Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-01 / 3. szám
6. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. február 1. ÉLETÜNK RENDÍTHETETLEN ALAPJA Gyermekkoromban arra lettem figyelmes, hogy az egyik szomszéd faluban a házaknak feltűnő magas kőalapjuk volt, és a sarkokon egészen a tetőig kővel volt kirakva a fal. Megtudtam, hogy azon a területen árvízveszély van. Azóta mindig nézem a házakat, ha arra megyek, vajon helyt álltak-e? S valóban állnak még. Évekkel később egy másik vidéken földrengés volt, segítettem a romok eltakarításánál. Itt az volt a megfigyelésem, hogy alig volt igazi kő-, vagy betonalapja valamelyik háznak, ezért dőltek össze. Érdekes dolog ez, mindenki tudja, hogy az alap nélküli ház nem állja meg a próbát, akár földrengés, akár árvíz esetén, mégis sok ember elköveti azt a hibát, hogy nem szilárd alapra építi házát. Sokszor idő vagy pénzmegtakarítás miatt tesszük, habár ismerjük a közmondást: “Jó munkához idő kell.” S tudjuk azt is, hogy az olcsóbb dolog mindig a legdrágább. Megcsaljuk önmagunkat. Egy nagy felhőszakadás alkalmával betört a víz templomunk alagsorába. Felhívtam a felelősek figyelmét. Csak egy kis alakítással meg lehetett volna akadályozni a víz befolyását. Az illetékesek viszont azt mondták, nem szükséges, ez egy rendkívüli eset volt, hét éve áll az épület és ilyen eső most volt még csak először, ez egyhamar nem fog megismétlődni. Nem tartott hét évig, hanem csak néhány hónapig, s újból tele volt az alagsor vízzel. így van ez nemcsak a gyakorlati életben. A lelki élet terén még jobban fennáll ez a veszély. Nem túlzás tehát, ha a példázatban a két ember bölcsnek, ill. bolondnak lett nevezve. Valóban bolondság, ha jobb tudásunk, s ismeretünk ellenére ingadozó alapra helyezzük életünket. Jézus Krisztus a felolvasott példázatot az úgynevezett Hegyi Beszédben mondotta el. A Hegyi Beszédben megmutatta tanítványainak a boldogság útját, szólt hozzájuk a törvény igazi betöltéséről, a helyes adakozásról, az igazi imádságról, megbocsátásról, böjtölésről és még más gyakorlati tanácsot is adott. Az emberek ámuldozva hallgatták, mert nem úgy beszélt, mint az akkori papok. Beszédjéből valami erő sugárzott, érezték, hogy Ő nem csupán emberi elmélkedéseket nyújt, hanem isteni megbízatásból szól. De Jézus nem álmélkodásunkat várja. Jézus nincs ráutalva a mi elismerésünkre. Mi vagyunk ráutalva az Ö beszédjében levő útmutatásra. Ezért nem elég, hogy csak hallgatjuk beszédjét. “Az igenek pedig cselekvői legyenek és ne csak hallgatói. ’ ’ figyelmezteti Jakab apostol levelének olvasóit. 8 azt mondja: aki csak hallgatja az Igét, de nem cselekszi azt, megcsalja önmagát. Mit szólnánk egy olyan emberhez, aki elmegy az építészmérnökhöz, csináltat magának egy tervet, de aztán mégsem aszerint épít, hanem azt mondja: “kitolok ezzel a mérnökkel, mégsem úgy csinálom, ahogy ő akarja. ’ ’ Hány ilyen bolond ember van. Azt hiszi, hogy az Istent csapja be, ha nem cselekszik az Ö akarata szerint. Nem veszi észre, hogy önmagát csalta meg. Isten csak a mi javunkat akarja, ha Igéjében megtiltja a bűnt. Nem az Ö érdeke, hanem a miénk, ha arra kér, hogy ne öljük meg egymást, hanem szeressük egymást. Vagy nem a mi javunkat szolgálja-e, ha tiszteletben tartjuk egymás vagyonát, egymás családját, ha nem rongáljuk testi