Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-03-01 / 5. szám
2. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963. március 1. HARCRA ROHAND LOVAK Vannak igék, melyek nagy hatással vannak ránk, különösen akkor, ha a Szent Lélek éles reflektor fényével rávilágít. Egyik reggel munkába indultam és tele voltam sok gonddal, igyekezettel, de azért futva leültem, hogy igét olvassak, nem akartam enélkül elindulni, mert rossz érzés egész nap azzal a tudattal lenni, hogy a lelkem éhezik. Nagyon szeretem Jeremiás könyvét olvasgatni. Amint felnyitottam, ez az ige ragadott meg, de úgy, hogy még most sem engedett el: „Figyeltem és hallottam, nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ö futó pályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló.” Jer. 8:6. Ez a mondat úgy megrázott, mint a magasfeszültségű áram. ö maga szólt, Isten kérdezte meg tőlem azon a reggel; hát hova rohansz annyira? Az Ige lélek és élet, megítéli a mi szíveinket. Elkezdtem gondolkozni, hogy hova is rohanok én a mai reggel oly nagy igyekezettel, mint a harcba rohanó ló? Miért sietek? Lehet-e nekem fontosabb dolgom e földön, minthogy arcra boruljak ,s igaz, őszinte, elcsendesedett szívvel imádjam az én menynyei Atyámat? — Van-e sürgősebb feladatom nekem, minthogy elkészüljek az ö Szent Fiának visszajövetelére, hogy váratlanul ne érjen az a nap? — Megtartom-e én becsületesen, igaz, csendes lélekkel a reggeli áhítatokat? — öh, áhítat időszaka, de sokat vétünk mi te ellened, de sokszor elmulasztunk és ezért maradunk fáradtak, üresek és szegények, pedig ha megkeresnénk az összeköttetést, a felfelé vezető aranyszálat, ha belecsodálhatnánk Atyánk tündöklő szemébe minden reggel, másképpen töltenénk napjainkat. Folytattam az olvasást. A 7. vers ezt mondja: „Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, fecske is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Űr ítéletét!” — A kis madarak tudják rendelt idejüket, de mi emberek nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni. Azt hisszük, hogy itt örökké fogunk élni, ezért rohanunk, fáradunk, futópályánkra térünk minden reggel, mint a harcba rohanó ló —, pedig „az embernek ideje 60, 70 vagy legfeljebb 80 esztendő és visszatér a porba, ahonnan vétetett. Mi nem akarjuk eszünkbe venni az űr ítéletét, pedig az közeleg és jaj annak, akit készületlenül talált! A 10. vers ismét egy megrendítő megjegyzése Istennek felénk: Kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek. Nyereség után nyargalnak ... Istennek ugyanaz a fájdalma ma is a huszadik században élő gyermekeivel, mint volt Izráel népével. Nyerni! A többhöz többet, mindig többet! Nyereség után nyargalni! Lelkipásztor testvérünk mesélte el, hogy nemrégen látogatást tett a dohányvidéken és meglátogatta a magyar farmerokat. Szívesen fogadták, megvendégelték. Az egyik végig mutogatta szép épületeit és mindazt, amit szerzett. Azután a gyermekeire terelődött a szó. — öh, azok már nem szeretnek farmon élni, bent vannak a városban és nem érdekli őket ez a hely. Nem tudom, mi lesz ezzel a szép nagy gazdasággal, mondotta és nagy gondredő ereszkedett a homlokára. Pedig mennyit dolgoztunk, éjt nappallá tettünk. — „Bolond, ez éjjel elkérik tőled a te lelkedet és amit gyűjtötttél kiéi lesznek?...” Krisztus mondotta: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. „Hazugsággal gyógyítgatják a romlást: „Békesség, békesség... és nincsen békesség.” Hát van-e, lehet-e egy örökké rohanó, szüntelenül nyereséget hajszoló embernek? — Isten nagyon sokszor így szólt a prófétákhoz : Te pedig kiálts! Lelkipásztorainknak, lelki munkásainknak ez a feladata: Kiáltani, mert közel a veszedelem, közel van az úrnak ítélete! Kiáltani kell, nem pedig