Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-02-01 / 3. szám
1962 FEBRUÁR 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK S-IK OLDAL Biztos vagyok benne, hogy ez egyébként hűséges testvérből nagyon jó fúvós zenész lett volna... Ne akarjunk soha a mások talentumával sáfárkodni! De a magunk talentumával sáfárkodásunk teljes hűségű legyen! Testvérem! Nem véletlenül lettél diakónus! Isten hívott el és adott is Neked szolgálatodra talentumot! Szolgáld Istent, még ha talán csak egy talentumot kaptál is! Isten nem azt nézi, hogy mit teszünk, hanem hogy milyen szívvel tesszük. Nézd, testvérem, Mózes egy pálcával, Dávid parittyájával, Dorkás varrótűvel szerez dicsőséget Istennek ... Te és én, és mindenki, azzal a szolgálattal szerezzünk dicsőséget Istennek, amely szolgálatban állunk . . . Amire talentumot kaptunk. A diakónusi szolgálat áldásos szolgálat! Az első mártír diakónus volt: István; az első utazó miszszionárius szintén: Filep. Miért választottak diakónusokat? Mert Jeruzsálemben bajok voltak! Kellettek férfiak, akik az első gyülekezetei átsegítik saját szolgálatukkal a bajokon. Diakónus azt jelenti: akadályon átvezető. Úgy vezették át az akadályon a diakónusok a gyülekezetét, hogy maguk állottak szolgálatba! Ezt tedd Te is, Testvér! Ha nem állsz valamilyen munkában Isten országában, állj munkába! Ha munkában állsz, légy abban hűséges! Isten szemei a hűségeseken forognak. Talán pénztáros, vagy vasárnapi iskolai tanító, vagy karmester, vagy egyéb vagy; a fontos, hogy Isten előtt való hűséggel végezd! “Aki a kévésén hű, a sokon is hű az!” Dániel, Sidrák, Misák, Abednego a kicsiben voltak hűségesek, amikor visszautasították a király ételét, italát, de hűségesek tudtak lenni a sokon is, amikor a hétszeresen fűtött kemence, vagy az oroszlánverem várt reájuk. Láttam egy testvért, kit Isten egy talentummal áldott meg. De hozzá hasonló hűségű testvért sehol sem láttam. Egyszerű szolgálatát kimondhatatlan hűséggel végezte ! — Valahol gyülekezeti munkára osztották be a férfiakat. Egy testvérre, aki pedig jelen volt, nem gondoltak. Minden munkából kihagyták. De a testvér felszólalt: “Hát testvérek, osszanak be engem is valamire. Én is szeretnék valamivel az Urnák szolgálni!” — Beosztották, hogy az úrvacsorái edényeket kezelje. Testvéreim! Nincs az a Müller György, nincs az a Moody, vagy Spurgeon, aki óriási szolgálatát több hűséggel végezte volna, mint ez a nagyon egyszerű, de nagyon drága, hű testvér végezte a maga szolgálatát. Többen, akiket az estén ragyogóbb szolgálatra választottak, hűtlenek lettek az Úrhoz és szolgálatukhoz, de ez a testvér hű volt az Úrhoz és szolgálatához haláláig . . . Isten előtt nincs alacsonyrendű szolgálat. Az Ur Jézus éppen akkor kezdte mosni tanítványai lábait, mikor minden hatalmat megkapott. (János 13, 3.) Isten hármas feladatát el kell fogadnia minden diakónusnak: 1) Az igyekezetben ne legyetek restek! Azt jelenti, hogy a diakónus mindig kész legyen az Ur szolgálatára! 2) Lélekben buzgók legyetek! Azt jelenti, hogy lelkében a diakónus és minden hívő buzogjon az Űrért, az ő Igéjéért, az Istennel való közösségért. A buzgóság a restség ellentéte! A diakónus legyen buzgó és nem rest: az imádkozásban, bibliaolvasásban, imaházjárásban, adakozásban, látogatásban, munkálkodásban, stb., stb. 3) Az Urnák szolgáljatok! Senki sem él önmagának!” Mi sem! “Akár élünk, akár halunk, az Űréi vagyunk!” Akié vagyunk, annak szívesen szolgálunk! Előfordul, hogy elfárad egy-egy diakónus, mint Timótheus is, akinek Pál apostol intésére volt szüksége: . . .“a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze!” — “Ha meghaltatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek!” — “Ha”? — áll a mondat elején! Akkor nem fogunk elhajolni Krisztustól, ha meghaltunk vele ... — Deportáltak dolgoztak . . . Erejük alig volt, hisz csak hajában főtt, romlott krumpli volt hétszámra az eledelük. De hogy mégis dolgozzanak, hát ütötték-verték őket a kínzóik ... — Egy deportált kiállt a munkából és pár lépést előre ment, majd megtántorodott és arccal a föld felé zuhant. Ezt a látványt mi már jól megszoktuk. A felvigyázó odajön és rászól egész emberséges hangon: “Kelj fel, menj dolgozni!” De a deportált meg se mozdult. Az emberséges hang durva kiáltássá változott: “Kelj fel, te . . . ., mert végigvágok rajtad. De a deportált meg sem mozdult. És végigvágott a fekvő emberen. De az nem mozdult. Majd éktelen dühvei ütötte verte, rugdosta a fekvő deportáltat és éktelenül káromkodott, de a deportált meg sem mozdult. Ekkor érkezett oda a másik felvigyázó. “Mit csinálsz?” — kérdi társától. Az a dühtől fuldokolva szólal meg: “Ez a . . . . nem akar dolgozni, akármit csinálok vele, meg sem mozdul.” Az újonnan érkezett felvigyázó nézi pár percig a fekvő embert és nagy hahotában tör ki: “Ezzel csinálhatsz, amit akarsz, ez meg sem fog mozdulni neked, mert ez halott! . . .” Igen, a halott nem mozdul . . . Aki Krisztussal együtt meghalt, nem mozdul, szóljon a világ szépen, vagy gorombán, vagy üsseverje, rugdossa a Krisztussal együtt meghalt lelket, az nem mozdul meg ... Hű marad Urához, Krisztushoz. Erősen áll Amellett, Akivel meghalt e világnak és “munkálkodik az Urnák dolgában.” Akit szolgálunk, az jutalmaz meg. Voltak nagy emberek, akikről alig tudunk ma már ... Elvesztek az emlékezetből. Mily kevesen és keveset tudunk ma már a régi bölcsekről . . . Elmosódtak neveik az emberek előtt. És a nagy hadvezérekről? És a régi nagy írókról? . . . Csak magasabb iskolákban tanítanak róluk valamit. Falun járva Magyarországon hallom, hogy egy magyar e szót kiáltja: Néró! — Néró, híres római császár volt. Ma a magyar ember kutyáját nevezi Nérónak, vagy Cézárnak . . . “Bizony elvették jutalmukat . . .” Hogy jutalmaz az Ur? Egy pohár víz az ő nevében nem marad jutalom nélkül . . . Aki egyet befogad . . ., őt fogadja be . . . Aki Isten országában munkálkodik, Isten munkatársa lesz! . . “Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál . . .” (I. Tim. 6, 12.) Lelkipásztor, Diakónus Testvérek, itt most a hitnek szép harcát harcoljuk! Legyünk e szent harcban hűségesek, hogy elnyerjük az örök életet; hogy egykoron hozzánk is hangozzék Urunk áldott szava: “Jól vagyon jámbor és hív szolgám, kevesen voltál hív, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe”.
