Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-01 / 5. szám
VOLUME 58, MARCH 1, 1966 No. 5. szóm — 1966. március 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America JÉZUS monda: “De előbb hirdettetnie kell az evangé-Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liumnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) A jó Istennel való maradás feltételei "Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!" (Zsol. 61:5.) Az ember egy üldözött vándora a földnek. Bűnbe esésével elvesztette uralkodó hatalmát is. Ellensége lett az az álatvilág is, amelynek kimagasló bölcsességgel nevet adott. A táplálására teremtett magot hozó fűvek is elmérgesedtek és ezek is halált leheléssel várták az embert annyira félelmetesen, hogy előbbi nagy bölcsességét az ezektől való védekezésre kellett fordítsa, ami nem éppen könnyű feladat votl annál, aki eddig csak a jót ismerte és mindenben meghitt barátot látott. Ez a szomorú kép áthúzódik az emberiség egész történetén. Az ellenség nyomon követi az embert és állandóan röpíti felé mérges nyilait. Beszél a fülébe, érzést támaszt a szívében, ábrándok elé állítja s csak az nem kerül hatalma alá, aki hamar ráismer ezeknek forrására és menedéket keres annak szárnyai alatt, aki után a zsoltáros is vágyakozott. A jó Istenhez való menekülést nagyon szépen illusztrálja a bibliai Menedékváros jelentősége. De tudnunk kell azt, hogy ez az intézkedés a későbbi időben és több európai országban s Magyarországon is törvényes intézmény volt. Egyik ilyen hely a Kassa-i "Székes Egyház volt" "igazságos Mátyás'' korában, ahol menedék jogot kapott az odáig eljutott vétkes. Mennyire boldog lehetett már akkor, amikor úttolan utakról kivergődve egy jártabb útra ért és egyik útszéli kőbe belevésve ezt a latin szót olvasta: "Sanctuariom". Meggyorsított léptekkel folytatta útját s reszkető kézzel ragadta meg a kopogtató kalapács nyelét. Félénken ütötte meg a nagy kaput annak jeléül, hogy menedéket kér. . . Három feltétel elé állították a bebocsátotl vétkest: Be kellett ismerje bűneit. Le kellett tegye a fegyvert és alkalmazkodni kellett a ház rendjéhez. Mlyen nagyszerű beilleszkedése ez Isten és a bűnös közötti állapotnak. Lelki vonatkozásban pontosan ez a három alapfeltétele az Istennel való maradásnak. Nem elég a bűnösnek hozzá menekülni az üldözés pillanatában amelyet a lelkiismeret ébreszt fel benne, hanem ott is kell maradni nála, ha nem akarjuk megunkat kitenni további bűnözéseknek. Ezt találjuk Jézus magatartásában is, mert nem csak hívta magához az embereket, hanem kérte is őket arra, hogy maradjanak benne. BE KELL HÁT ISMERJÜK BŰNEINKET. De nem is nehéz ez azoknál, akik Istenhez menekülnek, mert már menekülni azért kell mert valaki, vagy valami üldöz. Ezt nem teszi barát, hanem ellenség, akinek egyenesen gyilkos szándéka van és mi érezzzük, hogy erőben olyan fölényben áll, hogy saját erőnkkel nem vagyunk képesek támadásának ellent állni s menekülni is ahhoz kellett, aki erősebb ellenségünknél űnnyira, hogy meg se kísérli a vele való szembeszállást. De ez nem jelenti azt, hogy gonosz szándékáról lemondott. Vár egy adandó alkalomra, ami meg is adódik neki abban a pillanatban, amikor magunk felől sokat képzelve, nem érezzük fontosságát a jó Isten oltalmának LE KELL TENNI A FEGYVERT IS. Egy keresztyén a béke embere kell legyen. Boldogok a békességre igyekezők — mondja Jézus. Akinek nincs támadó szándéka, nincs szüksége fegyverre. Akihez menekültünk, a Békesség Fejedelme címet viseli. Birodalmának homlok felirata ez: Békeország, s amikor kapuján átléptünk, megmosattattunk, felöltöztettettünk, terített asztalhoz ültettettünk és már nem barátokkal étkez-JÉZUS ÉS AZ IMÁDKOZÁS Lk. 22:39. Miért vette Jézus szokásba az imádkozást? Valakik azt mondják, hogy az imádkozás a gyengeség jele. De mi azt kérdezzük ezektől: Jézus gyenge volt? Nem, mert ezzel még ellenségei sem merték vádolni. Talán bűnös volt és imáiban bűneit ismerte be és kérte azok bocsánatát? Erre neki nem volt semmi szüksége. Talán éhezett, vagy hontalan volt és ezeket kellett Isten elé vigye? Nem, hiszen még az Ördög is tudta, hogy a követ kenyérré változtatja ha akarja és gyógyíthat betegeket s támaszthat halottakat. Csak mi emberek vagyunk arra szorulva, hogy a mindennapi szükségleteinket kérjük Istentől. Még azt sem mondhatjuk, hogy Isten mindég megadta neki azt amit kért, mert a keserű pohárt sem távolította el tőle. Miért volt hát szokása az imádkozás? Azért, mert imában társalgóit Istennel, az Ő mennyei Attyával. Amikor hittel imádkozunk, érezzük, hogy nem vagyunk magunkban, hanem velünk van Isten. Ha valamikor nem adja meg amit kérünk, ez még nem jelenti az ő távol maradását. A kisgyermekek boldogok a szülők társaságában még akkor is, ha nem kapnak meg mindent amit kérnek. Az ima megvilágítja a helyes, vagy helytelen utat. Jézus is ez alatt látta meg Isten akaratát és erőt nyert annak véghezvitelére. Velünk is ez történik, ha szívvel és hittel imádkozunk. Az ima védelem a kísértésben. A- mig imádkozunk, nem győz felettünk a kísértő. Gyakoroljuk mi is ezt a kedves krisztusi szokást! M. B.
