Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1964-03-15 / 6. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 március 15 A temetést mindig a halál előzi meg. Meg kell halnod a bűnnek, hogy a fel­támadhass egy hitben folytatott keresz­tyéni életre. A néjlkül életed nem lehet. Ha Jézus él, akkor mindig velem van s én az ő jelenlétének tudatában és ta­pasztalatában élhetem az életemet. Az Ur azt tanította: “Azért jöttem, hogy életetek legyen és hogy abban bővölködjetek.” Kedves Olvasóm, milyen Krisztusod és mi­lyen élteted van? Észak-Indiának egyik falujában prédi­kált egy misszionárius. A prédikáció be­fejezése után egyik mohamedán vallású ember azt mondotta: “Azért nekünk mégis var valami, ami nektek nincsen, ami jobb annál, amit te kínálsz nekünk. Ha elmegyünk Mekkába, legalább Moha­med koporsóját találjuk ott. Míg ellenben ha ti elmentek Jeruzsálembe, ott semmit nem találtok.” “Igazad van, — mondotta mosolyogva a misszionárius. Éppen ez a különbség a ti vallásotok és a miénk között. Mohamed ott fekszik most is a koporsójában, de a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadott a sírból és él ma is közöttünk!” Segítsen minket az Ur, hogy mindig nagyobb [lelki erővel élhessen mibennünk és mi is élhessünk őbenne! EMERITUS AZ Ő KERESZTJE Az Ö keresztje, hol elvégeztetett, A váltság műve, hol beteljesedett . . . Vérének hullása, az Ő szent imája A megmentett lelkek sokasága: Gyümölcse az Élet fájának! A tündöklő, csodás, fényes arc Hoz ezer és ezer megtért, új Boldog embert, ki felismeri Őt, A csendes Szenvedőt, mint Az Urnák örök, egyszülött Fiát . . . Az Ő alázata hozta egyedül Hogy szive elvérzett, összetört . . . örök, mély isteni alázat, Mely megbékéltette e világot: Adott mennyei boldogságot . . . Oh szelíd, csodálatos folyó Töltsd tele a szivünk egészen Békességgel és megbocsátó, Őszinte testvéri szeretettel: A kegyelemnek áradó vizével . . . Hogy lehessen “Egy” az Urban A szent gyülekezet . . . Vegyen lakozást közöttünk, A Hit, Remény, Szeretet . . . Kröhling J.-né A golgothai három kereszt három ha­lálnemet hirdet: az ártatlanság, a töredel­mes bűnös és a megátalkodott bűnös ha­lálát. Kempis Tamás Négy csoda nagypénteken A Máté evangéliuma 27. része 45, 51. és 52. versek szerint, négy látható csoda történt, mikor Jézus a kereszten függött a mi bűneinkért. Az első csoda volt a sötétség, 45. vers. Sokszor úgy akarják ezt a természeti cso­dát magyarázni, hogy napfogyatkozás okozta azt. De mi, akik láttunk teljes napfogyatkozást, tapasztalatból tudjuk, hogy a sötétség alig tart 2—3 percig és azután lehet látni a napnak a szélét a hold mögött és fokozatosan a világosság nagyobb a teljes napfényig. Ezen alka­lommal sötétség volt 3 óráig. Ezt a sö­tétséget elmagyarázni lehet, de megma­gyarázni nem másképp, csak ha elfogad­juk, hogy a mi bűneink okozták, mely rá­nehezedett Isten szent Fiára oly nagy mér­tékben, hogy az Atya nem nézhetett Fiá­nak szenvedésére és egy sötét fátyolt hú­zott a föld fölé, mely eltakarta a napot teljesen és mintha a természet is búsult volna Isten Fiának szenvedésén és a mi bűneinken. A második csoda a templom kárpitjá­nak kettéhasadása. Ezt is nehéz megér­teni és természetszerűleg megmagyaráz­ni. Ha vihar és földrengés okozta volna szét lett volna tépve az egész kárpit és határozottan a templom épületében is lett volna kár, de itt olyasmiről nincs szó! Csak a kárpit középen fölétől aljáig ha­sadt el. (Lukács, Márk és Máté,) Ugyan­abban