Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-02-15 / 4. szám
1964 február 15 EViANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL Levél Bolíviából (Folytatás a 3-ik oldalról utunkon. Egy égő vulkánt is láttunk hosszú órákon át. A lábainál kígyózott vonatunk. Nem adják olcsón a fennsiki érdekességek látását. A 250 méter magasságban már a levegő után is kapkodtunk és fejünk erősen fájni kezdett. Amint még feljebb emelkedtünk, sűrű gyomorbőgés rázta meg egész testünket. Azt gondoltam, hogy gyomorrontásunk van, de nem az. Attitűdön vagyunk. Nappal pokoli meleg van, éjszakára fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Fázunk a kocsiban. A gyermekeink alusznak, mi a gyötrő fejfájástól és az izgalomtól nem tudunk aludni, hiszen csupán egy pár óra választ el bennünket a bolíviai határtól. Hajnalpír mutatkozik a távolból, amint a hidegtől el voltunk gémberedve, beszélgettünk Margitkával, közben a bolíviai határ- és vámőrök melegen köszöntöttek spanyol nyelven “jó reggelt”. Barátságosak voltak, de ők is fáztak a téli kabátjukban. Egynegyed hétkor az égbe emelkedő havasok mögül felkelt a nap. Bolíviában vagyunk! Énekre hangolódtunk s elénekeltük: “Dicsérd az Urat, én lelkem”. Láma bárányok és szamár csoportok legelésztek a kavicsos, homokos földből alig kibújt törpe kaktuszok és száraz pampák között. A vasárnap reggeli nap mindent bearanyoz és elveszi az éjszakai hideg gémberítő hatását. Vonatunk tovább pöfékel, erőlködik a helyenként ötezer méternél is magasabb Altitud fennsíkon. Délután négy óra tájt érkeztünk a háromezerhétszáz méter magasban levő Oruro, bánya és olaj városba. Kanadai misszionáriusok vártak reánk nagy szeretettel. Nem hagytak a csomagjainkhoz nyúlni. Ugyanis ők már tudják, hogy a hirtelen elszédülés veszélyével jár az. Este a városban levő imaházakat tekintettük meg, ahol szeretettel köszöntöttek bennünket. Másnap, hétfőn megtekintettük a Kanadai Misszió által alapított ^s ma is fennálló minta iskolát. Naponta 270 gyermek tanulja itt a reál tantárgyak mellett az Élet Igéjét. Majd a temetőbe mentünk, ahol 25 szál piros rózsával megkoszorúztuk az úttörő Michael testvér és az 1948- ban mártírhalált halt Rev. Dabs s más kanadai misszionáriusok sírjait. Legyen áldott az Ur az erőért, amit nekik adott; legyen áldott a mártirok emléke! S legyen jutalmuk bőséges az Urnái. 11 órakor újból vonaton voltunk s ahogy elhagytuk a várost, ismét irtó magaslatban siklott vonatunk Cochabamba felé. — Este 6 óra után érkeztünk meg. Az állomáson a helyi misszionáriusok vártak reánk. A misszió házhoz vittek,' ahol szeretetük jeleként terített asztal és fehér, vetett ágyak vártak reánk. Rövid ismerkedés után magunkra hagytak. Sokáig még nem tudtunk elaludni, pedig fáradtak voltunk. Tehát megérkeztünk, mondogattuk. Húsz napja, hogy itt vagyunk s azóta igen keményen tanuljuk a spanyol nyelvet, hogy behozzuk a tanfolyami mulasztásunkat. 15 hallgatója van a tanfolyamnak. Margitkámnak a román nyelv ismerete előnyére van. Milyen jó, ha valaki erdélyi székely. Nagyon érezzük, hogy az Ur segítsége a nyelv megtanulásában is velünk van. Lakásunk egy igen szép, öreg, de tiszta spanyol stílusú házban van a hátulsó udvarban. Szeretjük, mert szeperált és a tanuláshoz igen alkalmas. Négy helyiségből áll. Udvarunkon sok szép virág nyílik egész évben. Van egy Berta nevű nem keresztyén leánykánk is, aki a gyermekeinkre vigyáz, amíg az iskolában vagyunk. Iskolában reggel 8—12-ig és délután 2—5- ig vagyunk. Otthon pedig rengeteg házi feladatunk van. A tanulók és tanárok mind