Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-02-01 / 3. szám

1__I 1966. február 1. zelebb lévő prédikátor sürgőnyileg és te­lefonon minden felavatott prédikátort ér­tesít. Ez esetben e környéken senki nem kapott tudósítást. Később megtudtam, hogy a szomorú hír valóság s nem is egy esetben. Az időben akinek teendője lett volna a sürgönyöket leadni; Rév. Molnár W. Balázs tv. Canadában volt tragikusan elhunyt édes bátyjának a temetésén. így a legnagyobb sajnálatomra nem volt al­kalmam a temetéssel kapcsolatban őszin­te részvétemet kifejezni a gyászoló csa­láddal szemben. Azonban érzem köteles­ségemet az elhunyt iránt mint olyan, aki több mint 45 év óta ismerem, ki lelkész­társam volt s kivel szoros baráti viszony­ban éltem több évtizeden keresztül, illő­nek látom ezen sorokban megemlékezni róla. Bíró tv. 1919-ben fejezte be szeminá­riumi tanulmányát és ugyan azon évben lett felavatva az Úr szolgálatára. Műkö­désének első évét a McKeesport Pa.-i gyü­lekezet szolgálatában töltötte, de mikor a szeminárium Cleveland Ohio-ból East Orange N. J.-be költözött tanárával együtt ki a Cleveland Holton utcai gyülekezet­nek a prédikátora is volt, néhai Rév. Orosz István prédikátor —tanár tv. az ő helyére hívták vissza Bíró tv.-t a megüresedett szó­szék elfoglalására, hol ló és fél éven ke­resztül szolgálta az Urat és a gyülekeze­tei nagy eredménnyel. Onnan Wallingford Conn.-be hívta meg az ottani gyülekezet 1938-ban s ott szolgálta Istennek népét és ott fejezte be földi pályáját1. Bíró tv. 1924 julius 1-től lett közeli szom­szédom és lelkimunkatársam, mikor engem a Cleveland West Side-i gyülekezet meg­hívott vezetőjének. Akkor egymásnak tő­­szomszédságába kerültünk; A három he­lyi gyülekezet és pásztorai nagy megér­téssel működtek együtt az Úr szolgálatá­ban. Minden rendkívüli egyházi megmoz­dulásban közreműködtünk. Ha meghalt va­laki, együtt temettünk. Ha menyegző volt, együtt örültünk. Ha gyülekezeti vacsora volt, egymásnak mindig a vendégei vol­tunk. Ha evangélizálás volt egyik vagy másik gyülekezetben közreműködtünk a­­mennvire lehetett. Bíró tv. gyülekezete földrajzilag köze­lebb volt a West Side-hoz és talán az is segítette a jobb megértést és a nagyobb barátságnak a kifejlődését közöttünk. Mi­kor Bíró tv. költözött Clevelandból Wall­­ingfordra egy egész vasárnapi szolgála­tot adott a West Side-i gyülekezetnek e­­zen szóval; "Én egy egész vasárnapot a­EVANGÉLIUMI HÍRNÖK karok elmenetelem előtt az én barátom gyülekezetében eltölteni családommal. El­költözése után is egymással fenntartottuk a kapcsolatot levél vagy személyes érint­kezés által. Még eddig minden évben kap­tam tőle karácsonyi üdvözlő kártyát, csak a múlt karácsonyban nem, mert akkor már nemes szíve többé nem dobogott, s kihűlt tetemét a temető hideg hantjai takarták. Bíró tv. miután szélütést kapott, nem volt' képes othonától messzebb eltávozni, azonban én amikor csak alkalmat kaptam rá, meglátogattam őt. Utolsó látogatásom nála a Bridgeporti konvenciónk után volt. Amint feleségemmel megérkeztünk és há­za előtt megálltunk, feleségével ott ült a verandán. Elébe álltam szótlanul. Nem is­mert meg. Szóltam hozzá. Mihály! Felkiál­tott, Gábor! — Mintha pillanatra elfelej­tette volna betegségét és fizikai gyenge­ségét, gyorsan felállt a székről és átölel­tük, megcsókoltuk egymást s kérte nagyon a bocsánatot’ azért, hogy azonnal nem is­mert rám ezen szavakkal; "Tudod Gábar, mi már megöregedtünk, nem látunk és nem hallunk jól". Társalgásunkban több dologról beszél­gettünk úgy a jelenről, mint a múltról; Min­dig akkor érezte magát a legboldogabb­nak, mikor a clevelandi lelkimunkáról be­széltünk s rendesen mindig ő (hozta fel; "Tudod Gábor, mikor Clevelandban hár­man, magunk 3 hetes evangélizálást tar­tottunk s beletettük szívünket, lelkünket a munkába és egymást felavattuk evangélis­tának, milyen boldogok voltunk. Emlék­szeme még arra, mikor a két East Side-i református lelkész és mi hárman kibéreltük a Buckeye Rd.