Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-11-01 / 21. szám
1967. november 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. «Idái MENNYI SZER elhangzik ajkunkról, néha szomorúan vagy csalódottan ez a fenti mondat. Mennyi baj lett már abból, hogy “én azt gondoltam ..Vannak olyan hívők, kiket egy életen át nem lehet a jó Isten szerinti gondolkodásra késztetni. Vannak rossz, gonosz és tisztátalan gondolatok és erre gyógyszert az Isten igéje ad: “És az Istennek békessége... meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Fii. 4:7. Az esti szürkületben, szomorúan ballagnak hazafelé.. az., emmausi.. tanítványok. Miért olyan szomorúak? “Mert mi azt reméltük — gondolták —, hogy Ő az, aki meg fogja váltani Izráelt.” (Luk. 24:21). Nem tudtak másként gondolkodni csak úgy, hogy most már mindennek vége, mert a dolgok nem történtek az ő elgondolásuk szerint. A hozzájuk csatlakozó Jézus más irányba terelte gondolataikat és ők felszabadultak a nyomasztó gondolatoktól. A te gondolataidat is megtudja változtatni Jézus! Sokszor azért vagyunk szomorúak, mert Isten nem a mi elgondolásunk szerint cselekedett. Pedig az ember gondolata legtöbbször halál, az Isten gondolata pedig örök élet! (Róm. 8:6). Olyan az életünk, amilyen a gondolkodás módunk. Anatole France író jegyezte fel, hogy: "... ahogy az ételt a fűszer, úgy ízesítik gondolataink az életünket.” Mi nem gondolkodhatunk úgy, mint a hitetlen emberek. Pál apostol ajánlja az efézusiaknak és most nekünk is: “Megújultatok pedig a ti elmétek lelke szerint és a II. Kor. 10:5 versében, “... foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak”. Keressük és kutassuk Isten akaratát, azt, ahogy ő gondolkodik életünk felől és akkor sok csalódástól megkíméljük magunkat. Sokan azt gondolják, hogy nem kell a szentírás szavait egészen komolyan venni, de azért azt remélik, hogy valahogyan becsempészik magukat a mennybe. A gazdag ifjú is azt gondolta, hogy úgy is lehet, de Jézus másként gondolta. Sokan tudják, hogy Isten szeretet, de elfelejtik, hogy igazságos is. Az "... azt gondoltam...” szólam a kényelmesek, restek, önzők és felelőtlenek szavajárása. Ó — kiáltanak fel jámborul — én azt gondolff* ff tam, neked erre nincs szükséged és magamnál tartottam! Ó, én azt gondoltam, ti egészen jól megéltek ebből a jövedelemből! A Lévita és a pap is azt gondolta, hogy a kifosztott és megsebesített ember sorsa tovább nem rájuk tartozik. Ők elvégezték isteni szolgálatukat a templomban. Sokan gondolkodnak így, hogy ennyi elég és a hazafelé vezető utón felmerülő problémák, a gyakorlati élet terhei nem tartoznak rájuk. Szerintük az Isten másokra bízta. Az igén keresztül Isten ma azt üzeni nekünk: “Ne gondold magadban, hogy te ... megmenekülhetsz." (Eszter 4:13), hanem, “Megújuljatok pedig a ti elmétek lelke szerint” — azaz — másként gondolkodjatok. Isten tudja a mi gondolatainkat, látja szívünket. Imádkozunk és sokszor nem tud meghallgatni, mert közben mást gondolunk, mint amit mondunk. Anániások és Safirák fegyvere visszafelé sül el. A jámbor cselekedet mögött Isten látja a gondolatot. Tiszta, józan gondolkodás, tiszta józan életet eredményez. Isten Szent Lelke által újjászületve, megújulunk elménkben és így lehetnek Isten szerinti jó gondolataink s ezeknek eredményeként gyümölcsöző lelki életünk. Jó gondolataink nemes tettekre késztetnek minket és életünk só és világosság lesz. Ha néha előjönnek a gonosz gondolatok, Jézus ígérte, hogy meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat. (Fii. 14:6) . “Továbbá atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhírüek, ha van valami erény, ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fii. 4:8) Nagyajtai Eszter MÉCS LÁSZLÓ: Valaki imádkozik értem (Részlet) S Valaki enni, inni ad nekem. Vigyáz a tűzre, vízre és kenyérre. Mint holló a fiát nagypénteken, úgy mossa bánatom fehérre. Hegyét töri tövisnek, bűnnek, Legyen körülöttem mindig ünnep. S Valaki az Istennel alkuszik, hogy bűnök, búk és más alamuszik, ne rontsanak meg; szíve ritmusával egyensúlyozza szívem, térdem: Valaki imádkozik értem. A jókedvű adakozót szereti az Isten Drága Testvéreim az Ür Jézusban! Evangéliumi Hírnökünk július 1-i számában értesítést kaptunk arról, hogy Bethesda Otthonunknál építendő kápolna első lépéseként megtörtént az ünnepélyes kapavágás. Az ünnepélyen 61 személy vett részt. Ez maga egy kis gyülekezet. Évek óta érezzük, hogy szükség van egv templomra Bethesda Otthonunknál. A munka megkezdődött és a kápolna alagsora már készen van. A múlt évben a vagyonkezelő bizottság úgv döntött, hogy 25,000 dollárnál többet nem költhet az építkezésre. A döntés óta a munkabér, az építési anyag ára 20 százalékkal emelkedett. Ezt a kiadástöbbletet vállalnunk kell erős elhatározással, emlékezve Petőfi mondására: "Itt az idő, most vagy soha!” íme, itt az alkalom, hogy jót tegyünk. Ilyen alkalom talán nem lesz többé. Tégla már van, de hiányoznak a cementkockák, melyeknek darabja bemunkálással 2 dollár. Az ablakok ára 75,00, a padoké 150,00 dollár darabonként. Beválthatjuk a government bondokat, készíthetünk végrendeletet 5—10 ezer dollárig. Kérem kedves testvéreinket, mozduljon meg szívünk, hisz abból adunk, amit az Űr ajándékozott nekünk. Akik adományoztak a kápolnára, azok neveit méltóképpen meg fogjuk örökíteni, s hisszük, hogy az ajándékokat a mennyben is elkönyvelik. Küldjük az adományt a Bethesda pénztárosához: Mr. Elmer Kish 924 Congress Street, Fairfield, Conn. 06432 Előlegezett hálával és köszönettel várjuk az adományokat. Ki lesz az első? Testvéri köszöntéssel, Vér Ferenc, elnök