a pillanatban, mikor Jézus fenn­­szóval kiáltott és átadta lelkét az Atyá­nak. (Márk 15:37, 38; Máté 27:50, 51; Lukács 23: 45, 46). Ez egy csodás jel volt a jeruzsálemi és minden nép részé­re, hogy Krisztus váltsághalálával meg­nyílt a Szentek Szentje minden bűnös ember részére, aki Jézus nevében jön az Atyához bűnbocsánatért és kegyelemért. Isten meghallgatja a megtérő bűnösök imáját és felel az ő nagy irgalma és igazsága szerint. Krisztus igazságot szer­zett nekünk a keresztfán. Minden bűnös megtapasztalta ezt. (Lukács 18:13.) A harmadik csoda a földindulás és a sziklák megrepedezése. (Máté 27:51.) Ez is Krisztus halálának percében történt, nem hamarabb, sem később. Miért éppen akkor? Ez is egy csoda. Igen érdekes, hogy ez a földindulás nem tett kárt em­beri életben sem épületben. Pedig a föld­rengések és földindulások falvakat is sö­pörtek el. Ezen alkalommal semmi olyas­mi nem történt, csak annyi, hogy az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve, megtére. (Luk. 23:48.) A földindulás és a kősziklák megrepe­dezése jelezte azt, hogy a Krisztus halála, mely megmozdítja a népeket és a kemény szivek is összetörnek. Ha Krisztus halála nem indít meg téged, kedves lélek, bűn­tudatra, bűnbánatra s megtérésre nem hoz, semmi más nem segíthet rajtad. A negyedik csoda a szentek feltámadá­sa. Ezt a csodát Máté egyedül említi meg. “És a sírok megnyílónak és sok elhunyt szentnek teste feltámad». És kijörének a sírokból a Jézus feltámadása után és be­mentek a szent városba és sokaknak meg­­jelenének. (Máté 27:52—53.) Ez volt a négy között a legnagyobb csoda. Mikor Krisztus meghalt a keresztfán, akkor történt ez a csoda. Mit jelentsen ez? — Kedveseim ez azt jelenti, hogy Krisztus halála életet hozott és feltámadást a lel­ki sírból. Nagyon érdekes megjegyezni, hogy ezek a szentek feltámadtak, de nem mentek be a szent városba és nem jelen­tek meg senkinek, csak az Ur dicsőséges feltámadása után. Hol voltak addig ezek a szentek? Eszembe jutnak ezen biblia­versek: “Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek.” (Kolossá 3:1.) De a harmadik versben ezt mondja: “Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Csodálatos, mi élők és holtak is vagyunk egy időben. így voltak ezek a szentek is, a világ előtt holtak voltak, pedig éltek és kijöttek a sírból, de el voltak rejtve. De mikor Krisztus feltámadott, nyilván­való lett az ő feltámadásuk is. Kedveseim, élők vagyunk az Urban és az Ur előtt, de holtak a világ előtt. Lé­lekben feltámadtunk, de testben nincs különbség. Mikor a dicsőségesen feltáma­dott Urunk eljön értünk, mi kijövünk a sírból, vagy ha még testben élünk, elra­gadtatunk a feltámadott szentekkel az Ur elébe a levegőégbe és mindenkor az Úrral leszünk. (I. Thess. 4:14—17; Jel. 20:6.) Krisztus halála megnyitotta a szentek sírját. Dicsőséges feltámadása nyilvánva­lóvá tette azt és dicsősége», eljövetele meg­hozza az elragadtatást és a megdicsőiilt életet minden igaz hívő részére. Nagyon örülj, testvérem az Urban, mert tested nem marad a sírban. Mert Jézus dicsőségesen feltámadott és ne­künk örök életet adott B. S. Mindenkihez Megismételjük azon gyakori kérelmün­ket, hogy munkatársaink, a gyülekezeti hírek beszámolói, vagy bármilyen néven írt cikkek és tudósítások beküldői, kül­deményüket kizárólag a szerkesztő címére küldjék- A nyomdába, vagy a lap kezelőihez küldött cikkekért és tudósításokért felelősséget nem vállalhatunk l

Next

/
Oldalképek
Tartalom