Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-03-01 / 5. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1962 MÁRCIUS 1 és számottevő része lett az Osztrák- Magyar Monarchiának. Hadd fejezzem be emlékeztető, szerény soraim ezzel a gondolattal: Kétféle szabadság van, az egyik külső és a másik belső. A külsőt meg lehet szerezni hatalommal, karddal, de a belsőt, a lelkit csak az Ur Jézus Krisztusban való hittel, mert Ő mondja: “HA A FIÚ MEGSZABADÍT, AKKORI VALÓBAN SZABADOK LESZTEK”. EMERITUS Változás előtt állunk . .. Irta: NÉMETHY LÁSZLÓ Az emberi korszakok szerteágazó tartalmainál fogva azt látjuk, hogy a jövőt fejlődéseken át változások formálják . . . így nézhet a ma embere az újabb század elé és a tudatában lévő óriási felfedezések alapján úgy nagyjában körülírhatná az új életnek elképzelhető vonalait. Aki az emberiség történelmét ismeri, azokon belül közelebbi vizsgálat tárgyává tesz egy népet, akkor nvugodtan kimondhatja, milyen változásokon ment át. És most az ismeretlen jövőt képzelőerőnk sugarába állítva azt látjuk csak, hogy homlokunkon nagyobb gondfelhő van . . . A múltban is töprengtek ezeken és nagyon sokan voltak olyanok, akiknek újabbi elképzeléseik alapján évszázadoknak súlyos változásain kellett átesniök. — Csak egyet lehet hirtelenében felhozni: a reformációt. Ki gondolta volna azt, hogy Luther, az egyszerű szerzetes, az igazsághoz való ragaszkodás révén, sok évszázadnak lett a megváltoztatója. A jelenkorban pedig látjuk, hogy a majdnem kétezer esztendős lelki-, vagy ha úgy tetszik, szellemvilágát az anyagias akarja felcserélni. Bebizonyosodott ott, ahol az evangéliumot hosszú évszázadok után sikerült valamennyire megalapozni, szinte szempillantás! idő elég volt, hogy mindenestől megváltoztassa, sőt terjesztőit azonnal a lehetőséghez képest fel is koncolja. Úgy látszik ez, és határozottan igazolja a Mestert, ki mikor ezerszámra elégítette ki az éheseket, látta, mily kevesen mentek utána, mikor már nem lehetett tőle több kenyeret remélni. Tehát amikor fizikai nyereségről van szó és valami olyanról, melyért fizetni nem kell, sem dolgozni, akkor milliószámra akad közönség. S mikor már kapni nem remél, akkor odamegy, ahol újra valamivel kecsegtetik. S most a nagy változás előtt valahogy a jövőt úgy látjuk, hogy az átáll az ígérgetés hosszú várása után valóságra. Most már kapni akar, mégpedig kézzel foghatóan. A spirituális évezred már torkollik az anyagias, a materiális évezredbe. S ehhez nagy segítség a mostani légür utazás. A tudomány hírverése, hogy nemcsak az anyag energia, hanem az energia is anyag. Ezelőtt az emberi megnyilatkozások tömkelegét átszőtte csodás szépségével az evangéliumi valóság. Ma fordítottja van sok helyen és az evangéliumot viszik át anyagias térre. Az élet csúcspontja és annak formálója nem egyházi feladat immár, hanem fordítottja. És ha a térhódítása így megy tovább, akkor eljön az idő, mikor múzeumi tárgyak lesznek papilakásokból és azokból az eszközökből, amiket az egyházak használtak. Á szöveg is csak a történelmi könyvekben marad meg, mint manapság a régi perzsák, görögök és rómaiaké. Az Isten azonban VÁLTOZATLANUL UGYANAZ MARAD, s istenfélő emberek akkor is lesznék! . . . Még nagy szó volt az, mikor az evangélium hatalmával forrongó tömegeket lehetett lecsillapítani. Az is, mikor a tudomány sokféle alkalmaztatásával könnyíteni tudták az emberi sorsot. S most már odáig fejlődött, hogy az egyházi törvények, vagy a bibliai parancsok írott malasztokká váltak és már televíziókon meggyőződhetünk arról, hogy a “jövő templomaiban” inkább szórakoztató műsorok, művészi számok és tréfás szólások hatnak vonzóbban a hívekre. Most már Jézus neve ritkán fordul elő, legtöbbször akkor, mikor a pénztárcákat kell kinyitni, egyébként fokozatosan elmarad. — Némelyek már ott tartanak, hogy a templom tekintélyéről, magasztosságáról, szentségéről már nem is érdemes beszélni, sokszor még a komolyabbak is úgy tűnnek, mintha klubház lenne s összejönnének a hívek egy kis csevegésre . . . A jobb gazdasági életben élő államokban nem időszerű az a régi római mondás, hogy “kenyeret és cirkuszt!” — Mert a kenyeret kiverekszik a szakszervezetek szépszerével. Mikor pedig már kenyere van, minek is menne a Mester után? Tehát ma csak a cirkusz kell a legtöbb népnek s ezt pedig kitűnően adják a szép körbe épített templomi porondokon. Mi, istenfélő emberek, mindazáltal kövessük hitünk nagy fejedelmét, aki azt mondja: “ÉN AZ UR MEG NEM VÁLTOZOM!” Beszámoló jelentés magyarországi és romániai látogatásomról Közli: BÁLLÁ B. GYÖRGY ( Folytatás ) Szombat este 6—8-ig imaórát engedélyezett a hatóság s így már az első este több száz főnyi közönséggel együtt adhattunk hálát az Urnák. Az üdvözletét átadni csakis a padokból szokás, de erre vettünk valami 20 percnyi időt. Prédikálni csak az engedéllyel biró egyénnek szabad, de bizonyságot tenni, imádkozni, énekelni, zenélni szabad. Vasárnap reggel csak Bibliámmal s fényképezőgépemmel mentem az imaházba. Az istentiszteletek engedélyezett hivatalos ideje reggel 9- től délután 2Ág tart. Azután a hatóságok emberei azt akarják, hogy a nép, különösen az ifjúság szabad legyen egyéb dolgokra. Mielőtt bementünk volna az imaházba, többekkel társalogtunk az udvaron. Egy idő múlva nagy örömmel jött hozzám Zoltán öcsém, hogy itt van a tartományi inspektor s azt mondta, hogy mivel én ennek a gyülekezetnek fia vagyok s mivel az édesapám ott prédikátor volt, mint amerikai vendégnek adjanak alkalmat a prédikálásra. Azt is mondta, hogy ő is meg akar hallgatni s hogy ő mindenért vállalja a felelősséget. így csak természetes, hogy nagy örömmel ragadtam meg az alkalmat a szolgálatra. Jelen volt Dénes Ferenc kolozsvári lelkipásztor, szövetségi elnök is, valamint a kerületi prédikátor, ifj. Mike Lajos is, így annál nagyobb volt az örömünk. Aznap keresztségre is kaptak engedélyt s nyolc ifjú követte Mesterét a hullámsítba. Az énekkar, fúvózenekar nagyszerűen közreműködött egész nap folyamán. Tekintettel a rendkívüli alkalomra, kivételesen eltértünk a megszokott programmtól. Sziveink megteltek az Urban való örömmel, amidőn arra ébredtünk, hogy pontosan 32 gyülekezet volt képviselve. Az egyik szeminárista testvér pontosan fel is jegyezte azokat a következő sorrendben: Szilágyballa, Zilah, Egrespatak, Kraszna, Pánit, Varsóc, Perecseny, Szilágysomlyó, Nagy
