Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-03-15 / 6. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 március 15 A temetést mindig a halál előzi meg. Meg kell halnod a bűnnek, hogy a feltámadhass egy hitben folytatott keresztyéni életre. A néjlkül életed nem lehet. Ha Jézus él, akkor mindig velem van s én az ő jelenlétének tudatában és tapasztalatában élhetem az életemet. Az Ur azt tanította: “Azért jöttem, hogy életetek legyen és hogy abban bővölködjetek.” Kedves Olvasóm, milyen Krisztusod és milyen élteted van? Észak-Indiának egyik falujában prédikált egy misszionárius. A prédikáció befejezése után egyik mohamedán vallású ember azt mondotta: “Azért nekünk mégis var valami, ami nektek nincsen, ami jobb annál, amit te kínálsz nekünk. Ha elmegyünk Mekkába, legalább Mohamed koporsóját találjuk ott. Míg ellenben ha ti elmentek Jeruzsálembe, ott semmit nem találtok.” “Igazad van, — mondotta mosolyogva a misszionárius. Éppen ez a különbség a ti vallásotok és a miénk között. Mohamed ott fekszik most is a koporsójában, de a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadott a sírból és él ma is közöttünk!” Segítsen minket az Ur, hogy mindig nagyobb [lelki erővel élhessen mibennünk és mi is élhessünk őbenne! EMERITUS AZ Ő KERESZTJE Az Ö keresztje, hol elvégeztetett, A váltság műve, hol beteljesedett . . . Vérének hullása, az Ő szent imája A megmentett lelkek sokasága: Gyümölcse az Élet fájának! A tündöklő, csodás, fényes arc Hoz ezer és ezer megtért, új Boldog embert, ki felismeri Őt, A csendes Szenvedőt, mint Az Urnák örök, egyszülött Fiát . . . Az Ő alázata hozta egyedül Hogy szive elvérzett, összetört . . . örök, mély isteni alázat, Mely megbékéltette e világot: Adott mennyei boldogságot . . . Oh szelíd, csodálatos folyó Töltsd tele a szivünk egészen Békességgel és megbocsátó, Őszinte testvéri szeretettel: A kegyelemnek áradó vizével . . . Hogy lehessen “Egy” az Urban A szent gyülekezet . . . Vegyen lakozást közöttünk, A Hit, Remény, Szeretet . . . Kröhling J.-né A golgothai három kereszt három halálnemet hirdet: az ártatlanság, a töredelmes bűnös és a megátalkodott bűnös halálát. Kempis Tamás Négy csoda nagypénteken A Máté evangéliuma 27. része 45, 51. és 52. versek szerint, négy látható csoda történt, mikor Jézus a kereszten függött a mi bűneinkért. Az első csoda volt a sötétség, 45. vers. Sokszor úgy akarják ezt a természeti csodát magyarázni, hogy napfogyatkozás okozta azt. De mi, akik láttunk teljes napfogyatkozást, tapasztalatból tudjuk, hogy a sötétség alig tart 2—3 percig és azután lehet látni a napnak a szélét a hold mögött és fokozatosan a világosság nagyobb a teljes napfényig. Ezen alkalommal sötétség volt 3 óráig. Ezt a sötétséget elmagyarázni lehet, de megmagyarázni nem másképp, csak ha elfogadjuk, hogy a mi bűneink okozták, mely ránehezedett Isten szent Fiára oly nagy mértékben, hogy az Atya nem nézhetett Fiának szenvedésére és egy sötét fátyolt húzott a föld fölé, mely eltakarta a napot teljesen és mintha a természet is búsult volna Isten Fiának szenvedésén és a mi bűneinken. A második csoda a templom kárpitjának kettéhasadása. Ezt is nehéz megérteni és természetszerűleg megmagyarázni. Ha vihar és földrengés okozta volna szét lett volna tépve az egész kárpit és határozottan a templom épületében is lett volna kár, de itt olyasmiről nincs szó! Csak a kárpit középen fölétől aljáig hasadt el. (Lukács, Márk