Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-02-01 / 3. szám
1966. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL Ezzel kapcsolatban egy furcsa jelenség az, hogy minél többet foglalkoznak az idővel, annál ritkább portéka lesz belőle. A mai világnak egy tipikus vezérelve az ismert jelszó: Az idő pénz! Ez a jelszó, észszerűen kezelve, hasznunkra van. De ha nem vagyunk résen és ha nem tartjuk kordában, zsarnok lesz belőle és rabigát akaszt a nyakunkba. Az idő tehát pénz, és a pénznek, másszóval az anyagi szempontnak, megvan a maga jelentősége. Ezt tagadni vagy lekicsinyelni, értelmetlenség lenne. Ámde az anyagi szempont nem minden! Az ember nem csak anyagból van gyúrva, az embernek lelke is van! És ebből adódik a lelki szempont. A mi feladatunk ezt a kettőt, az anyagi és a lelki szempontot helyesen mérlegelni és aszerint eljárni. Mária és Márta édestestvérek voltak. Miért dicsérte meg az Úr Jézus az egyiket és miért intette meg enyhén a másikat? Mert Mária azon órában a lelki szempontot az anyagi szempont fölé helyezte. Márta is szerette az Urat és Mária is szorgalmas volt. De Mária úgy érezte, hogy lelkének szüksége van erre a csendes órára az Úr lábainál. Ezért választotta a jobb részt, másszóval, ezért szakított magának időt az elcsendesedésre, az áhítatra. Ezen eltűnődve, felmerül egy kérdés: Vájjon a mi életünkben mennyi a csend? Veszünk-e magunknak mindennap időt az Isten színe előtt elcsendesedni, mielőtt a hétköznap forgataga ránkzudúl és magával ragad? A jó Isten mindennap megajándékoz 1440 perccel. Mennyi ebből a csendes perc? Értem ezalatt a reggeli és esti áhítatra szánt időt. Amiképpen a testi épségünk előfeltétele a mindennapi táplálkozás, pihenés és testápolás, ózonképpen a lelki életünk nélkülözhetetlen előfeltétele a mindennapi bibliaolvasás, imádkozás és lelki elmélyülés. Az Úr kegyelme fordítsa figyelmünket mindjobban az egy szükséges dologra, a lelki szempontra és segítsen ahhoz, hogy úgy tegyünk, mint egykor Mária, aki a jobb részt választotta... Ámen. L. E. A világ által kínált boldogság olyan, mint a délibáb; láttatja magát messziről, de soha nem lehet elérni. ÍGY ISMERÜNK Ml Jób 36:26. “Imé az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük Őt.. Kedves Testvérek ! Nagy dolog az ha már valakinek közülünk odáig haladt az élete Isten és a saját maga felismerésében, hogy megmeri vallani, ki meri mondani: bizony a magam oldaláról nézve az életemet én nem tudok mást magamról, csak a szívem keménységét és hűtlenségét és szeretei'lenségét. Isten oldaláról pedig az O nagy és szent — szive hűségét, oltalmát és védelmét. — így tapasztalom naponként Isten kimeríthetetlen gazdagságát, így élek ma is, és így éltem tegnap is az O irgalmában. Szüleimtől nem örökölhettem említésre méitó dolgokat értékeket, de örököltem Jézus Krisztus által az Istenben számomra elkészített örökséget és ha erre tekintek akkor oda tudok én is állni Jób mellé aki az ő nagy Istenét szíve mélyéből kívánta megismerni, de amikor nem tudott tovább menni az Isten által elébe szabott határnál, akkor így buggyant ki a szívéből a nagy Isten utáni vágyakozás: Imé az Isten Fenséges, mi nem ismerhetjük Őt! Egyszer majd ez az Isten aki most mint gyengéket, mint gyermekeket, vezetget bennünket, tudásban, ismeretben, bölcsességben egyszer majd megfogja magát ismertetni velünk. Ma csak azok ismerik