Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)

1962-01-15 / 2. szám

1962 JANUÁR 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL stressed the fact that we must increase our efforts to bring God’s plan of sal­vation to the teenagers. The combined choir sang the old time favorite hymn: “Blessed Assurance” led by brother Andrew Beres. GARFIELD, NEW JERSEY Lelkipásztor: Rev. Jerry Van Der Veen SZERETETVACSORA és MŰSOROS EST GARFIELDEN December 2-án este gazdagon meg­áldotta az Ur gyülekezetünket. Ez estén tartottuk a Fülöp Árpád testvér lelki­pásztori beiktatásával kapcsolatos ün­nepi vacsoránkat és ünnepélyünket. .Már a vacsoránál nagy volt az öröm, amikor láttuk, mily sokan és mily sok helyről jöttek össze testvéreink ez alka­lomra. A szorgalmas márták, Kurtz Lajosné testvérnő vezetésével igazi magyaros vacsorát szolgáltak fel, amit a jelen­levők köszönettel és Isten iránti hálával fogadtak. Majd az imaházban kezdetét vette az ünnepély, a new yorki gyülekezet zenekarának játékával. Szép ének- és zeneszámok hangzottak el; a helybeli énekkar szép szolgálatot végzett Ka­szás Mária testvérnő vezetésével. Közben többen köszöntötték az új prédikátort; többek között Molnár Ba­lázs, Bállá György és Nyomtató László lelkipásztor testvérek. Szóltak még kö­szöntő szavakat Szerencsy Józsefné test­­vémő és Kurtz Lajos tv., a diakónus bi­zottság elnöke; továbbá a helyi angol prédikátor: Rév. Van Der Veen mint szolgatársát üdvözölte Fülöp testvért. A végén a new yorki német gyüleke­zetből ifj. Schaefer Károly testvér szólt aki a beiktatott testvért kora ifjúságá­tól fogva ismeri. A befejező beszédet Fülöp testvér tartotta, aki élményeiből mondott el egyes eseteket, majd közös énekkel és imával ért véget az áldásos ünnepély. Garfieldi Figyelő * Isten akarata szerinti élet New Brunswick-i őszi diakónuskonferen­cián, Fülöp Árpád által tartott előadás kivonata Szeretett Testvéreim! Nagyon helyes az Isten akaratát ku­tatni, megtudni és cselekedni. Ma éppen ezzel a témával foglalkozunk — az elő­készítő programmbizottság döntése sze­rint. Soha semmiben nem mondanak oly sokszor valótlant embermilliók, mint amikor az Úri Imádságot imádkozzak. Azért mondanak valótlant, mert az imádkozás igen sok esetben csak kép­mutatás akkor, amikor az ember odaér az Úri Imában: “Legyen meg a Te aka­ratod . . .” Ezt az öt szót csak mond­ják az ajkak, de nem a szív; és nem is akarja legtöbb ember az Isten akara­tát cselekedni . . . Mit nem áldoz Bá­lám, Jónás, Saul, stb., hogy saját aka­ratukat és nem az Isten akaratát cse­lekedjék . . . Dehát mi is az ember akarata? Bá­lám kincseket, Jónás emberszázezrek ha­lálát, Saul hízott állatokat akar . . . Mit AKAR az ember? “Eredj ki és menj ki innen, mert Heródes meg AKAR téged ölni ...” — mondják az Urnák. — “AKAROM, hogy add ide nekem egy tálban a Keresztelő János fejét” ... — mondja a táncoló leány. — “AKARJÁTOK, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?” — kérdi Pi­látus. — “Feszítsd meg!” — üvölt a tömeg. Mit akart az ember? ölni! És mit nem akar az ember? “. . . Hányszor akartalak egybegyüj­­teni, mint a tyúk az ő fiókáit, de te NEM AKARTAD”. — “NEM AKAR­TOK hozzám jönni, hogy életetek le­gyen ...” — “Éhes voltam és ennem NEM adtatok, szomjas voltam és innom NEM adtatok . . .” Mit NEM AKAR az ember? ENGEDELMESKEDNI! Nem akarja az ember Isten AKARA­TÁT cselekedni, már pedig “mint a va­rázslás bűne, olyan az engedetlenség“. A varázslásért halál