simogató szép beszédeket mondani! „Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?” — kérdezi Isten, mikor betelt az ő haragjának pohara. Faragott bálványok? . . . Nekünk nincsenek ilyenek, nincs kis Buddha szobrunk, vagy ilyesmi —, de az űr tudja és látja, hogy mik a mi bálványaink. Idegen semmiségekkel.. . Lehet, hogy a mi bálványainkat is csak „semmiségek”-nek tartjuk, de Isten előtt az idegen, más királyság, a sátán királysága alá tartozó dolgok, és csak nekünk semmiségek, Istennek szüntelenül füst az orrában és haragra In gerli öt! Az Ó-Szövetség-i történetekből látjuk, hogy amikor Isten harag-pohara betelt, kitöltötte azt népére. Nagyon sokszor keményen meg verte őket. Mi se ringassuk magunkat abban a tudatban, hogy „jó a jó Isten, majd megbocsátja ö a mi vétkeinket”, mi űzhet jük a mi k3dvteléseinket és futhatunk to vább, „nem cselekszik az űr se jót, se rosszat.” Különös részemre az, hogy Mózes nem mehetett be az ígéret földjére. Miért? Mert már elöregedett? Nem, hanem azért, mert egyszer elfeledkezett Istennek dicsőséget adni, azt magának tartotta meg. Nem Dávid építette meg a templomot, hanem a fia. Miért? Hát Isten nem bocsátotta meg az ő vétkeit? Megbocsátotta — de megrendítő az, hogy Isten szívében benne maradt a tüske és leintette: „Nem te építesz nekem házat...” Ismerünk egy prófétát, akit az utón egy oroszlán széttépett, mert engedetlen volt. Nagy bűnt követett el? Bűn enni kenyeret és inni vizet, ha az embernek szükség} van rá? ö is evett és ivott, pedig az Ür megtiltotta neki, hogy „azon a helyen be ne térj sehova és ne egyél kényé rét...”. „Mert mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés". I. Sám. 15: 23. Jónást ki kellett dobni a tengerbe, hogy elnyelje a nagy hal, mert engedetlen volt Saul királyt az Ür megvetette, mert meg hagyott a juhokból. Sorolhatnánk még tovább a szomorú példákat, mikor embere két elnyelt a föld, mikor családokat meg kellett kövezni. Jobb volna, ha többet olvasnánk az ö-Szövetséget, mert akkor talán megtanulnánk jobban félni az Urat. Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvöségeteket! Tanuljuk meg igazán félni az Urat, engedelmeskedjünk neki és adjunk dicsőséget, tiszteletet az ö nevének! „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Alázzuk meg magunkat az ö hatalmas keze alatt. Tegyük félre rohanásainkat, csendesedjünk el, munkálkodjunk többett Érette! „Boldog az a szolga, akit az ö Ura, mikor hazatér, munkában talál.” Somogyi G.-né BÁLLÁ GYÖRGY NEW YORK I PRÉDIKÁTOR TESTVÉR SÜLYOS BETEG Sajnálattal tudatjuk az Amerikai Baptista Szövetség területén élő testvérekkel, hogy Bállá György prédikátor testvért nagyon súlyos és komoly betegség érte november 11-én, vasárnap reggel. Éppen bevégezte reggeli prédikációját és a záró imát is elmondta, amikor váratlanul összeesett a szószéken. A vizsgáló orvos „heart attack“-nak jelentette ki betegségét. Azonnal a kórházba vitette, ahol december 21- ig kezelték .Azóta otthon van, mint ágyban fekvő beteg, a 228 E. 80th St., New York 21., N. Y.-ban. Ha valaki fel szeretné keresni őt levél vagy üdvözlő kártyával, erre a címre tessenek küldeni. Szeretettel kérjük lelki testvéreit, barátait és ismerőseit, hogy imádkozzanak érte, hogy az Ür adjon gyógyulást, minél hamarabb elfoglalhassa fontos helyét, az Ür szőlőskertjében. Egyben kérjük az Urat, hogy adja kegyelmét Bállá testvérnek, hogy türelmesen és jó reménységgel viselje az ő súlyos keresztjét addig is, amíg az ür elhozza a szabadulás idejét. Beteg testvérünk köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik betegségéről tudva, máris imádkoztak érte és küldtek bátorító leveleket, ö kíván mindenkinek egy áldásokban gazdag új évet az Ürtól. Balia M. Emil
