Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-03-01 / 5. szám
YOL. 59, No. 5, MARCH 1, 1967. 59. ÉVF., 5. SZÁM. 1967. MÁRCIUS 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America ------ Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja JÉZUS monda: “De kell, hogy előbb hirdettessék az evangélium minden nép között.” (Márk 13:10.) Jézus példázata a tengerbe vetett hálóról (Mt. 13:47—53) Semmi sem bizonyítja jobban Krisztus mindeneket átölelő szeretetét, mindeneket megváltani és üdvözíteni akaró szándékát, mint ez az általa mondott példázat. A háló jelképezi az Evangéliumot, melyet úgy vetett Krisztus a világba, mint halászok a hálót a vízbe és az bekerít minden vízi állatot válogatás nélkül. Az Evangélium hálóját Jézus Krisztus dobta a világ tengerébe és az meg is kezdte azonnal az ő bekerítő munkáját, amelynek eredménye tizenkét kiváló példány volt. Ezeket aztán halászokká avatta Jézus, vagy mondhatjuk úgy is, hogy megbízta őket azzal a feladattal, hogy hívják, hajtsák a halakat a háló felé. De prédikálásra való kiküldetésük azt is jelentette, hogy tovább kellett vigyék a már tengerbe dobott hálót. Később Pál és Barnabás ült hajóra és kihúzták ezt a hálót egész Kisázsia területére. Aztán Pál és Silás áthúzták ennek a szélét Európába is és Filippiben meg is alakult az első keresztyén gyülekezet. Aztán Ázsiába, Afrikába, Amerikába és Ausztráliába vitték és ma már boldog megnyugvással láthatjuk azt, hogy az Evangélium hálója ki van vetve mind az öt világrészre és végzi az ő csodálatos feladatát. A háló nem tudja megkülönböztetni a jó halat a rossztól, de azt se teheti, hogy ne kerítsen be valami más tengeri állatot is. De nem is hivatása a hálónak a válogatás. Ezt a munkát a halászok végzik nagy szakértelemmel. Jézus első halai közt már volt egy nagyon hitvány példány, Judás, akinek jéghideg szívét nem tudta felmelegíteni a krisztusi szeretet. Nem tudta megváltoztatni tolvaj természetét. Nem tudta átformálni képmutató magatartását, amely annyira lesüllyesztette, hogy a szeretet külső megnyilvánulását alkalmazta Mesterével szemben a legsötétebb hátsó gondolat alatt. Péter hálóba kerítette Anániást és Sarifát, akik csak külsőleg szerettek feltűnni és nem átalkodtak tolvaj lásukat hazugsággal is gazdagítani. De hálójába került Simon is, aki üzletet tervezett létesíteni abból az isteni ajándékból, amely csodálatos megnyilvánulásokban mutatkozott azoknál, akik üdvözülési vággyal fogadták szíveikbe. A Pál felőli oldalon Démás és ércműves Sándor került a hálóba s az egyik visszakerült a bűn tengerébe, a másik pedig sok szomorúságot okozott az apostoloknak. János felől való oldalon egy Diotrefes nevű egyén akarja szétszakítani a hálót csak azért, mert nem előtte hódoltak a hálóban levő társai, hanem Jánost ismerték, mint halászt. És ki tudná megmondani, hogy mennyi hasonló eset játszódott le amióta kivetette Jézus ezt a hálót. Ez a háló még nem lett a révpartra húzva és nem is lesz az utolsó ítélet napjáig. De benne van már az emberiség nagyobb része, vagyis azok az országok, népek, nemzetek, ahol az Evangélium prédikáltatik. Nagyon sokan nem is tudnak arról, hogy bekerültek ebbe a hálóba. Ezen nem lehet csodálkozni sem, mert a tengerbe vetett hatalmas hálóba került állatok sem tudják azt, hogy hálóban vannak, csak akkor, amikor a part felé húzzák a hálót és nemcsak azt veszik észre, hogy mindig többen tömörülnek össze, hanem azt is, hogy szabad mozgásuk korlátozva van és nem oda, s nem addig mehetnek már, ahová s ameddig akarnak, hanem ameddig lehet és oda, ahová nem akarnánk menni. Pontosan ez a helyzet lelki vonatkozásban is. Látszólag szabadon mozog az emberiség, mert távol van még a felelősségrevonástól. Még nem kezdték meg összegyűjtésüket az Isten szolgálatára kész angyalok. De lassan és csak a lelki emberektől érzékelhetően, közeledik a háló a part felé. Hanem a helyzet az, hogy a hatalmas Isten, a tenger nagy Ura, naponta, minden órában, sőt minden percben belenyúl a hálóba és kiemel belőle példányokat válogatás nélkül, jókat és gonoszokat, nemeseket és hitványokat, megváltottakat és megváltatlanokat, megszentelteket és megfertőzötteket, megigazultakat és elromlottakat, felfelé ívelőket és az alászállani készülőket, lángelmével ragyogó tehetségeket és csak alig feltűnő képességeket, hatalmas szavú uralkodókat és porban fetrengő koldusokat, őszbe borultakat és életbimbókat. És mikor ezt látjuk, felkezik, bűnének büntetését veszi; tör belőlünk a figyelmeztető kiáltás: i (Folytatás a 2. oldalon)
