Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-03-01 / 5. szám
1962 MÁRCIUS 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL népi meghatározásnak az a nagy kijelentése, hogy csak egyszer fordul elő, EZEN A HELYEN a Szentírásban. Vagyis ünnepelni nem lehet másként, csak megtisztított szívvel és újult élettel! Ez az ünnep, csak ISTENnek és az Ő választottainak van megadva! Ez az ünnep, csak egyszer fordul elő Isten kalendáriumában, de aki ide elérkezik, annak örökre szóló megérkezést és örökös ünneplést jelent ez az Ige! Azért lehet ide, csak tisztán, megigazulva, kovász nélkül, a régi életed kovásza hátrahagyásával megérkezni! Drága Testvérem! Tudom, hogy szeretnél te is ebbe a drága, boldog, ünneplő sokaságba megérkezni. Azt is tudom, hogy van valami, ami útját állja benned ennek. Kioktatni nem tudlak. Nem is nyernél vele semmit. Valamit mondok neked, de egyúttal minden testvéremnek is: Ünnepelőttről keltezett levelet kaptam tegnap, 1962 január 3-án. Egy nagy vidéki városban lakó, megfáradt hívő nőtestvér írta. Az előtte álló ünnepekről írt ő is. Többek között ezeket írta: “Úgy félek az ünnepektől. Félek a gondolataimtól. Nincs munka, ami lefoglalja, lekösse az időmet, és itt leszek, akarva nem akarva együtt ISTENnel. Szemben Vele . . Ugy-e milyen félelmetes egy ilyen szív ünneplése? Fél az ünneptől. Fél a csendtől. Fél a világosságtól, mint egy barlangi rákfajta, amely a hosszú barlangi tartózkodása alatt úgy elszokott a világosságtól, hogy most fájdalmas neki, ha kihozzák a világosságra, és inkább megvakul, semhogy a világosságra jöjjön. Látjátok, ilyenek az ú. n. kis dolgok. Pedig ha közelhozzuk az arcunkhoz, még egy kis gyerek ökle is el tudja takarni a napot! Ne becsüljük le se egymást, se a kísértéseinket! Régóta drága igém nekem a 71-ik zsoltár 16-ik verse: “Az UR ISTENnek nagy tetteivel járok!” Egy ember számára, az én számomra, közelebb menve a jelentéséhez a drága igének: Egy megváltott ember számára, nem a világ megteremtése a nagy tette ISTENnek, hanem az, hogy JÉZUS KRISZTUSban engedelmesen, új élettel ünnepelhetek! Ha rágondolok ISTEN nagy tetteire az életemben, akkor az mindig JÉZUS KRISZTUSsal, mindig egy drága ünnepnappal van egybekötve. Csak így tudunk haszonnal és nem kárral ünnepelni! Add át az életed munkaterületeit JÉZUSnak! Te pedig mint aki beérkeztél az ISTEN országába, kezdj hozzá ünnepelni! Amíg ebben a földi testben, ebben a földi életben, ennek szűkreszabott keretei között élünk, addig a napot éjszaka, a hideget meleg, az ünnepet hétköznapok váltják fel. Ne tévesszük össze a szolgálatot az ú. n. “robota” munkával, amelyet ISTEN egy és más helyen megtilt az Öt ünneplő izraelitáknak. A szolgálat nem hétköznap. A szolgálat egy drága, szent kiszolgáltatottsága az életemnek annak a részére, aki már e világ fundamentumának a felvettetése előtt igényt tartott rá és azóta is féltékenyen kívánja! Szolgálni annyit jelent, hogy az egész életem területére beengedem azt és kiszolgálom teljes erőmmel, aki nekem többet jelent, mint az én kicsiny, puszta életem! Itt jutunk bele a Sátán csapdájába. Itt bukik el mérhetetlenül sok ember. Itt osztódik kétfelé az emberiség. Egyik rész szolgája a bűnnek JÉZUS szerint. A másik rész szolgája JÉZUSnak. Aki bűnt cselekszik, nem marad meg a házban. Ján. 8, 35. “Aki nekem szolgál, az engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is!” Ján. 12, 26. — A haszontalan szolgát ilyen szavakkal ítéli el JÉZUS: Vessétek ki a külső sötétségre! Csak azok lehetnek hasznosak JÉZUS számára, akik olyanok, mint Ő! A szolgák magaviseletéből, azok engedelmes, vagy istentelen magatartásából lehet urukra következtetni. Senki sem tarthat olyan igényt a szolgálatunkra, sem magunk, sem családunk, sem barátaink, sem saját magam, mint Isten! De miből vehetem én ezt észre? Mérd meg az ISTEN Igéje mércéjén magadat! Meddig mentél el JÉZUS követésében éppen a szolgálat vonalán?! “És aki közületek első akar lenni“ . . . Milyen másként mondja JÉZUS az elsőség ajándékát, mint mi. Ha valaki közülünk