Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-03-01 / 5. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963. március 1. Rév. Kautz L. Ödön tanár testvéreink 1962. szeptember havától kezdve, beszolgáló pásztorál munkát végeznek Watertown, Mass.-ben, a Belmont Street-i Baptista templomban. Imádkozzunk az Ür ezen öreg szolgájáért és feleségéért. Petre M. Adalbert szerkesztő testvérünk a múlt év december 7-től feleségével együtt Floridában üdül. A jóságos Isten jó emberek segítségével tette ezt lehetővé számunkra. Köszönjük az ürnak és a jószívű embereknek. Schaffer Ferenc testvér, a Bethesda Otthonunk biz. elnöke és családja floridai lakosok lettek. Ugyanis Daytona Beach városban egy 20 lakásos motelt építettek s egyelőre ők ebben a városban fognak lakni. E felett is örvendünk s Isten áldását kérjük testvéreinkre. Rev. Tatter Vilmos tesvtérünk, aki hosszú éveken keresztül a chichagói gyülekezetünknek volt lelkipásztora nyugalomba vonult s hír szerint egy fiatal, szemináriumi tanuló végzi a szolgálatot a gyülekezetben. Tatter testvér és családjára kívánjuk Istennek leggazdagabb áldását s igazi nyugodalmat a hosszú fárasztó munka után. Lelkipászor beiktatás New Brunswickon. Rév. Kocsis Imrét hívta meg a N. B.-i gyülekezet pásztorának, akinek hivatalos beiktatása 1963. január 19-én lett megtartva. Szövetségünk összes gyülekezeteinek és lelki testvéreinknek legszívélyesebb üdvözletét tolmácsoljuk hivatalos lapunkon keresztül s kívánjuk Isten leggazdagabb áldását a gyülekezetre és az új lelkipásztorra családjával együtt. (Folytatás az 5. oldalról) aki megmondott mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Érdemes megfigyelni, hogy ez az asszony a beszélgetés kezdetén nem hajlandó az Ür részére vizet meríteni és adni, most pedig még a vedrét is otthagyja. Szinte azt tette, amit az első tanítványok, akikről azt jegyezte fel a Szentírás: „elhagyták mindenüket...” (Márk 10.28). Vajha az Ür Jézus Krisztussal való találkozás, a mi életünkben is ilyen fordulatot eredményezne. Az Ür Jézus nem hiába szórta leiké Levelek szerkesztőségünkbe Kedves Szerkesztő Testvér! A jó Atyának már sokszor hálát mondtam az „Evangéliumi Hírnök” kedves lapért, mert általa sok lelki örömet és áldást kaptam, de nem csak én, hanem mások is, mert odaadom másoknak is olvasásra. Most pedig szívből köszönetét mondok mindazon testvéreknek, akik szeretet-adományukkal lehetővé teszik azt, hogy tőlük a nagy messziségben élő hit és vértestvéreik az „Evangéliumi Hirnök”-ön keresztül, oly sok jó lelkitáplálékhoz jussunk. özv. Berta Ferencné Padej, Jugoszlávia Kedves Szerkesztő Testvérem! Nagy örömmel olvastam az „Evangéliumi Hírnök” dec. 1. karácsonyi számát, amit Rév. Molnár Balázstól kaptam meg Bridgeporton. Én nem vagyok baptista, református vagyok, de 8 évet töltöttem egy ideggyógyintézetben, ahol protestáns részről egy baptista vallású lelkész töltötte be a „Chaplaine” tisztet és így egy kissé baptistának is érzem magamat, mivel megszerettem azt, ahogy a lelkész szolgálta az Urat. Karácsony előestéjén kaptam meg az „Evangéliumi Himök"-öt és így ez a lap volt társam egyedüllétemben. Legjobban hatott reám a Szerkesztő Rovatban levő cikk: „S többé nem vala setétség”. S ennek a cikknek is egy pár mondata: „Vajon nem-e te is azok közé tartozol, akik játszanak Isten kegyelmével. Aki megbánja bűnét s tovább folytatja azt, az játszik az isteni kegyelemmel”. Hányszor megbántam már, hogy a dohányzás rabja vagyok, de nincsen elég erőm, hogy szakítsak ezzel a szenvedéllyel, pedig tudom, a jó Isten szeretetében teljesebben tudnék részesedni, ha szakíthatnék ezzel a rabsággal, ami bűn is, mivel ártunk vele testünknek és lelki károkat okoz. Imádkozom, hogy a jó Isten segítsen megszabadulni ettől... L. L. B. Bridgeport, Conn. (Mi is imádkozzunk kedves barátunkért.) * * * Kedves Petre szerkesztő Testvér! Sajnos, már régen nem kapjuk az Evangéliumi Hírnököt, pedig mindig nagyon várjuk. Szcpt. 1. szám volt az utolsó. Legyen szíves egy, vagy két példányt küldeni az utóbbiakból. Előre is köszönöm. Az Ür áldását kívánom a Testvérre és munkájára. Rév. Nagy István, Brazília * * * Szeretett kedves Petre Testvér! Valahányszor kezemhez jő az Evangéliumi Hirnök, mindig őrvendek a Testvér tollából, az „Emeritus” aláírással közölt, komoly \ keresztyéni cikkeknek. Mentői idősebbek leszünk, annál jobban érezzük az igazi keresztyéni élet értékes voltát s azt, hogy nagy szükségünk van a Biblia igazságaira. Az Ür áldását kívánom a Testvérre s szellemi munkájára. Tatter Gusztáv, Chicago, 111. * * * Kedves Szerkesztő Testvérem! Nagy hálával tartozom az ürnak és az amerikai testvéreimnek, azért, hogy egész éven át rendesen megkaptam az Evangéliumi Hírnököt. Fogadja szívből fakadó legjobb kívánságainkat az új esztendőre önökért imádkozó testvérük az Ürban, Bilics T. Németország nek legdrágább kincseit ennek a nőnek lábaihoz, mert ő lett Samáriának a legelső misszionáriusa. Az ő bizonyságtételére sokan kijöttek a városból, hogy találkozzanak Jézus Krisztussal, mikor pedig hallgatták, kérték őt, hogy maradjon náluk és ott is maradt két napig. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy nagyon sokan hittek Őbenne. íme az Ür Jézus átment Samárián, és nemcsak sokan hittek őbenne, hanem bizonyságot is tettek Róla, hogy: Ó a világ üdvözítője, a Krisztus. Ha mi is követjük Urunkat és áttörjük a bűn válaszfalait, akkor megtaláljuk a testvérkezeket és szíveket: ha arról ismer meg a világ, hogy Isten gyermekei vagyunk, mert szeretjük egymást, ennek is az lesz az eredménye, hogy sokan vallják majd: valóban Jézus Krisztus az Isten fia, a világ Üdvözítője. Szentmiklósi iiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiiiiiiiiiii „Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek többé pedig nem én, hanem él bennem a Krisztus. Amely életet pedig most élek e testben, az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem s önmagát adta érettem.” (Gál. 2:20.) MiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimmimiiiMiiiiiimiimmiimiiimm
