Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-02-01 / 3. szám
1964 február 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL dig, ha olyan nagyon fontos hivatal lett volna a pápaság, mint amilyennek a katolikus egyház tanítja, akkor az Ur és apostolai valahol megemlítették volna. S ha Péter apostolt az Ur földi helytartóvá választotta volna, akkor valószínűleg Péter apostolt erről értesítette volna s Péter leveleiben a többi fontos és szükséges tudnivalók között megírta volna. De sem az első, sem pedig a második levelében egy halvány szót sem találunk erről. Még a katolikus Bibliában sem találunk semmit erre vonatkozólag. Pál apostol a Római levelének 16. részében üdvözletét küldi az akkori római hívő testvéreknek, akiket .később meglátogatott. Ez a gyülekezet már meg volt szervezve s lehetetlennek látszik előttünk az, hogy ha Péter apostol alapította volna ezt a gyülekezetét, Pál apostol, vagy valamelyik apostol Péter nevét meg ne említette volna. Még azt sem lehet bebizonyítani a Szentírásból, hogy Péter valaha is járt volna Rómában. Az igazság nevében bátran kijelentjük, hogy Bibliánkban semmi alapja nincsen sem a pápaságnak, sem pedig a Vatikán uralmának. Péter apostol nem volt pápa! Az a római egyháznak alaptalan és igazságtalan állítása. Péter apostol hűséges szolgája volt az Ur Jézusnak, ki gyarló, bűnös ember volt s nem CSALHATATLAN, mint ahogy azt a római katolikusok a pápákról állítják. Többször megtévedett Péter, sőt meg is tagadta félelmében az Urat. Egyszer azt mondotta az Ur Jézusnak: “Eredj el éntőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok.” Már pedig azt vélem, sokkal különb ember volt Péter apostol, mint akármelyik római pápa. Őszintén kijelentjük, hogy ha a római egyház papjai, vagy akár Pál pápa a a Szentírás alapján bebizonyítja azt, hogy Péter pápa volt és a Krisztus által alapított egyház római katolikus egyház volt, akkor mi baptisták mindnyájan örömmel csatlakozni fogunk a római egyházhoz s leszünk katolikus baptisták. A Gettysburg! beszéd századik évfordulója 1863 november 19-én szónoklat hangzott el a pennsylvaniai Gettysburgban, amely az egész világon visszhangra talált. Akkor még nem volt televízió, rádió, sőt fonográf sem és a riporterek között nem osztottak ki sokszorosított másolatokat, Lincoln Ábrahámnak a gettysburgi temetőben elmondott szavait mégis a világ minden népe ismeri. Végzetes elhatározások előtt állott fjekor a nemzet. A rabszolgaság kérdésében megoszlott ország fiai halálos mérkőzésben álltak egymással szemben, de nemcsak a rabszolgaság eltűrésében kellett dönteniök, hanem az unió fennmaradásának kérdésében is. 1863 júliusában a déli államok hadserege Washingtontól vagy száz mérföldnyire nyomult előre és a Gettysburgtól délre fekvő dombokon találkoztak az északi unió csapataival. A történetírók szerint ez az összecsapás döntötte el a hadi szerencsét az északiak javára. A déliek súlyos veszteséget szenvedve Virginiába vonultak vissza, de sokezer déli és északi katona holtteste borította el a csatateret. Lincoln kormánya néhány hónappal később Nemzeti Temetőnek nyilvánította ki a csata színhelyét és november 19-én az Elnök is megjelent a felszentelésen. A jelenvoltak szerint egész környezetéből kimagaslott a gondokkal terhelt, végtelenül lesújtott férfiú. Hozzá kezdett beszédéhez, amelynek szavait oda utazása közben a vonaton vetette egy levélboríték hátára: “Tizenhárom