Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-11-01 / 21. szám
1967. november 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal „SZENT HÍVÁS”! (Folytatás a 3. oldalról) nem hív állandóan, de tartsd magadat készen, mert Isten hívása ugyanúgy, mint az Úr Jézus Krisztus hívása, váratlanul jön! Akár a szőlőbe, akár a menyegzőbe hív, vágj' akár a trombita hív a Vele való nagy találkozóra, legyünk készen! Ki az, aki megtudja különböztetni a hívó szót, egyiket a másiktól? Jób 12:11- ben ezt mondja Isten igéje: “Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót? És az íny kóstolja meg az ételt?” Nem tudom hol ér ma téged Isten hívó szava? Lehet, hogy ott ülsz a templom “ékes kapujában”, mint koldus. Már nincs jártányi erőd, hogy be ne menj. Csak a küszöbig tudtál eljutni eddigi életed egész idejében. Mindenki sajnál! Hát nincs senkid, aki felvegye a gondjaidat? Koldulsz, de még mindig nem azt koldulod, amire most és egy örökéletben szükséged lesz! Nem akarsz menni sehova. Megszoktad a koldus széket. Pedig már néha, néha, mintha kihallattszott volna a templomból az Űr Jézus Krisztus szava: "Amiként engem küldött az Atya, én is aképen küldelek titeket!” Ismerd be, hogy már négy egyszer kaptál hívást! De nem mozdult meg benned semmi. A régi természeted jól bírja magát. Milyen más lenne az életed, ha most ebben a pillanatban te is "kárnak és szemétnek” tudnál ítélni mindent magadban! Ne légy engedetlen! Isten hívó szava talpra akar állítani! Nem Tőle van a nyomorúságod! Éppen ezért ne félj jönni! Isten hívása nem tetemre hívás, hanem "szent hazahívás”! Nem dicsekedhetsz azzal, hogy milyen jó állapotban vagy! Te még tudsz várni a holnapra szóló hívásra? Nem tudod magadat bebiztosítani afelől, hogy holnap lesz-e még annyi időd, hogy haza érj kapuzárás előtt! És még egyet: Egyik hívő fényképész nőtestvérünk mondta, hogy szívesebben fényképez száz gyereket, mint egy öreget. Miért van ez, kérdezték tőle? Azért, felelte, mert az öregekről készült fényképeket nem győzöm retusálni! A sok ráncot, a sok gyűrődést, a beesett szemeket, a színtelen arcot alig tudom fél napi munka után is úgy ahogy rendbehozni. A gyermekkép az egészen más. Ott nincs helye a szépítgetésnek. Tiszta, világos és első percben elfogadható állapotban van. Jézus Krisztusnál készen van az új képed. Ne szégyelj elmenni érte! Szép leszel újra, mert Ő teljesen újat ád a régi csúnya helyett!” Ha megerőtelenül benned a bűnnek teste”, akkor megérzed, hogy nem a hiábavalóságaidat akarja az Ür, hanem az egész hiábavaló életedet. Tudom, hogy rettent valami, vagy valaki. Nem tudod mire hív Isten? Azt mondom neked, ez csak a Vele való menetelés közben fog kiderülni. Az Utón kapjuk a megbízásokat. Előre nem ígér az Úr semmit. Ez az Isten bölcsessége! Ugye milyen csodálatos ez kezdetnek is? Úgy tanultam Isten igéjéből, hogy két dolog van, ami bűnnek számít Isten előtt. Az egyik: Nem tesszük meg azt, amit kér tőlünk, vagy amit parancsolt nekünk. A másik: Azt tesszük meg, amit Ö nem kér tőlünk. Kedves Testvérem, a hívás széllé mi eredetű. Erre válaszolni is csak szellemben lehet. így tehát a döntésed sem lehet testi, csak szellemi. Elhívott az Űr? Indulj el! Vannak, akik testi mivoltukban akarnak engedelmeskedni Isten hívásának. Igent mondanak, de hoszszas verejtékezés után be kell látniuk, hogy nem megy! A verejtékezéssel végzett munka kívül esik Isten jótetszésén! Nem önkéntesekre, hanem engedelmes gyermekekre van Istennek szüksége! Szent hívás! Istentől jövő drága szent hívás! Egyet tudok felelni erre: "Követlek Téged Uram valahová csak mégy!” Tóth Sándor Reformált Egyház, vagy Reformált Élet? (Folytatás a 3. oldalról) maradt egészen érzéketlen a lutheri javaslatokkal szemben s a kiközösítés után hamarosan házseprést, nagytakarítást rendezett, de a bibliával nem egyező tanítás és módszer maradt a régi. A lutheri és kálvini új közösségek már “reformált” gyülekezetek voltak. Mi volt ezekben reformált? A szertartás, a templom berendezés, az istentiszteleti sorrend és a teológiai nézet. Lett-e különbség az életgyakorlatban a reformáció eredményeként? A reformáció történetének az írói erről az emberi, lelki változásról nem szólnak. Az egyházak látható és hallható részén, a templomok falán, a papok öltözetén, az un. sákramentumok kiszolgáltatásán, a misén lett változás. Az egyháztagok viselkedéséről, megszentelt életről, lelki tisztatságról nem sokat lehet olvasni. Reformáció és egyéni életváltozás nem jelentett egyet a nép gondolkozásában és az egyház krónikásainak felfogásában. Minden egyház és gyülekezet olyan, mint a tagjai. A római egyház elvilágiasodott, mert az egyháztagok nagy része olyan volt. A mai protestáns gyülekezetek hit és erkölcs dolgában nem vezethetik a társadalmat, mert tagjaik lelkileg gyengék. A reformációt ki kell emelni az egyház korlátáiból s alkalmazni kell ott, ahol az tényleg számít. Az egyén megváltoztatására és megújítására van szükség. Megváltozott egyének megváltoztatott gyülekezeti közösséget fognak alkotni s a megtisztított személyek tiszta Istentiszteletet fognak tartani. Az ember teszi az egyházat jóvá, vagy rosszá, de csak Isten kegyelme és erős keze javíthatja meg az embert. Újjászületett emberekből áll Isten gyülekezete. A regeneráció munkája azonban nem az egyházakra, vagy gyülekezetekre tartozik. Ehhez a munkához a Szent Lélek hatalma és Krisztus ereje kell. Beszéljünk reformációról s gondoljunk az igazán értékes reformációra, az ember megreformálására. Isten vezetése alatt legyünk reformátorok, hirdessük azt a szabadságot és váltságot, amit Krisztus hozott e földre. Az egyház és gyülekezet felől pedig ne aggódjunk. Szent lesz az egyház, amint a tagok is szentek lesznek. V. B.