Istent, akik vették a bűnük bocsánatát, akik erőt nyertek Tőle, fényt az életükre. Akikre fenségét sugározta a láthatatlan világból hozzájuk érkező Isten! Ezek merték elfeledni a múltjukat és mindazt amik voltak, mert egy új ismeret gyuladt ki bennük: Az Úr félelme ismerete! Megtanulták és megismerték Félni istent. Nem a külső erők hatása váltotta ezt ki belőlük, hanem a szívük egészében végbement változás vitte és viszi azóta is előbbre őket ebben a csudálatoson szép élővíz folyamban. Ezek merték "kárnak és szemétnek ítélni" az Isten ismerete nélkül eltöltött idejüket. Mindaz ami eddig a saját dédelgetett, vagy agyonhajszolt életük laza talaján termett szemétre került. Mert amint a természetben is, csak a kötött talajon díszlik és terem a föld gazdagon, ugyanúgy az életünk talaja is csak akkor hoz számottevő gyümölcsöt és elfogadható termést, ha egyszer s mindenkorra Istenhez kötött talajjá lesz az életünk! Az ilyen "kötött" talajba gyökerezett élet túd igazán Isten szerint bizonyságot tenni arról, ami benne végbement az Isten félelme megismerése napjától fogva. "Ismervén tehát az Úrnak félelmét embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilvánvalók vagyunk." Ezek azok a szívek, akik megismertek valamit Isten sokoldalúságából, és ezek ebben nekik ingyen adott ismeretben nagyon boldogok. Mi az ami boldogítja őket? 1-szőr Isten félelmének ismerete. 2-szor Az Istenhez tartozó munkatársi viszony. Ezek következményeként vétettek be az igaz Isten nyilvántartásába. Nem úgy mint a földi életben van, ahol el kell érni egy bizonyos kort és a beérkezőket beírják minden előzmény nélkül. Nem így van! Bennünket azért vettek fel Isten nyilvántartásába, mert "megismertük az Úrnak félelmét!" Ennyi kell ahhoz, hogy bárkit Isten Íródeákjai beírjanak az Örökkévaló Isten nyilvántartó könyvébe ! Kell e még tovább mennünk? Ügy érezzük, hogy már eddig is érdemünkön felüli jutalom adatott nekünk Isten ismeretében. Tovább kell még haladnunk, mert isten az Ö igéjében még nyitva hagyott valamit nekünk, azoknak akik keresünk. "Oh Isten gazdagságának, bölcsességének, tudományának mélysége ! Melyek igen kikutathatatlanok az Ő útjai. Mert kicsoda ismerte meg az Úrnak félelmét1? Vagy kicsoda volt Neki tanácsosa? (Rám. 11. 33. 34.) Isten mérhetetlen mélységek fölé vezet minket, az O igéjében. Másrészt pedig helyet kér magának bennük. Ebben az a kimondhatatlan jó, hogy ismét megmozdul bennünk a semmi létünk tudata. Az Isten felől érkező atmoszféra felújítja bennem azt, ami vagyok és én képtelen vagyok arra, hogy összehasonlítsam magamat ezzel a sejtelmesen szép és félelmetesen nagy hatalmas titkok leple alatt élő Istennel. A kinyomozhatatlan utakon járó Istent ki ismerte már meg? Pontos feleletet vájjon tudna e erre a kérdésre más adni, mint Jézus Krisztus? Aki így szól: "Én azonban ismerem Öt, mert Ö tőle vagyok .. "A-kit úgy özönlött el az Istenből sugárzó fény, hogy az egész életét egy új fényforrássá tette és fénylik azóta is és fényleni fog a teremtett világmindenség felett, amelet Neki adott át az Atya, örökkön örökké! Ez az igaz Isten-ismeret ! Rá kell jönünk és rá is fogunk jönni arra, hogy az ismeretünk forrása, kútja sohasem lehet más, mint Jézus Krisztus. Aki a Neki adatott hatalmánál fogva és az Ő evangéliumában mindennel megismertet bennünket. Mi sok mindent hordozunk a szívünkben. Folytatás az 5-ik oldalon