év híján 100 esztendővel atyáink új nemzetet teremtettek e földön a szabadság jegyében, a jelszó alatt, hogy az embereket egyenjogúaknak teremtették.” — így kezdődik a világ legnevezetesebb szónoklata és e szavakkal végződik a 278 szóból álló remekmű: “A nép kormánya, amelyet a nép képviselői a nép javára teremtettek meg, nem pusztulhat el soha e földről!” Alig kapott tapsokat. Sokan nem is hallották a beszédet, mert az őszi szél el-elkapkodta szavait és az állásra kényszerített közönség mozgolódott. Talán nem is tudták, hogy a beszéd már véget ért és várták, hogy folytatása lesz. Lincoln azonban leült és pedig abban a tudatban, hogy hatástalan maradt. Csak amikor a New York Times másnap leközölte a szöveget és mások is átvették a cikket, előbb az amerikai, aztán minden nép ráeszmélt arra, hogy ez a beszéd a szónoki művészet örökbecsű kincse lesz. A történetírók közlik még, hogy Lincoln azután még_ egy gettysburgi fogadáson vett részt a presbiterránus templomban istentiszteletet hallgatott végig, majd a vonatra ülve, nedves törülközővel hűsítette homlokát és szemeit. Bizonyos volt arról, hogy nem értették meg és sikertelen maradt. Ez is hozzátartozik Lincoln elnök tragikus sorsához. ACNS A kegyelem királyi okmány, de csak azé lesz, akinek keze van rá, hogy kinyújtsa és megragadja vele. Lábunk alatt minden kősziklának el kell inállania, hogy mi fenntartás nélkül az isteni kegyelem tengerébe vessük magunkat. Dr. Ravasz Lá szló TANULJUNK írja: Rev. PETRE M. ADALBERT szerk. A Timótheushoz írt első levél E kedves kis tanulságokkal telített levelet Pál apostol írta kb. Krisztus után 65. évben, közvetlen az első fogságából való kiszabadulása után. E levél eredetileg Timótheusnak lett írva, aki Pál apostol igehirdetésének volt a gyümölcse. Ez a fiatal ember az apostolt munkamezején gyakran elkísérte és segédkezet nyújtott az apostol nehéz munkájában. E levél vételekor Timótheus Efézusban munkálkodott az apostol megbízásából. E levél történelmi hátterének tekintetében bizonytalanságban vagyunk, mindazáltal valószínűnek vélik, hogy miután Pál apostol a fogságból megszabadult, meglátogatta Spanyolországot és néhány keleti gyülekezetei, Timótheust a gyülekezetek felett felügyelővé tette s Efézus városában hagyta. Ezután Pál apostol Macedóniába ment s e levelet onnan írta a fiatal lelkipásztornak, kit megbízatásánál és hivatásánál fogva püspöknek is hívtak. Erre a levélre s a benne lévő utasításokra abban az időben nagy szükség volt. A gyülekezetek kormányzása s az Isten igéjének tiszta tanítása lebegett a nagy apostol lelki szemei előtt. Igaz tanok tanítása és a gyülekezetek helyes, Isten akarata szerinti megszervezésére és kormányzására hívja fel a figyelmet. Ezeken kívül személyes vonatkozású utasításokat is ad Timótheusnak. — Megírja azt, hogy Isten szolgájának hogyan kell magát viselnie és kormányoznia. Leírja az apostol e levelében azt is, hogy milyen jellemű és életű egyének legyenek a gyülekezet lelkipásztorai és diakónusai. Kihangsúlyozza erősen, hogy Isten és ember között csak egy közbenjáró van s ez az Ur Jézus Krisztus. E levél különös tanításai közé tartozik: A szűkölködőket támogatni kell, a lelkipásztorok tisztelendők legyenek s a meggazdagodásra vágyó mértéktelenség bűnre vezet. Általános elemzés: a) Az evangélium helyett a törvény tanítása tilos. 1:R. b) A keresztyének magaviseleté. 2:R. c) A pásztorok és diakónusok jelleme. 3:R.
