Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-11-01 / 21. szám
1967. november 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal AKI megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, ha nem az Ő saját végezése és kegyelme szerint, amely adatott nekünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte!” Istennek különös ajándékai vannak ebben a versben! Fenséges és kimondhatatlan Isten vonzódása felénk! Felmérhetetlen Istennek ez a nagy vágyódása a rövid földi életű ember lelke felé. Ezekben a szavakban benne van a mi megtartatásunk. Benne van a megváltásunk, az elhívásunk, az örökéletünk. Szóval „SZENT HÍVÁS”! _________(II. TIM. 1:9)________~ mindaz, amiért Isten az Atya, a Fiút, az Űr Jézus Krisztusért e világba küldte! Különös alkalmakra, vagy fontosabb eseményekre az emberek egymást megszokták hívni. Ezek között akadnak örvendező, de akadnak szép számmal, szomorú alkalmak is. Gyermekkori szép emlékeim közé tartozik az, amikor a faluban valamelyik családban menyegzőre készültek és előtte pár nappal két feldíszített vőfély meghívta házanként, a meghívandókat. Ha megláttam az utcánkban ezeket az embereket, előre hazaszaladtam és a kapuban vártam őket. Ha nem jöttek be hozzánk: akkor szomorú voltam. Ha bejöttek akkor odaálltam én is a nagyok közé és hallgattam a verses beszédüket. Azóta sok idő elmúlt. Sok minden történt velem is. De egyet megtanultam: Mindig az a döntő: Ki az, aki hív? És nem kevésbé fontos kérdés ez is: Milyen állapotban ér engem, vagy téged ez a hívás? És megtudjuk-e különböztetni a különböző helyről jött hívásokat? Vegyük először és nézzük meg azt, aki hív. Ki az pl., aki ezt mondja?: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok ... stb.” Ez a hívás, amint látjuk nem a kivételeseknek szól, hanem mindnyájunknak! Az életünkben előforduló minden fontos és kevésbé fontosnak látszó kérdésekre Jézus Krisztusnak ez az egy felelete van: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan!” Lehet, hogy sokszor hallottad ezeket a hívó szavakat? Hagyod, hogy Isten továbbra is beszéljen neked erről? Egyet mondok: Tudod mikor kell Istennek sokat beszélni hozzád, vagy bárkihez? Amikor rossz állapotban vagy! A szülőknek is akkor kell nagyon sokat foglalkozni a gyermekükkel, ha engedetlenek, ha rossz állapotban vannak! Nem attól függ tehát a hívás, hogy hol talál, hanem milyen állapotban talál. Ez a döntő! Azt jegyezzük meg, hogy sem az Atya, sem a Fiú nem jön kényszerrel vagy ijesztgetésekkel, de egyet nagyon jól figyeljünk meg: Ahol Isten hívását befogadják, ott csodát tesz. Egy pillanat alatt a cselekedeteknek, elhatározásoknak, az odaszánásoknak a nagy ereje alá kerül az ember. Amikor Ésaiás próféta meghallotta Isten hívását, így kiáltott fel: “Imhol vagyok én küldj el engem!” Vagy amikor Mózes az égő csipkebokorból hallotta a nevét szólítani odafutott, de mielőtt odaérhetett volna le kellett a saruját vetni, mert ahol Isten van, még a talaj is szent. Amint fentebb mondottuk, Isten (Folytatás a 7. oldalon) Reformált Egyház, vagy Reformált Élet? (Folyt, az 1. oldalról) és kálvini reformált egyház, a legutóbbi egy-két évtizedig a baptistákat nem fogadta el protestáns testvérének. A magyarhoni, romániai, németországi, sőt az amerikai baptisták majdnem annyit szenvedtek a protestáns türelmetlenség, mint a reformáltak a katolikus üldözés miatt. (Massachusett állam csak 1834-ben mondta ki a vallásegyenlőséget. Virginiában a szabadságharc utáni években még sokáig üldözte a protestáns anglikán egyház a baptistákat.) A baptista—protestáns viszonyban nagy javulást hozott a legutóbbi 25 év. Amerikában egyrészt a baptisták nagy száma lehetetlenné tette, másrészt a többi nem katolikus egyház szabadelvűsége megszüntette az ellenkezést. Az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches) pedig már keblére ölelte a világ baptistáinak egy részét. Az amerikai déli baptisták még mindig távoltartják magukat ettől a felekezetközi összefogástól. Az amerikai északi baptisták (American Baptist Convention) egy része pedig már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy szerves kapcsolatba lép egy készülő nagy protestáns egyesülési mozgalommal és a tervbe vett szuper-egyház tagja lesz. A vasfüggöny mögötti országokban soha eddig nem tapasztalt együttműködést látunk a baptisták, methodisták és a két történelmi protestáns (lutheránus, kálvinista) egyház között. Remélhetőleg ez a békés, megértő egymás mellett való élés maradandó lesz. Ha nem úgy lenne, akkor bizonyossá lesz az, amit suttogva mernek megmondani, hogy ez csak egy kényszer-béke, amit a mai rendszer előltetett az egyházakra. Nem tudjuk, hogy pironkodjunk-e, vagy örüljünk-e annak, hogy egy vallásban és Istenben nem hívő kormányzat tudott “békét teremteni” az egymást lenéző, egymással ellenkező keresztyén közösségek között? MIT REFORMÁLJUNK? Amikor a reformációról beszélünk, akkor hagyományosan mindig az egyházakra gondolunk. Reformált egyház a beszéd tárgya, az egyház állandó megreformálása a gondolat summája. Feltehetjük itt azt a merész kérdést, hogy tényleg olyan fontos-e az, hogy az egyház reformálását hangsúlyozzuk? Lehet-e az egyházat, vagy a gyülekezetei valóban megreformálni? És ha lehet, a megreformált gyülekezet mg javíthatja-e, szentté teheti-e az embert? Mit tett Luther? Látta az egyház bibliaellenes gyakorlatát s felszólalt ellene. Az egyház nem értett egyet Luther reformáló javaslataival s kiközösítette az izgágának ítélt wittenbergi papot. A római egyház nem (Folytatás a 7. oldalon)