és Máté,) Ugyanabban a pillanatban, mikor Jézus fennszóval kiáltott és átadta lelkét az Atyának. (Márk 15:37, 38; Máté 27:50, 51; Lukács 23: 45, 46). Ez egy csodás jel volt a jeruzsálemi és minden nép részére, hogy Krisztus váltsághalálával megnyílt a Szentek Szentje minden bűnös ember részére, aki Jézus nevében jön az Atyához bűnbocsánatért és kegyelemért. Isten meghallgatja a megtérő bűnösök imáját és felel az ő nagy irgalma és igazsága szerint. Krisztus igazságot szerzett nekünk a keresztfán. Minden bűnös megtapasztalta ezt. (Lukács 18:13.) A harmadik csoda a földindulás és a sziklák megrepedezése. (Máté 27:51.) Ez is Krisztus halálának percében történt, nem hamarabb, sem később. Miért éppen akkor? Ez is egy csoda. Igen érdekes, hogy ez a földindulás nem tett kárt emberi életben sem épületben. Pedig a földrengések és földindulások falvakat is söpörtek el. Ezen alkalommal semmi olyasmi nem történt, csak annyi, hogy az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve, megtére. (Luk. 23:48.) A földindulás és a kősziklák megrepedezése jelezte azt, hogy a Krisztus halála, mely megmozdítja a népeket és a kemény szivek is összetörnek. Ha Krisztus halála nem indít meg téged, kedves lélek, bűntudatra, bűnbánatra s megtérésre nem hoz, semmi más nem segíthet rajtad. A negyedik csoda a szentek feltámadása. Ezt a csodát Máté egyedül említi meg. “És a sírok megnyílónak és sok elhunyt szentnek teste feltámad». És kijörének a sírokból a Jézus feltámadása után és bementek a szent városba és sokaknak megjelenének. (Máté 27:52—53.) Ez volt a négy között a legnagyobb csoda. Mikor Krisztus meghalt a keresztfán, akkor történt ez a csoda. Mit jelentsen ez? — Kedveseim ez azt jelenti, hogy Krisztus halála életet hozott és feltámadást a lelki sírból. Nagyon érdekes megjegyezni, hogy ezek a szentek feltámadtak, de nem mentek be a szent városba és nem jelentek meg senkinek, csak az Ur dicsőséges feltámadása után. Hol voltak addig ezek a szentek? Eszembe jutnak ezen bibliaversek: “Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek.” (Kolossá 3:1.) De a harmadik versben ezt mondja: “Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Csodálatos, mi élők és holtak is vagyunk egy időben. így voltak ezek a szentek is, a világ előtt holtak voltak, pedig éltek és kijöttek a sírból, de el voltak rejtve. De mikor Krisztus feltámadott, nyilvánvaló lett az ő feltámadásuk is. Kedveseim, élők vagyunk az Urban és az Ur előtt, de holtak a világ előtt. Lélekben feltámadtunk, de testben nincs különbség. Mikor a dicsőségesen feltámadott Urunk eljön értünk, mi kijövünk a sírból, vagy ha még testben élünk, elragadtatunk a feltámadott szentekkel az Ur elébe a levegőégbe és mindenkor az Úrral leszünk. (I. Thess. 4:14—17; Jel. 20:6.) Krisztus halála megnyitotta a szentek sírját. Dicsőséges feltámadása nyilvánvalóvá tette azt és dicsősége», eljövetele meghozza az elragadtatást és a megdicsőiilt életet minden igaz hívő részére. Nagyon örülj, testvérem az Urban, mert tested nem marad a sírban. Mert Jézus dicsőségesen feltámadott és nekünk örök életet adott B. S. Mindenkihez Megismételjük azon gyakori kérelmünket, hogy munkatársaink, a gyülekezeti hírek beszámolói, vagy bármilyen néven írt cikkek és tudósítások beküldői, küldeményüket kizárólag a szerkesztő címére küldjék- A nyomdába, vagy a lap kezelőihez küldött cikkekért és tudósításokért felelősséget nem vállalhatunk l