járt, halál jár, örök halál az engedetlenségért ma is. “Nem minden, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám AKARATÁT”. — “Mert aki cselekszi az én mennyei A- tyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám” ... — “Amely szolga tudta Urának AKARATÁT és nem cselekedte, sokkal büntettetik meg.” Isten gyermekeinek állandóan kutat­nia kell Isten AKARATÁT! Pál figyel­meztet “. . . megvizsgáljátok, mi az Istennek jó és tökéletes AKARATA”. — “Nem szűnünk meg; érettetek1 imád­kozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével . . .” — “Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Ur­nák AKARATJA . . Nézzük meg hát, Testvéreim, mit AKAR az Isten? “Az pedig az Isten AKARATA, hogy aki hisz Benne, örök élete legyen”. — Van-e hitünk? — A hivő diakónusnak a tanítványokkal kell kérni: “Növeld a mi hitünket!” Napról-napra jussunk Is­tenhez közelebb hitünk által, mert a­­milyen a hitünk, olyan az életünk . . . “Mindenben hálákat adjatok, mert az az Isten akarata Jézus Krisztus által tihozzátok.” — Isten akarata, hogy gyermekei hálás szívűek legyenek. De igazán hálás szívűek csak úgy tudunk lenni, ha megértjük azt az Igét, hogy “akik az Istent szeretik, azoknak min­den egyaránt javukra van . . .” ’’Isten AKARATA a ti szentté léte­letek”. — Isten gyermeke, de különösen a hívő lelkipásztor és diakónus szent, Istennek szentelt, vagyis a világtól el­különített legyen. A hívő diakónus nem érezheti jól magát világi, könnyelmű társaságban, nem kell neki a világ szó­rakozása, könnyelmű regénye stb., mert ő az életét Istennek “szent”-elte oda. “Mert úgy van az Isten AKARATA, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát”. — A jócselekedet a hitből fakad és vele­járója a keresztyén életnek. Igen fon­tos, hogy a hívő gazdag legyen jócse­lekedetekben és jót cselekedni mindenki tud valamilyen formában. A jócseleke­detek elnémítják a tudatlanul fecsegő­­ket, és teljességbe megy az, hogy: “lássák a ti jócselekedeteiteket és di­csőítsék a ti mennyei Atyátokat!” Fenti négy igevers szerint a hívő diakónus: hívő legyen, hálás legyen, szent legyen, jót cselekedő legyen. # Van még egy nagy parancsa Istennek, amely így hangzik: “Keressétek először Istennek országát . . .” Ne a magunk kényelmét, testünk dédelgetését, hanem Isten akaratát vigyük véghez az ő or­szága építésében. Bármilyen feladatunk legyen is a lelki munkában, végezzük teljes hűséggel, mert Isten szemei a hűségeseken forognak . . . Sokszor talán nehezünkre esik Isten akaratát cselekedni. De éppen Isten ad erőt az ö akaratának teljesítésére a legnehezebb esetekben is. Van eset az emberi életben, amikor Isten akaratában nehéz megnyugod­nunk. Talán betegség, özvegység, árva­ság, elhagyottság lesz a sorsunk, vájjon tudjuk-e akkor is mondani, amit az Ur mondott a Gecsemáné kertjében: “NE AZ ÉN AKARATOM LE­GYEN MEG, HANEM A TIED”. Életünk minden napjában, minden vo­natkozásában nyugodjunk bele Isten akaratába és ha Isten feladatot bíz re­ánk, mondjuk mi is: “IMHOL VA­GYOK, URAM . . .” Diakónus, Prédikátor Testvéreim! Végezzük Isten munkáját teljes hű­séggel, mert egész biztos, hogy ez is Isten akarata és ezt el is várja minden hívő gyermekétől, különösen lelkipász­toroktól és diakónusoktól . . . “Te azért a munkának terhét hor­dozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze.” “Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” II. Tim. 2:3—4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom