Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1964-02-15 / 4. szám

1964 február 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL nagy városban szétszórtan élő testvére­inknek 90%-a jelen volt s ezáltal is meg­mutatta azt, hogy még mindig magyarok és szeretik a magyar gyülekezetei. Évzáró istentisztelet, vacsora. Az év u­­tolsó programmját bátran nevezhetjük: az év programmjának. Ez alkalommal a Nő­egyesület tagjai, Fancsali testvémő elnök­nő és Vajdáné nővér szakácsnő vezetése mellett nagyszerű hurka-kolbász vacsorát szolgáltak fel. Erre már hetekkel előbb készülődtek s december 30-án reggel, No­­vák Károly óhazai testvérünk és felesége vezetésével s mások segítségével készítet­ték el u finom, magyaros vacsorát. Még alulírottat is bevonták a segítők csoport­jába. Vacsora után kezdetét vette az isten­­tisztelet, melynek különlegessége abban állott, hogy a Bethesda Otthonnál felvett karácsonyi programú lemezeket, illetve az azokon felvett énekeket hallgatta meg a gyülekezet. Kurtz direktor testvér küldte ezeket, talán azért, mert Nőegylétünk 45 font diót küldött az Otthonnak. Petre Gá­bor prédikátor testvér a lemezekre azt a megjegyzést tette: “Oly hangosan énekel­tünk Floridában, hogy los angelesi test­véreink is meghallották.”1 — Ezt mi is viszonoztuk, mert a több mint egy és fél óráig tartó programmunkat “tape géppel megörökítettük. Fölhangzottak a szebbnél­­szebb alkalmi karénekek és közös énekek. Mátyás Lídia orgona és Németh Dávidné zongora kíséretei mellett. Többen vallástétellel dicsérték az Urat és személyesen üdvözölték a gyülekezetét. Ezt követte az alkalmi prédikáció. Végül 11:57 perckor imára borult a gyülekezet s imádkozással zárta az ót és nyitotta meg az újat. Záró ima után még egy fél óráig dolgozott a gép, hogy felvegye a Kudelka nővérünk újévi beköszöntő szavalatát. — Zárás után otthonunkba tértünk, de test­véreink közül többen Pasadenába siettek, hogy ott helyet találjanak a Rose Parádé megtekintésére. Ilyen szépet csak itt lehet látni. Újév első vasárnapján. Az új év első vasárnapján az alkalmi istentisztelettel egybekapcsolva a gyülekezet az úrvacso­rában részesült. Az esti istentisztelet al­kalmával Paraszkay Gábor testvérünk bi­zonyságtétele után az Ur Jézus példája szerint a hullámsírban alámerítkezett s azáltal is jelezte, hogy fel is támadott egy új életre. Az Ur vezesse e fiatal testvé­rünket, hogy megmaradhasson az Ö szol­gálatában. Imahét. Az imahetet szokásunk szerint ebben az évben is megtartottuk. Testvé­reink otthonában jöttünk össze, kivéve a szerda estét. Ezek az órák is áldásosak voltak részünkre. Fancsali Dénes BUFFALO, N. Y. Lelkipásztor: Galambos Pál Evangélizálás. Gyülekezetünk egyheti evangélizáló istentiszteletet tartott október első felében. Az evangélista Rev. H. Wal­­tereit volt Detroit Mich.-ból. Az összejö­vetelek minden alkalommal bőségesen lá­togatva voltak, — a gyülekezeti tagokon kívül is. Az összejöveteleken sok lelki ál­dásban részesültünk mindannyian, mely­ért hálásak vagyunk az Urnák. Menyegző. December 21-én, szombaton délután menyegzői ünnepélyre gyűltünk össze, amikor Tóth Anna testvémő és Rácz Mihály testvér örök hűséget ígértek egy­másnak az Ur és a gyülekezet előtt. Az egybekelési szertartást a gyülekezet pász­tora: Galambos Pál végezte ünnepélyes ke­retben. — Azután díszebéd volt a gyüle­kezet éttermében, mely vidám hangulat­ban folyt le. Kívánunk Istentől megáldott, boldog házas életet az új párra. Christmas Cantata. December 22-én, va­sárnap délután a gyülekezet énekkara nagy siker mellett előadta Haendel: Christmas- Messiah című énekművet, melyet a gyü­lekezet és sok más helyről összejött kö­zönség is áhítatos tisztelettel hallgatott végig. Dicsőség érte az Urnák és köszönet az énekkar tagjainak és tehetséges veze­tőjének — Lehmann Vilmos testvérnek. Egy jelenvolt LOS ANGELES, CALIF. Idős Rév. Steinmetz Károly testvérün­ket 86 éves korában hazahívta az Ur. Meg­boldogult testvérünk 17 éves korában adta szivét az Ur Jézusnak s az Ur szőlőjében azonnal munkába állott. Először 1907-ben jött Amerikába feleségével, de 1912-ben visszatértek az óhazába, s két évvel ké­sőbb készültek vissza, de az első világhá­ború visszatartotta őket. 1922-ig Magyar­­országon prédikálta az evangéliumot. Bán­­fihunyad környékén 16 gyülekezetnek volt 'a lelkipásztora. 