Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1965. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL HOZZÁSZÓLÁS a “Kinek az őrízője vagyok én” című cikkhez, ami az “Evangéliumi Hírnök” okt. 31-i számában jelent meg. Ez a kérdés mindnyájunkat érdekel, így kötelességemnek tartom feleletet keresni e kérdésre. Mi felelősek vagyunk minden kimondott szóért, de amit az Ur nevében másoknak ajánlunk, azért többszörösen. De nem is mindig az a mérvadó, hogy mi a mi véleményünk, hanem hogy mit mond az Ur, ez a döntő. Amint az író írja: “Az időt nem lehet visszafordítani,” a tudomány annyira haladt, hogy mindnyájan “írástudókká” váltunk. Az írástudókkal pedig sok esetben az Ur Jézus sem boldogult. A közelmúltban azt a kijelentést tette egy hívő szülők gyermeke, hogy: “Én már olyan sokat tanultam, hogy nem hiszek semmit sem.” Ebben az országban az emberek úgy el vannak telve minden jóval és oly biztos talajt éreznek lábuk alatt, hogy nem érdekli őket az Isten beszéde. Elhallgatják, de nem meghallgatják. A közelmúltban egy családnál bizonyságot tettem, de amikor azt vettem észre, hogy figyelmük másfelé van, eszembe jutott az Ur mondása: “Ne dobjátok azt, ami szent az ebeknek ...” Voltam többször egy magyar gyülekezetben azzal a céllal, hogy az Ur szavát közvetítem, de ha csak mód volt reá, nem hagytak szóhoz jutni, mert én nem fizetésért beszéltem, az emberek kedve szerint, és megmondtam a valót. Mennyire igazak a próféta szavai: “Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.” (Mikeás 2:11.) Egyik hívő lelkészre gyülekezetének egyik vezetője ráparaancsolt: “Ne beszéljen nekünk bűnről; úgy beszéljen, ahogy azt mi elvárjuk, itt mi vagyunk a fők, ön csak az egyház szolgája.” Ésaiás próféta ezt mondja: “Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prof étál j átok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!” (Ésa. 30:10.) Jeremiással én is mondom: “Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Imé, az ő fülök körül-metéletlen és nem figyelhetnek! Imé, az Ur szava utálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban: Azért telve vagyok az Ur haragjával, elfáradtam azt visszatartani...” (Jer. 6:10-11.) Másutt ezt mondja a próféta: “Hát ezeket ne büntessem-é meg ezt mondja az Ur; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem? Borzalmas és rettenetes dolgok történnek a földön: A Próféták hamisan prófétáinak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!” “Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, akinek szemei vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak! Nem féltek-é engem ? ...” A zsoltáríró igy kiált fel: “Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül.” (Zsolt. 50:22.) A világi szórakozásokra vonatkozóan idézem az Ur mondását: “Ami született testtől, test az, ami pedig lélektől született, lélek az.” (Még akkor is, ha magyar még akkor is, ha a saját szüléimről, vagy saját gyermekemről van is szó.) Pál ezt mondja Róm. 8:5-nél: “Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira...” A Gál. 6:7-8-ban ezt olvassuk: “Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Jakab apostol így kiált fel: “Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (Jakab 4:4.) János I. 2:15-ben ezt olvassuk: “Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” Végül pedig idézem Gál. 5:24-25 verseit: “Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk.” Ha valaki ezt másképp akarná magyarázni az Evangéliumból, annak más Krisztusra is volna szüksége. Azért hallgatnak el az Ur küldöttei közül sokan, mert közöttünk nincsen szükség az “egyszerű kiáltó szókra,” sokszor talán az egyszerű Krisztusra sem. Valakik kényszerülve vannak “száműzetésbe” menni és idegen nyelveken dadogva prédikálni, vagy pedig némaságra ítéltetni a magyarok között. Pedig vannak még olyan félig beturódott források, amikből az Élet vize folyhatna; és olyan lelkek, akiknek felüdülésre volna szükségük, ha meg tudnának alázkodni és lehajolva a forráshoz innának abból. Csak aki szomjas, az értékeli a forrás vizét; de aki szomjas, azt nem is kell erőltetni az ivásra. Körömi Imre AZ IGAZ VILÁGOSSÁG A karácsonyi ünnepeket megelőző hetek lázas készülődésben telnek el. Az emberek közül némelyek utaznak hol erre, hol arra, hogy az ünnepek ideje alatt a távol lévő rokonaik és jóharátaik körében ünnepelhessenek. Sokan vannak olyanok, akik a sötét, hűvös éjjel kénytelenek utazni. Bizonyára az olyan gyalogjáró és barmok hátán utazók alig várják azt az időpontot, hogy megvirradjon és a nap feltámadjon és fényt és meleget árasszon a természet ölébe. Mert nem látni az utat, akadozva, botorkálva járni és szenvedni a hidegtől, valami borzasztó lehet! De sokkal nagyobb szenvedéssel jár az, ha a sötét éjszaka nein a szemek, hanem az elmék felett borong, a hidegtől nem a test, hanem a szívek reszketnek. Akkor várják csak igazán és kínos epekedéssel azt a napot, melyfényt és meleget áraszt mindenfelé. Ilyen sötétség borította az emberiség egét évezredeken keresztül. De ha fel is tűnt néha egy-két csillag, azok hulló csillagok voltak, azokból csak halvány fény, de melegség és élet nem áradt szét az emberiség javára. Éppen azért elképzelhetjük, hogy sok millió ember sóhajtott fel naponként ilyenképpen: Mikor lesz már vége ennek a hosszú, sötét éjszakának? Már régóta várjuk a jobb idők megérkezését és eddig még nincs nyoma sem a várakozásunknak! Isten az Ö Fia számára elkészítette az utat, gondoskodott arról, hogy az ígéretek beteljesedjenek. Így tehát az Ur Jézus nem jött előbb, de nem is jött később, hanem az idő teljességében. így mondja az írás: “Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátá Isten az ö Fiát.” (Gál. 4:4.) Ezekkel a szavakkal jellemzi az apostol az emberiség történetének forduló pontját. Lukács evangélista arra törekedett, hogy a Megváltó Jézus születésének időpontját ismertesse az akkori idők történetének legfőbb eseményeivel kapcsolatban.
