van is szó: Csalárd a szív — csak motor ő (ne higyj neki) De nem képzett vezető! NYÍL A kétely látja az akadályt, a hit látja az utat; A kétely látja a legsötétebb éjszakát, a hit látja a legfényesebb nappalt; A kétely nem meri megtenni a következő lépést, a hit magasba szárnyal; A kétely kérdezi: "Ki hisz?” A hit válaszol: "Én!”
