Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1964-01-15 / 2. szám

1964 január 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL gozni. Azonban lélekben sokat időzünk a testvérek között. Gyülekezetünkkel együtt üdvözletünket küldjük a testvéreknek s Urunk gazdag áldását kívánjuk a Szövetséghez tartozó összes gyülekezeteinkre. Imádkozzanak ér­tünk s az itteni lelki munka további áldá­sos elhaladásáért. Nagy István BUENOS AIRES, ARGENTINA Lelkipásztor: Pintér Sándor Szeretettel tudatjuk az Amerikai Ma­gyar Baptista Szövetséget és az Evangé­liumi Hírnök kedves olvasótáborát és mindazokat, akik szivükön hordozzák misz­­sziói munkánkat azokról az eseményekről, amelyek az elmúlt három hónap alatt gyü­lekezetünkben megtörténtek. Ifjúsági ünnepély. Szeptember 8-án tar­totta meg ifjúsági egyletünk fönnállásá­nak 2-ik évi jubileumát, ezzel a jeligével: “Oh Uram, adj most jó előmenetelt”. Ez alkalommal imatermünk fel volt díszítve. Az argentínai és a magyar zászlók alatt ifjúságunk áldásos műsorral szolgált mindnyájunk örömére. Az idő nem volt kedvező s mégis megtelt imatermünk hallgatósággal. Rövid beszédem után fel­szólítottam az ifjúságot: Álljanak fel a­­zok, akik a jövőben még hűségesebben a­­karják szolgálni az Urat! Megható volt látni, mikor mindannyian felállottak. Ez­után a gyülekezethez fordultam, ezt mond­ván: Álljanak fel azok, akik a jövőben imádkozni akarnak az ifjúságért! Erre a kérésemre az egész gyülekezet felállott. Imánk, hogy az Ur segítse úgy a fiata­lokat, mint a gyülekezet idősebb tagjait megtartani ígéretüket. Ez alkalommal éreztük a Szent Lélek jelenlétét és mun­káját közöttünk. Temetés. Sok örömünk közé szomorúság is vegyült, amidőn szeptember 29-én, hosz­­szú betegség után, életének hatvanadik é­­vében Mere Ferenc testvérünket az Ur hazahívta. Temetése nagy részvét mellett a háztól 30-án délután ment végbe. Az Ur vigasztaló üzenetét alulírott mondotta. Az Ur vigasztalja meg a gyászoló csalá­dot. Házassági évforduló. Molnár János test­véreink október 6-án ünnepelték meg há­zasságuk 50-ik évfordulóját. Imaházunk teljesen megtelt ünneplő hallgatósággal. Többen voltak olyanok, a­­kik először voltak közöttünk. A házaspár­hoz a 34-ik Zsoltár 9-ik verse alapján tar­tottam alkalmi beszédet: “Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Ur”. A beszéd alatt a házastársak hol mosolyogtak, hol pedig könnyeztek meghatottságukban. Az ünneplők tiszteletére elhangzott egy szóló­ének és több alkalmi szavalat. Miután a gyülekezet ajándékát átnyújtottuk a há­zastársaknak, imádkozás után átvonul­tunk a mellék terembe, amit Vér terem­nek nevezünk, ahol vidám társalgás köz­ben elfogyasztottuk a finom frissítő éte­leket, amit az ünnepelt házaspár készí­tett. E helyen is Urunk oltalmát, békessé­gét és atyai gondviselését kívánjuk test­véreink további életére! Gyülekezetünk tízéves jubileuma. No­vember 10-én, vasárnap délután tartottuk meg gyülekezetünk hivatalos megszerve­zésének 10-ik évfordulóját, mely ünnepély össze volt kötve bibliai keresztséggel (alá­­merítés). Erre a nagy napra az előkészü­leteket hónapokkal előbb megkezdtük. — Először is az épületünket javítottuk meg azzal a $200, azaz kétszáz dolláros költ­séggel, amit a kedves Vér testvéreink küldtek erre a célra. Ezúttal is köszönjük az adományt az Ur­nák és Vér testvéreinknek. A javítások körül nagyon sokat fáradozott Schaffer Fülöp diakónus testvérünk. Fáradságáért az Úrtól biztosan megkapja jutalmát. — Munkánk végzése alatt is imádkoztunk azért, hogy az Ur lelkileg is készítse elő az egész gyülekezetei erre a napra. A diakónus testvérrel együtt elhatároztuk, hogy a titkos kamaránkban is fogunk imádkozni azért is, hogy ez ünnepély al­kalmára adjon az Ur legalább 10 új tagot gyülekezetünknek. Az Ur meghallgatta imánkat. Nem tíz megtért és újjászületett tagot ajándékozott