és lelki egészségünket bűnnel? Melyik isteni parancsolatról lehetne azt mondani, hogy kárára van az embernek? Tehát nem veszítünk, hanem nyerünk, ha Istennek engedelmeskedünk. Lehet, hogy itt-ott pillanatnyi előnyöket szerez önmagának az, aki áthágja Isten törvényét, mint ahogy az, aki alap nélkül épít, talán gyorsabban húzza fel a ház falait. De elöbb-utóbb kiderül, hogy szilárd alapra épült-e életünk, vagy homokra építettünk-e. Egy kész házat nehezen lehet mégegyszer alulról kezdeni, vagy átfalazni. Életedet azonban ma, ebben a pillanatban újra kezdheted. Ha rádöbbensz, hogy nincs meg az igazi fundamentumod, helyezd az Isten Igéjére életedet. Engedelmeskedj az Ö szavának. Ne légy továbbra is csak hallgatója, kezd el még ma, az Isten akaratának végrehajtását. Ne várd meg, amíg rombadől életed. Állítsd az Ige szilárd talajára. Vedd kezedbe az Igét, olvasd és cselekedd azt és boldog lesz életed. Macher János A tanulás célja és amiért érdemes dolgozni Ma húsz esztendeig kell iskolába járni, hogy az egyén felkészüljön élete pályájára. Ez, a hosszú idő mellett, sok költséget és erős kitartást is igényel. Vallásvonalon is tanulni kell és tanítani is. Ehhez nem elég csak a vasárnapi iskola, hanem beszédünk, eljárásunk, mind keresztyén tanítás kell legyen. És ez is sokba kerül, úgy időben, mint szellemi és anyagi áldozatban is. Ennek a célja pedig egy és ugyanaz. Hogy nevelje az elmét. A neveletlen elme, hiábavalóságban él és bűnös életbe vezeti az embert. A tanulás nem csak gyermeknek való. Jézus szerette a gyermekeket, de első osztályos tanítványai, tizenkét felnőtt emberből állt. Ezeket tanította három esztendeig, s csak azután küldte ki őket, hogy tanítsanak másokat. A keresztyén ember állandóan tanul és tanít s ezzel kineveli elméjét a hiábavalóságból és beneveli az örök igazsásokba. A tanulás célja — lelki vonalon — az, hogy: Megismerjük Krisztust. Nem elég Krisztus felől másoktól hallani és mások szemein keresztül látni. Tanuljunk Felőle egyénileg a Bibliából. Figyeljük meg ottan, hogy hol van, kivel beszél, mit mond, mit tesz, int-e, vagy ítél, vagy dicsér valakit. Minél komolyabban tanuljuk az Ő életét, annál inkább meglátjuk, hogy nagyon keveset tudunk Felőle, holott nekünk hasonlítanunk kell Hozzá, ha igazán akarunk szolgálni Neki. A tanulás legfontosabb célja: életünk megváltoztatása kell legyen. Megújult elme levetkezni a régi élet szerint való romlott kívánságokat és új ember szerinti gondolatokkal foglalkozik, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Ha a tanulás nem éri el bennünk a megnevezett célt, akkor hiába tanultunk. Hinni kell abban, akit Isten elküldött. Ez az első lépés, amit tenni kell. Krisztusban való hit nélkül nincs eledel az örök életre. Ez dolog? — kérdezheti valaki. Igen. Még pedig olyan, amit nem lehet elvégezni a hét utolján. A hitért munkálkodni kell állandóan és mindig nagyon komolyan. Olyan életet kell élni, amilyet a Krisztusban való hit megkövetel. Ez az úgynevezett keresztyéni, vagy krisztusi élet. Jézus ezt soha nem nevezte könnyűnek, mert a kereszthordozás önmegtagadást jelent. De érdemes érte dolgozni, mert jutalma megmarad az örökéletre. Tápláljuk elménket, lelkünket, Isten beszédével. Hallgassuk, amikor szól hozzánk Igéje, egyének és a természet eseményeiben. Molnár Balázs.