első lett, az már azt jelentette, hogy külön tisztelettel illették. A felsőbbeknek kijáró tekintélytisztelet íratott elő az ő, a “nagy” számára is. Mennyi erőlködés, verejtékezés, éjt-napot egygyé tevés szorul bele egy-egy ilyen elsőség megnyeréséhez. Ez a gyereknek az álma. Ez a diáknak az álma. Ez a fiatalkornak az álma. Ez a hatalmon levőknek az álma. Szóval ez az igazi emberarc. Ez a feltörő ember álma. Az ádámi burokban levő embernek az álma. Nagy akarok lenni! Első akarok lenni! Megvan hozzá minden adottságom! Eszem, pénzem, hatalmam, ravaszságom, agyafúrtságom, találékonyságom, stb. Jön valaki, aki az Őt körülvevő kis csoportnak azt mondja halkan: AKI TI KÖZÜLETEK! Nem a kint járkálok, az utcán tülekedők, a telefonhallgatók előtt toporzékolók közül! Ne tévedjetek meg! Aki közületek első akar lenni, nagy akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Úgy látod, ezzel a szavával JÉZUS örökre elvágta a karrieredet! Lehet. Nem tudod letenni a tülekedésre beállított életedet? Nem tudsz megpihenni JÉZUS lábánál úgy, mint bethániai Mária? Nem tudsz megalázkodni? Látod, pedig JÉZUS KRISZTUS mindnyájunknál mélyebbre szállt, mint ember is a szolgálatban, mert lehajolt és Ö mosta meg a tanítványok lábait és nem fordítva. Pár évvel ezelőtt a keleti határhoz közel meglátogattam egyik test szerinti rokonunkat. Ott hallottam a következő megszívlelendő esetet: Az egyik falusi lelkész nagyon nagy népszerűségnek örvendett. Jó táncos, jó kártyapartner, jó házigazda, jó nótás, jó ivócimbora volt. Minden kellék megvolt benne, hogy a faluban “tekintély” legyen. Volt még egyéb, felemlíteni nem épületes tulajdonsága is. — Egyszer hirtelen roszszul lett. Elvesztette az eszméletét. A falusi orvos, aki odaszaladt, akivel szintén jó cimboraságban volt, bevitte a megye székhelyén levő kórházba. Agyszélhűdést kapott. Csak az állandó hörgését lehetett másfél napig hallani, mondta a falusi orvos, aki bent maradt vele a kórteremben. És időnként, mintegy a maga védelmére, mintha egy ismeretlen kihallgatáson kérdeznének tőle valamit, ezeket mondogatta nagy felszóval: “Isten szolgája voltam! Isten szolgája voltam!” Rövid időre elhagyta, újból kezdte. Másfél nap múlva a szava elállott, megcsendesedett, kiszenvedett. Ha melletted, vagy mellettem JÉZUS tesz bizonyságot, nincs arra szükség, hogy én bizonygassam ezt ISTEN előtt “ama napon”. Vigyázzunk, mennyire áll ránk az UR JÉZUS kérése. Én sem azért jöttem, hogy uralkodjak, hanem szolgáljak, de a szó legnemesebb, isteni, jézusi értelmezésében! A szolgálatod igazi JÉZUS által fémjelzett szolgálat legyen! Akkor megfényesedik az arcod és hasonlatossá leszel Hozzá, aki így fog hozzád szólni: “Jól vagyon jó és hű szolgám! A kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe! Ha az ünnep után így vesszük magunk elé ISTEN igéjét és így indulunk néki újra a szolgálatnak, nem a robotnak, akkor nem futottatok hiába! Nem ünnepeltetek hiába! És főleg nem imádkoztatok hiába! Ünnepeljetek! Szolgáljatok! És várjátok az ő Fiát a mennyből! ISTEN áldja meg az Ő igéjét közöttünk és bennünk. Amen. Tóth Sándor hala és köszönet Egy pár szóban meg akarjuk köszönni Olvasóinknak, irodalmunk támogatóinak azt a kedvességét és jóindulatát, hogy irodalmunk fenntartása érdekében írott kérelmünket meghallották és szépen adakoztak az irodalmi napon és azután is. Az Urnák bálát mondottunk ezért a támogatásért. AI őst pénztárosunk jelentése szerint adósságunk nincsen, sőt van egy kevés pénzünk a bankban. I)e továbbra is kérjük Testvéreink jószivíí, kegyes adományait! Ha volna valaki valahol, aki szivén viseli a magyar evangéliumi irodalmunkat s Isten Lelke indítja, adományát küldje az irodalmi pénztároshoz. Még sokan vannak utófizetők! Szeretettel kérjük, hogy a csekély összegű előfizetést szíveskedjenek beküldeni, hogy lapjaink kiadása körül ne legyenek ismét akadályok, t annak gyülekezetek, vasárnapi iskolák, melyek hátralékban vannak a Biblia Magyarázó előfizetésével. Szeretettel kér jük, e sorok olvasása után intézkedjenek. SZERK.
