Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)

1962-01-15 / 2. szám

4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1962 JANUÁR 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published Semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE M. ADALBERT 943 Merrill Are., Lincoln Park, 25 Michigan Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., under the Act of March 3., 1879 Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act Of October 3, 1917 SUBSCRIPTION FEE: $3.00 per year Előfizetés — Címváltozás erre a címre küldendő: Mr. JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave., N. E. Canton 5, Ohio TEGYÜK PRÓBÁRA ISTEN SZERETETÉT “Mi szeretjük Öt, mert Ö szere­tett először minket“. (Ján. I;4:19.) I. A szeretet kegyes és hosszútűrő. A keresztyén szeretet és jóakarat minden­kivel szemben megnyilvánul, tekintet nélkül arra, hogy valaki méltó, vagy nem méltó a jóakaratra és szeretetre. II. A keresztyén szeretet nemeslelkű, udvarias mindenkivel szemben. