Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-02-15 / 4. szám

1967. február 15. Evangéliumi Hírnök 3. oldal Ez volt jeligéje karácsonyi ünnep­lésünknek. Ebben a jeligében sok örömben és áldásban volt részünk Krisztus Urunk születésének emlék­ünnepén. Az advent utolsó két hetében na­ponta jöttek a kántálások Ottho­nunkhoz, gyönyörű karácsonyi éne­keikkel, hirdették a Messiás meg­születését. Az iskolás évek minden korát képviselték, az óvodától az egyetemig; fiú és leány-cserkészek, azután amerikai gyülekezetekből női körök csoportjai hozták kará­csonyi üdvözletüket és ajándékai­kat. (Ha mást nem, süteményt és hűsítőt). A karácsonyi hangulat lo­­bogásával mi öregek is bekapcsolód­tunk az éneklésbe. Ezek a szép epi­zódok bensőségessé tették ünneplé­sünket. A kántálások koronája volt karácsony vigíliáján a helybeli kath. iskola 8-ik osztálya növendékeinek teljesítménye. Méltóságteljes fellé pés, illő magatartással, gyönyörű összhangon adták elő félórás ének­műsorukat. Ezután jött a Menház karácsonyfa ünnepélye változatos programmal. Voltak elbeszélések, szavalatok, szóló és karénekek. A műsor utolsó számaként Kurtz test­vérnő, a Menház mamája ajándéko­kat osztogatott a karácsonyfa alól minden jelenvoltnak, majd szeretet­­vendégségre hívta a gyülekezetét. A sok lelki és testi áldás után, öröm és hálatelt szívvel mondhattunk kö­szönetét Istennek és boldog kará­csony kívánással búcsúztunk egy­mástól. Vasárnap, karácsony napján igazi várakozás és lelki vággyal gyűltünk az ünnepi istentiszteletre. Kurtz igazgató testvér vezette és an­gol nyelven ő hirdette az alkalmi igéket. Témája volt: “Karácsony ak­kor és most.” Magyar nyelven Pét­re Gábor tv. hozta karácsony üzene­tét. Tárgya: Dicsőség a magasság­ban Istennek." A gondolatokban gazdag lelki ta­nítást ének és imával zártuk. Ez­után igazgató testvéreink közös ebédre hívták a gyülekezetei. Vidé­ki vendégeink is voltak: a sokak ál­tal ismert Bene János k. családjá­val és Stumpf Sárika. A fejedelmi ebéd költségeihez hoz­zájárultak: Magyar Polgári Egyesület, Pitts­burgh, Pa., Katona tv.-nő Torontó, Kanada; Balta tv.-nő Arlington, Va.; Bacsó József és neje Wadsworth, O. Gulyás Gyula és neje Philadelphia, Pa.; Bokor Sándor és neje, Tucson, Ariz.; Haján János és neje; Nőegy­let, Garfield, N.J.; Vér Ferenc és ne­je; Nőegylet, Bridgeport, Conn.; Ké­­rith Harris, Cleveland, O.; E.D. Alex és neje Parma, O.; Rév. Major Mi­hály és neje Campbell, 0.; Mrs. Eli­zabeth Chappo. Amikor alázatos lélekkel és hálás szívvel áldjuk Urunkat, őszinte kö­szönetét mondunk minden egyes hozzá járulónak. Az Úr pótolja gaz­dag tárházából. Újévi köszöntésünk és ünneplé­sünk is a hívők közösségének mél­tóságához illően folyt le. Óév esté­jén hálatelt szívvel gyülekeztünk össze, bizonyságot és vallást tenni Isten határtalan kegyelme és szere­­tetéről. Szép műsor keretében sok lelki élményről hallottunk, amelyek Isten csodálatos vezetéséről és gondvise léséről szóltak. Hangzottak bizony­ságtételek, szavalatok, közben szóló és karénekek emelték lelkünket a menny felé. Végül közös imában ál­dottuk Urunkat és köszöntük a sok örömöt és lelki élvezetet. Záróének után szeretetvendégségre voltunk invitálva. Fagylalt, sütemény, kávé és hűsítők lettek felszolgálva. Ezek elfogyasztása után, asztalt bontva, egymásnak boldog újévet kívánva szétoszlottunk. Másnap, újév reggelén, 10 órakor gyülekeztünk ünnepi istentisztelet­re. Az Úrnak újévi üzenetét angol nyelven Kurtz Lajos testvér hirdet­te, magyar nyelven pedig Petre Gá­bor tv. mutatta az útirányt Isten igéje alapján az újesztendőben. Majd a megterített Úrasztalához járultunk. Megváltónk kereszthalá­lának emlékjegyeit vettük bizony­ságul, hogy hit által elfogadtuk meg­váltását. A szentjgeyeket Petre Gá­bor osztotta Kurtz Lajos és Kovács Ferenc testvérek segédletével. Ünnepi összejöveteleinken ének­karunk pótolhatatlan szolgálatot tett gyönyörű énekeivel, amelyeket Petre Gáborné tanított és vezetett orgonakísérettel. * * * EGYRÖL-MÁSRÓL Ünnepi jelentésünk nem volna teljes, ha nem írnánk azokról is, akik a háttérben szorgalmaskodtak az ünnepi ebédek sikerén. Kovács Ferencné és Hajdú Jánosné nővérek — mint mondani szokták — jobb kezei Kurtz mamának, nagy segít­séget jelentenek Halászná, Pavlikné és Straka tv.-nők. Többen még az idős tv.-nők is segédkeznek az asz­talok letakarítása, az elmosott edé­nyek szárítása körül. Majoros La­­josék vidékről eljöttek és négy na­pot töltöttek. A testvérnőt csak az étkezéseknél láttuk, különben a tel­jes idejét tésztagyúrás-, nyújtás- és vágással fölötte. A konyhára készí­tette a szükséges tésztaféléket. Bá­mulatos teljesítmény. Majoros test­vér Kurtz igazgatónak segédkezett a külső munkáknál. Ünnep másodnap­ján megérkeztek Passaicról (NJ.) Lőrincz András barátunk családjá­val és rokona, Réthi Árpáddal, aki Kanadából jött látogatóba. Ezek az emberek önként felajánlották segít­ségüket az igazgató tv.-nek. A Men­ház vezetősége ezúton is tolmácsol­ja elismerését és hálás köszönetét. Az ünnepek alatt szép számban voltak látogatók-nézők, akik csak meglátni jöttek intézetünket. Kurtz testvér, előzékeny magatartással, szí­vesen kalauzolta látogatóinkat kö­rül a portán. Azonban valamennyi­nek megállt a szeme a szép virágo­kon, díszbokrokon, amelyek övezik és díszítik a turista házakat és az otthon környékét. Nagyon szépek. Itt eláruljuk, hogy ezeknek a ter­mészeti szépségeknek gondozója­­ápolója, Menházunk egyik régi la­kója, Vizer mama. Öt dicsérik a szé­pen rendezett, gondozott virágosker­tek. Ő plántálja, kapálja, öntözgeti. A bokrokat nyírogatja, formálja. Vi­zer mama már túl van a 70-en, de a napkelte kint találja kedves virá­gai között. Igazgatja szirmaikat si­mogatja — biztatja az illatozásra. De Vizer mama jó és nagy segítség (Folytatás a 6. oldalon) “Dicsőség Istennek!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom