Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-01 / 3. szám
8. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. február 1. A MEGIGAZULÁS (Folytatás a 7. oldalról) Hit alapján Isten Krisztus érdemeit nekünk tulajdonítja. Az üdvösséghez érdem kell. Az érdemet csak Krisztus nyújthatja s az Ö érdeme teljesen elég. Krisztussal való határozott hitbeli és meggyőződésbeli kapcsolat nélkül nincs érdem és nincs üdvösség. 2. Ennél a szónál, "hitből", meg kell állnunk és elmélkednünk. Nem hitért, vagy hit miatt, mert az már érdem lenne. Pál nagy emberismerő volt. Az efézusi levélben így figyelmeztet e tárgyban: "Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (2:9. Odajutnánk, hogy "erős hitünkkel” kérkednénk. A hit magában nem érdem. A hit, az üdvösség szempontjából akkor ér valamit, ha össze van kötve a tökéletes érdemmel: Krisztuséval. A hit feltétel. Amikor magunkba szállunk és őszinték vagyunk, akkor megállapítjuk, hogy nem vagyunk jók. Amikor testvéreinkre nézünk, akkor titokban gondoljuk, hogy azoknál jobbak vagyunk. De elővigyázatosok lévén nem azt mondjuk ki nyíltan, hogy testvéreinknél különbek vagyunk. Inkább úgy mondjuk, hogy "ezekkel nem lehet kijönni". Az igazi keresztyéni öröm és megnyugvás nem abból az összehasonlító eljárásból és azt követő megállapításból, t.i. hogy jobbak vagyunk, ered, hanem abból az isteni megnyugtatásból, hogy az ő kegyelmi ítélete nem tart minket rossznak, vagy érdemtelennek. 3. Egy további meggondolás az, ha nem hitből, hanem törvényből és cselekedetből, akkor két drága isteni ajándék hiábavaló lesz. Ez a két ajándék: a hit és az ígéret. "Mert ha azok az örökösök, akik a törvény bői valók, hiábavaló lett a hit és haszontalanná az ígéret.” (Róma 4:3.) A következő versben tovább megy az apostol s kijelenti, hogy nemcsak a jótól esünk el, hanem visszakerülünk a rosszba. "Mert a törvény haragot nemz.” (Róma 4:15.) A lélek világában nincs "légüres” tér: vagy törvény és cselekedet, vagy hit és kegyelem. 4. Az apostol a hit és cselekedet viszonyáról is ír. A munkának a megigazulás szempontjából nincs érdeme, de a megigazuláshoz az Írás szerint van köze. A hitből való cselekedetrekre Isten ügyének van szüksége. Épp ezért a megigazult ember nem mondja, hogy itt vagy ott "ezekkel nem érdemes dolgozni”! Amikor azt a szót, hogy "érdemes” kimondjuk, akkor sajnos legtöbbször saját előnyünkre gondolunk és nem az Ür ügyére. Kivel nem érdemes az Űrért dolgozni? A megigazulás után jön az életöröm, a munkakedv! Az Űr szőlőjében való munka a lélek hálaáldozata! III. A MEGIGAZULÁS GYAKORLATI JELENTŐSÉGE ÉS ÁLDÁSA 1. A gyakorlati jelentőség tágyalásánál megemlítek néhány kérdést, amit érdeklődő keresztyének vetnek fel. Jogos kérdések ezek s arra mutatnak, hogy a hívők között igazi érdeklődés tárgya a megigazulással kapcsolatos mindennemű jelenség. (A) Mikor? A megigazulás akkor történik, amikor hithez jövünk. Pillanatok alatt bekövetkezhet ez a boldog állapot. A megigazítás Isten munkája, Isten tevékenysége pedig nem követel időt. (B) Mennyi időre szól? A válasz a Biblia alapján ez: egyszer és mindenkorra. A kegyelem nem emberi játékszer s annak kiáradása és tartóssága nem függhet az ember változékonyságától. A kegyelem nem utánozthatja az emberi természetet: ma hiszek, holnap nem hiszek. A megnyugtató bibliai tény az, hogy aki megnyerte a hit ajándékát, az olyan természetet is nyert az ajándékkal, amely nem akar eltérni a hit útjáról. Nevezhetjük ezt újjászületésnek, vagy új teremtésnek. Bárhogyan is nevezzük, ez az Űr munkája. Az Ür munkája pedig erős és állandó. (C) Tudhatjuk-e, hogy megigazultunk? Isten nem közli velünk: íme, igaz vagy! De az apostol leír egy megérzést, egy bizonyságot s ez a tapasztalás a miénk is. "Nincsen azért semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak." (Róma 8:1.) Ez a krisztusiak érzése és öröme. 2. Az áldás. (A) Felszabadulunk a törvény ereje alól s kegyelem által Isten ereje alá kerülünk. (Róma 5:16.) (B) . Még erősebb ígéret birtokosai leszünk. "Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret..." (Róma 5:16.) (C) Békénk van Istennel. Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni, ha ellenségei vagyunk, de áldott az Ő keze, amikor mint megigazult gyermekei odakerülünk! A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI (Róma 6:1—18.) Pál apostolt a megigazulás igazságának a hirdetése közben sok okoskodó ellenvetés ért. Luthert, aki szintén erősen hangoztatta ezt a tant, hasonló sors érte. Pál idejében az ellenvetés úgy hangozhatott — legalább is a válaszokból erre következtethetünk —, hogy ha ingyen, kegyelemből; ha nem kell érte tennünk semmit, akkor használjuk ki a kegyelmet s vétkezzünk, hogy annál több kegyelem áradhassák ki. Volt Luthernek egy tanítványa és barátja, Agricola, aki Luther tanításával ellentétben újszerű magyarázattal szolgált, amely így hangzott: Jó cselekedet nem hoz üdvösséget, mert a hit számit; rossz cselekedet nem akadályozza az üdvösséget, mivel kegyelem alatt vagyunk. (Folytatás a következő számban)