misszionáriusok. Csatlakoztunk egy bennszülöttekből álló gyülekezethez, melynek tagjai vagyunk. Testvéreink egyszerű emberek, de nagyon kedvesek. Tegnap este kezdődött itt a városban egy nagy evangélizáló összefogás az evangéliumi gyülekezetek között, Billy Graham-féle vonalon. Sokat imádkoztunk, ihogy az Ur tegye nagyon áldottá. Hiszszük, hogy meg is fogja áldani az Ur az Ö igéjét. Lassan ismerkedünk a szokásokkal, emberekkel, piaccal, ételekkel, közlekedéssel és átmelegszik szivünk. Erősen érezzük, hogy itt van a helyünk és hogy sokan imádkoznak érettünk, amire igen nagy szükségünk is van. A felkészülés ideje ez számunkra. Kérünk benneteket, hogy hordozzatok imádságaitokban. Igen fontos, hogy a spanyol nyelvet mihamarabb bírjuk, mert ez az eszköz a célunkhoz. Imáitokat nagyon hálásan köszönjük. Mindig a tiéitek az Ur Jézusban, cserepka János. Casilla 86 Cochabamba, Bolivia Kérelem Nőtestvéreinkhez A Női Szövetség Isten segítségével ezévbem ünnepli 50 éves fennállását Kortjfénciónk alkalmával. És hogy ünneplésünk méltó legyen a Szövetség szép múltjához, szeretnénk — amennyire lehetséges lesz,-^ pontos képet adni az elmúlt, áldásokban gazdag 50 esztendőről. Ezért igen kérjük azokat, akik valamit is tudnak arról, hogy kik voltak az elnöknők a Nőszövetségben 1917-től 1938-ig, haladéktalanul szíveskedjenek közölni velem. Mrs. Mary Steg, 225 Paperfpill Lguie Ext., Fairfield, Conn. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 17840 Lorain Ave., Cleveland 10. Női konf. elnöke: Steg Mária Alelnök: Szabó Istvánná Pénztáros: Kurtz Lajosné Jegyző: Szerencsy Mária Választás... Elimélek özvegyen maradt felesége, Naomi meghallotta, hogy az éhség elmúlt Izráelben (Ruth 1:6), s lelkében azonnal megszületett a visszatérés gondolata. Elindult ő és vele két menye, hogy vele menjenek Júda földjére (Ruth 1:7). Az úton menve, Noami kérte menyeit: “Menjetek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házához.” Naomi nem tud semmi kedvező ajánlatot adni nekik s ajánlja, hogy jobb, ha nem is maradnak a rokonságban (Ruth 1:13). Orpa elhatározása megingott (Ruth 1: 14), szeretete nem volt mély, nem volt elég erős, hogy Naomival tovább menjen egy általa ismeretlen, idegen földre. Orpa a könnyebb utat választotta, bár (Ruth 1:10) ígéretet tett, de egy kis rábeszélés kellett csak és kész volt elválni Naomitól, nem gondolt tovább Naomi sorsával, jövőjével. Néha a mi hűségünk is meg van próbálva, de vájjon kibírjuk-e a hűség próbáját, vagy csak egy kis rábeszélés kell hozzá, egy kecsegtetőbb jövő, többet ígérő lehetőség csupán, hogy hűtlenekké váljunk elhatározásainkhoz? Az újjászületett hívő keresztyént a legnagyobb, vagy többféle kísértés sem szakíthatja, választhatja el az Úrtól, vagy az Urnák adott elhatározásától. Pál apostol azt mondja (Róm. 8:38, 39): “.. . meg vagyok győződve . . . sem halál, sem 'élet, sem magasság, sem mélység nem szakíthat el minket a Krisztus szerelmétől . . .” Naomi -önzetlenségének következménye volt, hogy fiainak feleségei szerették. — Szomorú egyedüllétében bizonyára vágyódott a szeretet után és mégis inkább a fiatal asszonyokra gondolt, mint önmagára, amit Ruth 1:9. versben ki is fejez. — Ruth és Orpa kifejezte ragaszkodását: “Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez. Ruth és Orpa érzései egyformák voltak, látszólag egyformán ragaszkodtak is Naomihoz, de mikor a próba jött, Orpa hátat .fordított, mert nem őszinte szavak hagyták el ajakát, nem a szív, csak az ajak beszélt. Naomi a másik menyét, Ruthot ugyanúgy késztette a visszatérésre, de Ruth fe-