-on a Morland színházat és sorban közösen Húsvét előtt déli istentisz­teleteket tartottunk. Úgy-e jó idők voltak azok?" stb. Mikor ezen dolgokról beszél­gettünk, szemei ragyogtak a boldogság­tól s úgy láttam, hogy teljesen megeleve­nedett, mint amikor a hervadó virágra friss vizet öntenek. A legútóbbi elválásunk elfelejthetetlen marad részemre. Megöleltük, megcsókol­tuk egymást1 s könnyes szemekkel erőssen magához szorított és szótlanul percekig ott tartott, mintha érezte volna, hogy eb­ben az életben többé nem találkozunk. Bíró tv. alaposan meggyőződött hivő ember volt. Szerette embertársát. Szeret­te családját. Szerette gyülekezetéi s mind­ezek felett szerette Megváltóját, kit hűsé­gesen törekedett szolgálni. Szerette na­gyon barátait' is és azt sokféleképpen tö­rekedett kifejezni. Például; Az ő otthona az én otthonom is volt, ahova bemehettem 7-IK OLDAL a nap bármely szakában. Volt eset mikor este fél 10 órakor mentem át feleségem­mel, midőn teendőinket elvégeztük és más­helyre illetlen lettf volna menni, Bíró tv.-ék házának ajtaja nem volt bezárva előttünk soha. Nagyon hűséges lelkipásztor volt, mely­ről gyülekezeteinek tagjai tehetnek bizony­ságot. Folytonosan a gyülekezete tagjai között1 élt, hogy lelki vagy fizikai segítsé­get nyújthasson nekik a szükséghez mér­ten. Nehézségei, bajai neki is voltak több esetben az Úr szolgálatában, melyek kö­zött nem panaszkodott, nem türelmetlen­kedett, hanem nyugodtan imádkozva tö­rekedett azokat1 legyőzni úgy, hogy Isten­nek szent neve megdícsőittesen azokban is. Isten iránti hűségét kifejezte Bíró tv. abban is, hogy amikor már lábai nem bír­ták, széken ülve hirdette az Úrnak nagy­ságos dolgait több éven keresztül. Konvenciói gyűléseinken már nagyon ré­gen nem jelenhetett meg testben, de tuda­tában voltunk annak, hogy lélekben min­dig ott volt, mert imádkozott mindig a konvenció sikeréért. Szövetségünkben több hivatalban szolgálta az Urat az, elnöki tisztségtől lefelé hűségesen, melyért az Is­ten megadja neki a megígért jutalmat a dicsőségben. Itt ismét egy őszinte testvérrel kevesebb van, de hála legyen Istennek azért, hogy ott több van, kik ott vannak a dicsőség­ben, imádkoznak értünk és ama dicső ki­kötőnél várnak mireánk. Bíró tv. többször prédikált ezen igékről; "Haljon meg az én lelkem az igazak ha­lálával és legyen az én utolsó napom, mint az övé!" (IV. Móz. 23:10b.) Ő amit hirdetett, kívánt saját magának, abban élt és abban halt meg. Legyen emléke áldott. A vele való találkozás odaát dicső! Adjon Isten a gyászoló családnak meny­­nyei vigaszt és O szent akaratában való megnyugvást és komoly hitet a jövő iránt. Lesz még B.író tv-el egy boldog találkozás. WALLINGFORD, CONNECTICUT Nem meghalás hanem megkoronázta­­tás hozott össze bennünket wallingfordon a First Baptist Church-ben. Egy pillanatra megálltunk a koporsó mellett és hálát’ ad­tunk Istennek egy életért, amely nem volt hiábavaló; egy életért amely futását elvé­gezte, a (hitet megtartotta, a harcát meg­harcolta, és végezetré átvette a koronát amely elvolt téve az ő részére Istennél. A koporsóban a Rév. Bíró Mihály lelkipász­tor, Isten szolgájának, kihűlt romlandó por­i—r

Next

/
Oldalképek
Tartalom