Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-15 / 2. szám

VOL. 59, No. 2, JANUARY 15, 1967. 59. ÉVF., 2. SZÁM, 1967. JANUÁR 15. JÉZUS monda: “De kell, hogy előhb hirdettessék a* evangélium minden nép között.” (Márk 13:10.) AZ ÖTKERESZTEZÉS ELŐTT "MINDEN ÜT AI TISZTÁK AZ EMBERNEK A MAGA SZEMEI ELŐTT; DE AKI A LELKEKET VIZSGÁLJA, AZ ŰR AZ!” (Péld. 16:2.) Itt vagyunk még mindig az elmúlt esztendő határkövénél. Úgy tűnik, mintha kicsit nehezünkre esne a to­vábbhaladás, amin éppen nem lehet csodálkozni. A múltat már ismerjük, de a jövő idegen előttünk még akkor is, ha ennek gyökere abba van ka­paszkodva. Azt tudjuk, hogy a fa mi­lyen és milyen gyümölcsöt hozott ta­­vaj, de hogy milyet és mennyit terem jövőre, nem tudjuk. Habozunk kicsit a múlt és a jövő küszöbén, mely a jelen, s amíg ezt tesszük, ránk kiált egy mellettünk ólálkodó vakmerő hangon: "Vágj neki a jövőnek! Nem baj az, hogy sötét. Az sem jelent semmit, hogy ő a Filiszteus Góliát, te pedig Júdának gyermek Dávidja vagy. Ne­ked sikerül minden!” De közbe szól a félelem is és szinte jajveszélcelve kiáltja: "Vissza! Vissza! Az út tele van tö­vissel s azokból pedig, amelyekből a tüskék rászórattak, oroszlánok lesel­kednek!” Vállunkra teszi kezét a bölcsesség és ünnepélyesen felszólít: "Aki az ekeszarvára tette a kezét, hátra ne tekintsen. Igaz, hogy sok minden történhet a tovább utazás ide­je alatt az éjszakának ráborulásával, de emeld tekinteted arra, akinek sze­mei nem szunnyadnak s haladj előre, csak óvatosan, vigyázva arra, hogy ne irányítsd életed hajóját azon szik­la felé, amelybe már többször is bele­ütköztél.” A földi élet nagy pusztaság, amely­nek szürke vándora az ember. Oázis van rajta sok, de az emberiség na­gyobb része nem találja meg, vagy pedig csak nagyon ritkán, mert a va­lóság az, hogy a békés és nyugalmas életből kevés embernek jut. A na­gyobb rész homoksivatagon halad ál­landóan, amelyen ha szélcsend van, azért nehéz az utazás, mert minden lépésnél visszafelé csúszik talpa alatt a homok s a kevés előrehaladás, meg­feszített fizikai erőbe kerül. Ha pe­dig szélvihar támad, szemébe és arcá­ba veri a puszta éles homokját. így utazik az élet pusztáján keresztül a legtöbb ember. De mégis elindul mindenki. A kez­det-kezdetén, valaki más vezeti, egész egy bizonyos útkeresztezésig, ahol az eddig vezetett megtorpan és kemé­nyen kijelenti, hogy tovább nincsen szüksége vezetőre. Különböző irányba ágaznak innen az utak és nagyon boldog az, aki jól választja meg az útirányt. Nem ép­pen könnyű ez a feladat. Salamon azt mondja nagyon bölcsen: “Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt.” Nagy és sok igazságot támaszt alá ez a salamoni kifejezés. Például: Azt mondja a tolvaj, hogy az ő tolvajlása helyes. Micsoda bűn lehet­ne abban, ha onnan viszen, ahol sok van? Micsoda bűn van a káromkodás­ban? — kérdi egy másik. Még a mun­ka is jobban sikerül, ha alaposan kö­rül teremti az ember. A hazugság a legártatlanabb félrevezető, vagy kibú­vó lehetőség — mondja egy harma­dik. Miért lenne bűn a paráznaság? — kérdezi a negyedik. Hiszen már Is­ten két nemmé teremtette az embert. “De aki a lelket vizsgálja, az Űr az!” — figyelmeztet tovább a múlt idő legnagyobb bölcse és ezzel a kije­lentéssel azt mondja, hogy min­den Isten tiltó parancsával ellenes cselekedet, szennyezi és terheli a lel­ket és amikor vizsgálja az Űr, nem találja tisztának. A bűnös érzelmektől csábíttatva választják nagyon sokan életcélul az "örömök útját”. Ezt az utat járják nagyon sokan, haszontalan szórakozásokban. Idege­ket felkorbálcsoló játékokban, meg­gondolatlan fogadástételekben, éjsza­kai mulatozásokban, stb. Persze te­szik mindezt az elmét bénító pohár tartalma mellett és nem veszik észre, hogy az élvezetek örömpoharában adja be nekik a mérget a Sátán, mely­től megszédülve több bűnt követnek el egy éjszakai mulatságon, mint egy egész héten, vagy hónapon keresztül. Igaz ez: "Minden utai tiszták az em­bernek a maga szemei előtt”, de az is igaz hogy: "De aki a lelket vizsgálja, az Űr az!” Veszélyes ez az út nagyon. Bölcs ember nem jár rajta. A másik nagyon veszélyes út a "va­gyonszerzés útja”. Sajnálni lehet azt az egyént, aki ezt az utat választja magának, mint életcélt. Nagyon kevés ember az, aki­nek ez nincs ártalmára. A legtöbb esetben az a helyzet, ahogyan növek­szik a kincs, úgy zsugorodik össze a szív. Amennyire emelkedik a gazdag­(Folytatás a 2. oldalon) T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom