Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-02-01 / 3. szám
JÉZUS MINT ORVOS 1968. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK A Megváltó földi életének idejében Palesztinában sok volt a gyógyíthatatlan beteg. Ez a körülmény is azt bizonyította, hogy rendkívüli nagy volt a népek között az erkölcsi zavar és romlottság. Voltak olyan betegségek, melyeket mi alig ismerünk. Ilyen volt pl. a bélpoklosság. Ezenkívül sok volt a vak, süket, néma és béna. Alig van az evangéliumokban olyan lap, amely egy-egy ilyen betegről ne tenne említést. A betegek határtalan bizalommal viseltettek Jézus iránt. A vak koldusok nem alamizsnát, hanem látást kértek tőle; a bélpoklos azt mondta: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” A vérfolyásos nő hitte, hogy Jézus ruhájának érintése által is meggyógyul. Mária pedig meg volt győződve, hogy fivére Jézus jelenlétében nem halt volna meg; a kapernaumi százados még azt is feleslegesnek tartotta, hogy Jézus a beteghez menjen, hogy puszta akaratával a távolból is gyógyíthat. A betegek hozzátartozóinak is nagy volt a bizalmuk Jézus iránt. Egymásután hozták a betegeket Jézushoz, s ha a néptömeg miatt az ajtókon át nem juthattak hozzá, áttörték a fedélzetet és úgy bocsátották le Jézus elé a beteget. Krisztus pedig a szenvedők iránt végtelen szánalommal viseltetett. Ö, önmagára nem sokat gondolt, mások baja iránt a legnagyobb részvételt tanúsított. Még a legnagyobb szenvedésében is úgy érdeklődött mások baja iránt, mintha Őt nem is emésztette volna a saját bánata és keserűsége. Egy szenvedőt sem utasított el magától. A kananeai aszszonyt megvárakoztatta ugyan, de eme viselkedésével is csupán jóakaratot tanúsított iránta. Meggyógyított mindenkit, aki hozzá folyamodott. Azoknak, akik lelki gyógyulást kerestek nála, örökéletet adott; a testi betegeknek pedig egészséget. Jézus csodálatos cselekedeteiről a leghitelesebb okmányok tesznek bizonyságot. Az evangéliumoknak minden lapja Jézus orvosi sikereinek egy-egy bizonyítványa. Próféták, apostolok és evangélisták tanúskodnak mellette. De ha valaki Krisztus ellenségeinek több hitelt ad, mint híveinek, az emlékezzék arra, hogy éppen ellenségei voltak azok, akik a kereszt alatt azt vallották felőle, hogy “másokon segített”. Krisztus csodálatos gyógyításainak valódiságát ellenségei soha sem vonták kétségbe. E tekintetben csak abban különböztek Jézus híveitől, hogy Jézus csodás hatalmát nem az Istentől, hanem az ördögtől származtatták. Krisztus gyógyításainál soha nem használt gyógyszereket. Ö volt az orvos, egyszersmind a gyógyszer is. Egy beteg nő Jézus ruhájának érintése által gyógyult meg, de senki se tekintette a ruhát gyógyszernek. Más alkalommal pedig egy vakot úgy gyó gyított meg, hogy előbb a saját ajkát érintette, s csak azután a vak szemét. Gyógyszerről azonban ez esetben sem volt szó. Egyetlen műszere a beszéd volt, de ez is csak mint akaratának észrevehető nyilvánítása. Egy parancsszavára tíz bélpoklos gyógyult meg... Ha meggondoljuk, hogy az Ö hatalma, szava a semmiből egy világot alkotott, akkor csodáit természetesnek találjuk. Igaz, hideg és viharos idők voltak ott a múlt nyáron, de azokról, amikben változtatást úgy sem tudunk tenni, miért is írnánk, vagy panaszkodnánk? Az emlékek közül a szépekre és épületesekre gondolunk, amint életünk homokszemei leperegnek. Nekem feledhetetlen volt az pl., hogy az ún. "station wagon”-ban aludtam, azaz csak szerettem volna. Olyan erősen kopogott tetején a nagyszemű jéggel vegyes eső, hogy alvásról szó sem lehetett. Aztán a másodpercenkénti villámlás hatalmas mennydörgéssel egybe kötve, ha süket lettem volna is, felébresztett volna. No, de hát miért is írok? Szólok arról, hogy ott a szívünk "jobban lángra lobbant”, vagy összedobbant úgy, ahogy azt Békefi Pál testvér a rámái tábor indulójának 1967-es szövegét és dallamát megírta és ennek “Jöjj Szentlélek’ címet adott. A szívek összedobbanása a fontos. Ez az összedobbanás nálam ott kezdődött, amikor az egyik nagyon ked3. oldal A betegek gyógyulását pedig az ö hitüknek tulajdonította. Eképpen saját fejéről levette és a hit homlokára tette a koszorút. A gyógyításnál Jézusnak nem a test, hanem a lélek megmentése volt a fő célja. Jézus minden testi gyógyításával az emberek lelki baján akart segíteni. Nem a testi betegségek gyógyítása végett jött Ő e földre, mert azokból, ha senki más, a halál kigyógyít mindenkit, hanem a lélek baján akart segíteni. A lelki bajoknak Krisztus az egyedüli orvosa és gyógyszere. A templom a rendelő szobája, itt osztja tanácsait, adja utasításait. Lakásunkban is felkeres, ha hívjuk. Az orvosi könyve a biblia, gyógyszerei az ige és a szent élet, gyógyforrások az Ő sebei. Mindentudósága minden bajunkban a legkitűnőbb gyógyszert ajánlja, így például: A gőg ellen az alázatot, az álnokság ellen az őszinteséget, az önzés ellen a jótékonyságot, a halál ellen a feltámadásban való hitet. Ezzel megdöntötte azt a közmondást, hogy halál ellen nincs orvosság. Faze S. János ves testvér, illetve házaspár (név nem fontos) helyét nekünk adta át. A közösségi gondolat szép megnyilvánulásai, amikor munkákról volt szó, éneklés, szavalatok, bizonyságtevések, zenei számok, érdekesebbnél érdekesebb igehirdetések, áhítatos imaórák, mind azok voltak, amikkel a Szentlélek lángjai ben nünket összefűztek. "Hozzád száll hát imádságunk, jöjj el, jöjj el, égi Fény” idézem ezt a tartalmas kifejezésű szöveget. Jöjjön el azért, hogy a szívünk, újult szívünk buzgóságban Érted égjen. Addig tanulgattuk, míg megtanultuk énekelni. A külső körülmények nem voltak valami ragyogók, de a belső igen. És erre hivatkozom. Ezt próbálom emlékeztetőén idézni. Ez a közös munkának elmaradhatatlan áldása, mikor a bensőséges állapotok, egymás ajkairól elhangzott énekek, elbeszélések reménységet osztottak bőségben. Hiszem azt, hogy ezen a nyáron is majd a Szentlélek lángja bennünket újra összefűz. Némeíhy L A rámái táborról