1922-ben sikerült vissza­térniük Amerikába, ahol először Ward W.-va-ban s később Philadelphiában telje­sített szolgálatot. 1942 márciusában köl­töztek Los Angelesbe s 1956-ig hűséges tagjai voltak gyülekezetünknek. 1956-ban Thousand Palms városba költöztek, ahol egy pár hónappal felesége halála után test­vérünk is befejezte földi életének pályafu­tását. Testvérünk az utolsó éveiben az óhazában kapott betegsége miatt nem vál­lalhatott prédikátori állást, de mint gyü­­kezeti tag hűségesen megállotta helyét. Gyászolják: Irma leánya és családja, Ká­roly fia és családja (Kanadában nyugal­mazott lelkész), Thousand Palms-ban Irén leánya és családja, Los Angelesben Béla fia és családja. A megszomorodott gyá­szoló családot vigasztalja meg az Ur. Gulyás Dwight 18 éves fiatalember tra­gikus körülmények között költözött el az élők sorából. Autószerencsétlenség áldo­zata lett december 20-án. Nagyapja: Gu­lyás Illés testvérünk éveken keresztül hű­séges tagja volt gyülekezetünknek, azon­ban — sajnos — az elköltözött fiatal em­ber nem volt tagja közösségünknek. — Fájlaljuk a tragikus esetet s részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak. Fancsali Dénes SO. NORWALK, CONN. Henczel Józsefné nővérünk, mint a ta­nítványok régen, igen szeretett halászni. Csónakét már mindenki ismerte és figye­lemmel kísérte, amint a tengeren libegett. Mikor más nem bírt halat fogni, a test­vérnő jó sikerrel jött haza. Mikor kérdez­tem tőle, hogy mi ennek a magyarázata, azt mondta: “nyugodtnak kell lenni, az izgatott ember nem fog halat, és érezni kell, bogy a hal ott van és meg lehet fog­ni.” — Vájjon nem-e csak így lehet “em­bereket halászni” is? November utolsó he­teiben azt mondta testvérnő férjének: “ki­megyek, megmosom a csónakot és majd be­hozzuk bélire, majd jövök vissza, ha nem én, akkor majd jön valaki”. Testvémőnk vissza jött, de már jól érezte magát. Egy pár napra bevitték a kórházba, de vágyott haza. Haza is hozták. Elég nyugodtan pi­hent. December 1-én az Ur szólott hozzá és magához hívta szolgáló leányát. Testvérnőnk 82 esztendős volt. Kedves férjével keresztyénies házasságban élt több, mint 52 esztendőt. Nem volt élete könnyű. Olvasóink tudják, hogy Henczel József testvér több, mint 25 esztendeje beteg. Közel 15 esztendeje, hogy magától ágyát sem bírja elhagyni. Le kell fektetni, fel kell ültetni. Testvérnőnk sokszor fel­ment, meg lejött a lépcsőn, hogy férjének segítségére legyen. Amit tehetett, megtet­te hosszú esztendőkön keresztül. Most a minden csontjaiban, csoklójaiban megnyo­­morodott édesapát Helén leánya és Zoltán fia gondozzák. Adjon a jó Isten nekik elég erőt, időt, képességet ehhez a nagy vállal­kozáshoz. A gyászistentiszteletet a nor­­walki angol baptista prédikátor és Molnár Balázs prédikátor testvérek végezték. Az istentisztelet után egy csokor virágot ki­vittünk a tengerpartra, ahol a testvémő csónakjával oly sokszor kiment a nagy vízre. Az ár éppen kifelé ment és vitte magával a csokor virágot, amíg mi imá­ban a tengerek Urához fohászkodtunk. A jó Isten megjutalmazza hűséges szolgála­táért. Imádkozzunk a Henczel testvérért, gyermekeiért. Igen nagy szükségük van a jó Isten segítségére. M. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom