Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-02-15 / 4. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. február 15. tudod-é és nem halk>ttad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végmérhetetlen bölcsessége ! Erőt ád a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja”. Az ellenség rabol is ott, ahol átvonul. Elrabolja a szív legdrágább kincsét a szeretetet, amelynek hangja kellemesebb a cimbalom húrjainak mélabús rezgésénél. Több a legmélyebb tudománynál, Magasabb a hit piramisánál, Hoszabb a türelem sok millió méter fonalszálánál, Túl éli a jövendő mondásokat és a nyelveken való szólásokat s fényes csillagként ragyog a hit és remény fölött is ott, ahol ezek már elvesztik fényüket és erejüket mint olyan eszközök, amelyek feladatukat elvégezték abban a pillanatban, amikor haza érkezett a megváltott lélek. Az ellenség elrabolja a szív nyugalmát is. elkorbácsolja a lelkiismeretet. Sziklákközé és erdők mélyébe hajt bennünket, hogy azok visszaverjék ellenünk való kiáltásának szavait azért, hogy minden szót kétszer halljunk, mert előzetesen szólott hozzánk Isten egyszer is, kétszer is, de nem hallottuk. Ez ismétlődik annyira, hogy végül így kiáltunk fel: “Uram! nem egy repedés van már a nádszálon, hanem tetőtül talpig beteg a test és nincs semmi épség benne!” És még mindig áll Ígérete! “A megrepedezett nádat nem töri el”. Hanem mit tesz vele? Eljön hozzánk, megáll előttünk méltóságteljesen és ránk köszön: “Békesség nektek!” Kezeiben aranytálcát tart és csendesen mondja: “íme én hozok neked kötést és orvosságot, meggyógyítlak téged és megmutatom neked a békesség és hűség kincseit”. (Jer. 33:6.) Orvosságot és kötést egybe alkalmazza és a kötésen az a figyelmeztető mondat olvasható: ”... első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél le! Térj meg és azokat cseleked, amiket először cselekedtél.. Testvérem, magasztald Istent ezért a végtelen szeretetért, amelynek ereje gyógyít, emel, megbocsát, elfelejt s végül keblére ölel dicső országában. Amen. Jön a tavasz Ének egy kis hitvány vadalmáról Ebben a csillagászatilag Szaturnusz esztendőben az időjárást jóslók kemény telet Ígértek. Itt, Wellandon Kanada legdélibb részében, már november elsején szokott esni a hó és ettől kezdve minden nap havas a táj, áprilisig. Mindazáltal a tél maga sem biztos a dolgában, mert az itteni öreg magyarok így tapasztalták, hogy Wellandon mindig jön és megy a tél. Az idén azonban sem novemberben sem decemberben, sőt még újévkor sem jött meg a tél. Karácsonykor 40 fokot mutatott a hőmérő, a tavaszi virágok, fák, bokrok zöld bimbókat hoztak és amikor látogatásainkat tettük Torontóban, Hamiltonban stb. közeli városokban, kiskabátban, kalap nélkül járhattam. Ma azonban kedves feleségem születésnapján hirtelen megváltozott az idő, egész nap havazott és Nulla alá sűlyedt a hőmérő. De akármilyen napok jönnek is, látjuk, a nappalok, nagyobbodik a világosság és hirdeti, hogy jön a tavasz! * Néhány évvel ezelőtt kertünk még igen elhanyagolt terület volt, tele használhatatlan részekkel. Csak nagy fáradsággal és bátorsággal kezdhettünk hozzá, emberhez méltó kertet csinálni belőle. Találtam néhány alkalmas helyet gyümölcsfa részére és még egy ennél is elhagyottabb vízparton néhány fiatal vad fácskát. Adám és Lajos segítségével e három vadalmafát beültettük leendő helyükre. Kettő igen szép, de a harmadik gyökérben kis csenevész és gyér volt. Mind a hármat beoltotam egy nemes fa ágából. Ez a kis nyomorék, maradék fa természetesen maradék helyet is kapott. A két szebbik pedig a legjobb helyet Gondozásban is ezek voltak mindig az elsők. A harmadik abban is csak harmadiknak maradt, így nem is csodálkoztunk rajta, ha a kettő szép koronát fejlesztett, a harmadik pedig éppen csak hogy éldegélt. Múlt az idő és a legszebb két fa közül az első virágott hozott és egyetlen kis gyümölcsöt. A másik szép semmit. A harmadik pedig lassan megindúlt fejlődni. A következő évben — ezeíőtt két évvel — az első fa tele volt virággal, a második csak lombokkal, de a kis nyomorék fa nemcsak virággal hanem ősszel minden ága dúsan megrakva gyönyörű nagy almákkal. Hát ez milyen csoda, mondogattuk egymásnak meglepetve az örömtől. Milyen igaz az Úr szava, hogy az elsők utolsók lettek és az utolsó meg az elsőnél is elsőbb lett! Mert ez a mostoha sorsban és sovány, kemény földbe ültetett, nem sok reményre jogosító kis fa, milyen meglepetést szerzett! Hiszen nyomorék volta miatt alig vettük figyelembe. És ami még meglepőbb tanulság volt, hogy az elsők, a jól gondozott szépek közül is éppen a szebbiken vo't itt-ott néhány gyümölcs, de az sem oly gyönyörű, életdús, mint ezen a nyomorékon. A másik szép pedig még virágot sem hozott, csupán levelet-levelet. Pedig ez voll a legjobb földben, legjobb go.ido zás alatt. * Újabbkoru vallásos irodalmunkban szokásos ilyen igaz történetkéhez erkölcsprédikációt fűzni. Nekem most az az érzésem, hogy ezt ne tegyem, hanem inkább kérjem meg az én igen kedves olvasómat, hogy ezt inkább ő tegye meg énhelyettem, hiszen én nem is másnak Írtam ezt, hanem saját magamnak tanulságéi, saját magamról. De azt mégis ajánlom mindenkinek, aki ezt szívből megérzi és megteszi, hogy vonja le beiőle a tanulságot és használja fel az Ür dicsőségére, az Úrnak kertjében. Mert igen érdemes, ha az ember rájön arra, hogy hiszen ő maga a nyomoréit, nyavalyás és utolsó a sok-sok jól táplált, jól lelkigondozott, bőséggel díszlő gyümölcsfélén fák és eisők között. .. NYÍL Folytatás a novemberi számból FELEKEZETI EGYESÜLÉSEK (Dr. Udvarnoki Béla lelkipásztor tv. előadása az A. M. B. Sz. 57-ik konferenciáján Bridgeport, Conn. 1965. julius 10.) Pike episcopalis püspök — akinek a San Franciscoi főtemplomában indította el a mozgalmat a presbyterianus Carson E. Blake — ez év tavaszán az episcopalis konferencián javasolta, hogy az egyház hagyjon fel Szentháromság-tanának hirdetésével. Szerinte a tan nem érthető, nem hihető — s ezek szerint felesleges. Egy vezető püspök! Mikor azt kérdezte tőle egy ujsáíró: hogyan olvashatja, idézheti a hitvallomást, ha az felesleges? Hogyan énekelheti az énekeket, melyekben bennt van a Szentháromság kifejezés? Azt felelte: A liturgiának van érzelmi hatása s a lélek emelkedik, amikor együtt mondjuk és énekeljük a szavakat. Csak éppen azt nem mondta,