gyülekezetünknek, ha­nem tizenkettőt. Dicsőség legyen ezért is Istenünk szent nevének! Pontosan három órakor kezdtük ünne­pélyünket. Ekkorra már imatermünk és a mellék Vér teremben is az ülőhelyek mind el voltak foglalva. Az ünneplő gyü­lekezetben többen voltak olyanok most is, akik először jöttek imaházunkba. Az ima­termet díszítették az argentínai, magyar és keresztyén zászlók. Jeligénk: “Minded­dig megsegített minket az Ur!” (Sám. I; 7:12.). E jelige zászlónk felett dicsőítette Istent. Felhangzott az Istent dicsőítő kezdő é­­nek s utána alulírott hálaadó imát mon­dott s ima után rövid üdvözlő beszédet. Egy énekvers éneklése után Schaffer Fü­löp diakónus testvérünk felolvasta a Rév. Molnár Antal prédikátor testvér és csa­ládjának és gyülekezetének üdvözlő táv­iratát és Szász János diakónus testvér üdvözlő levelét. Molnár Antal testvér je­lenleg a detroiti gyülekezet lelkipásztora, aki 10 évvel ezelőtt alapítója és szerve­zője volt a buenos aires-i gyülekezetünk­nek, Szász János testvér pedig az U. S. A.­­ban a Diakónusok Konferenciájának a jegyző-pénztárosa. Erre az ünnepélyre meghívtuk Vér Fe­renc testvérünket, ki az AMBSz titkára, de sajnos több oknál fogva nem jelenhe­tett meg, pedig örömünket nagyban fo­kozta volna megjelenésével. Majd Besenyel F. testvér, alapító tag röviden elmondotta a kezdet nehézségei; s azt, hogy miként kezdették el és folytat­ták Rév. Molnár Antal testvéreink a lelki munkát. Schaffer diakónus testvér pedig a munka folytatásáról és fejlődéséről tar­tott beszédet. Ezután felhangzott egy kö­zös ének s alulírott a jelige alapján tar­totta meg alkalmi prédikációját. Ifjúsá­gunk közül többen alkalmi szavalatokat adtak elő. Alámerítés. Ez alkalommal örömeinket nagyban fokozta a 12 megtért léleknek bizonyságtétele, kik az Ur Jézus példáját követték az alámerítésben. A szertartást alúlírott végezte. Kérjük az Urat, hogy nevelje az új tagokat e gyülekezetben nagy neve dicsőségére. Az áldásos ünnepélyünk befejezése u­­tán a mellékterembe vonultunk, ahol a Nőegyesület tagjai finom frissítőket szol­gáltak fel. Együttlétünk a késő éjjeli órák­ban ért véget. A jó Isten áldja meg nő­­testvéreinket önfeláldozó szolgálatukért. A gyülekezetünk először is Istennek ad hálát az idáig elért eredményekért s az­után pedig mindazoknak a lelki testvére­inknek és barátainknak, akik áldozatot hoztak az itteni lelki munkáért. A gyülekezet fennállva egy pár pilla­natnyi csendben imádkozott, amit egy test­vérünk hálaimája követett. Mindenért az Űré legyen a hála és di­csőség! Buenos Aires, 1963 november 30-án Pintér Sándor lelkipásztor Visszatekintés Asztalomnál ülök . . . Előttem vannak drága argentínai test­véreink levelei. írnak helyzetükről és a gyülekezet alapításának 10 éves ünnepé­lyéről. Amint nézem a kedves sorokat és olvasom az aláírásokat, magam elé kép­zelem szeretett testvéreimet . . . Beszélgetek velük és simogatom őket. Soká időzöm azokkal, akik velünk voltak már a kezdet kezdetén. Megszorítom a ke­züket és forró könnyek között mondom: Testvérek, szeretett testvéreim, küzdöt­tünk és győztünk, amiért legyen minden dicsőség az Űré! Gondolataim tovább szállnak és keresem e misszió megkezdésének a kiinduló pont­ját és megállók a Bridgeport-i magyar baptista gyülekezetben, ahol 1951-ben tar­totta Szövetségünk évi konvencióját és az ottan összegyűlt testvérek feltették a kérdést: Kit küldjünk el és ki megyen el a munkát megkezdeni ott, ahol néhai Rév. Dulity Miklós testvér három év­vel hamarabb lent volt terepszemlén, a kedves Vér testvérek anyagi áldoza­ta költségén s Józsué és Káieb példájára buzdította a testvériséget a munka megkezdésére, mert amint mondotta, sok magyart talált ott, akiknek szükségük van a megtérésre. Lelkesen állt az elhatározás mellé a Szövetség minden szervezete: Női, diakó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom