Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. március 15. ÉL MÉG A MAGYAR Él e még a Magyar? Fejlődik úgy mondják Istennel versengő “Pöröly-Sarló alatt; Békés, csendes népen uralkodó sponge-ák Nehéz jármát vinni, keserű a falat. Aggastyán napjaim tűnődése közben Mozgásom az élet szüle határra vonta; Gyermek évek álmok Emlék szárnya röppen; “Él még a Magyar nép?" Kérdezem naponta. S vari még öreg Magyar, kinek távollétét Velem együtt közel hét-évtized fedi? Édesanya nyelve teljes eltűnését Kinek Magyar szíve soha sem engedi ? Csendes szülő falum dallamos estélyét Könnyezve még egyszer hadd álmodja lelkem; Társakkal fonókör méla kedélyében Pajkos hévvel ajkam, ha csókra emeltem. Téli estén felnőtt mesés, kártyás tábor, Tavasz, nyár jöttével sok mezei munka; Mindenki szorgalmat gyakoroló bátor Megélhetést szűkén bár hozott számunkra Ne tovább az álmot! Az élet reális; Ha vissza mehetnék kis szülő-falumba, Elmondanám én ha csalódás vár is, Hogy' jött Jézus szívem’ s egész családomba. Hogy szabadidt lelkem a sok gyötrő bűntől Kínos kereszt-fáján tisztított szent vére; Hogy szívünk azóta nem fogy ki örömből: ‘Jöjjetek Magyarok bünbocsánatlcérve. Megújjító üdvben bízzál hívő Magyar, Testvérid távolból buzgón imádkozva; Urunk védő szárnya veszélyben betakar: ‘Jöjjetek Jézushoz.” Ezt üzenik haza. Csehy Mihály JÉZUS ÉS A BÁTORSÁGOS ÉLET Használjuk ablakgyanánt Isten igéjét s rajta áttekintve, lássuk meg Jézust mennyire bátorságosan éli életét. ő ebben is példakép előttünk. Amikor elhívta tanítványait, nem Ígért nekik könnyű életet, hanem szenvedést, nélkülözést, szegénységet, szomorúságot stb. De mivel ezekben ő járt elől, könnyű volt követni őt. Mi is tudjuk, hogy keresztyénségünk nem óv meg bennünket nehéz élettől. Pál apostol is nyíltan mondja, hogy akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. Viszont Jézus is mondta, nem nagyobb a szolga az ő uránál. S ha ő szenvedett, ugyan miért kerülnénk mi el a szenvedést. Jézust nem állította meg a szenvedés tudata. megváltási tervének megvalósításában. Tudta jól, hogy mi vár rá Jeruzsálemben és mégis ment ámélkodó és félelemtől áthatott tanítványaitól kísérve. Karácsonykor prédikáljuk, hogy menjünk a pásztorokkal egész Bethlehemig. De nem állhatunk ott meg, hanem mennünk kell Jeruzsálembe is a bátor s önfeláldozó Jézussal. A bátorság keresztyén jellem. Ezt látjuk Jézusban, Pál apostolban, Bunyan Jánosban, Livingstonban stb., akik ellene álltak kortársaik bűnözésének s valamelyiknek életébe is került. A bátorság egy megkövetelt jellem. Sok keresztyén nem a harctéren veszti el a győzelmet, hanem a könnyelműség vagy a félelem terén. Ha mi elég bátrak volnánk, a világ nem vesztette volna el testvériességét annyira, hogy egyik háború köveit a másikat. De a testi bűnök se szaporodtak volna meg, ha a vasárnap nem vesztette volna el jelentőségét és nem szűnt volna meg Úr napja lenni. Jézus ma is mint régen, előttünk megy az igazságban való vezetésben. Kövessük őt bátran, bár mibe kerül ! Jézustól megtanuljuk az önfeláldozást is. Akinek közvetlen beszélt erről, ördöngösnek, vagy bolondnak nyilvánították. De kereszthalála bizonyíték volt önfeláldozásának. Már akkor feláldozta magát, amikor lejött a földre, hogy az emberiségért Megváltó legyen és ajtó az Atyához s pásztor, aki a megváltottakból, nemzet, szín és vallás különbség nélkül egy uyájat alkosson egy akolban az egy Isten pásztorsága alatt. Az emberek ezt nem értették és kereszti re feszítették és tudtok nélkül, akaratuk ellenére elősegítették az önfeláldozását. Jézus beszél lelki gondozókról, akiknek pásztoroknak kellett volna lenniök. Vitték is ők a juhokat ki és be. Megtették mind azt, amiért fizetést kaptak, de ha ellenség támadta meg a nyájat, elszaladtak. így megtettek mindent, csak a legfontosabbat, az önfeláldozást nem. Ezért nevezi őket Jézus; tolvajok, rablók és béreseknek. Hogy állunk mi keresztyének ezen a téren? Gyakoroljuk az önfeláldozást? Teszünk valamit ami nekünk tényleg áldozatba kerül? Vagy időnkből csak úgy áldozunk ha “ráérünk”, pénzünkből ha “jut”? Aztán ami még rosszabb, mindig valami mást akarunk adni Istennek, de magunkat soha. Ügy teszünk, mint Jefte, aki óhajtotta Isten segedelmét és azt gondolta, ha valami nagyot igér, azzal megvásárolja Istent. Oda Ígérte égőáldozatul azt, aki házából elsőnek megy elébe amikor hazamegy és egyetlen kislánya ment elébe. Isten akar ilyen áldozatot? Nem! Csak az ember mindig mást. Jeftének önmagát kellett volna jobban átadni Istennek és nem gyermekét feláldozni. Mit kíván tölünk az Ür? Cselekedj igazságot, szeresd az irgalmasságot és járj alázattal a te Istened előtt (Mikeás 6:8). Bár mit teszünk, csak akkor érvényes Isten előtt, ha önfeláldozással tesszük. Még az Ür asztala is Krisztus önfeláludozásának a jele. Molnár Balázs AKIK HISZNEK ÉS AKIBEN HISZNEK ! Ésaiás 53. 1-5. Kedves Testvérek! Nagy tétele volt az emberi léleknek régen is és ma is, hogyan higyjen és kinek higyjen? Szemünkkel látunk, fülünkkel hallunk manapság emberekről, akiknek hittünk és egyidő múlva rájöttünk, hogy megté
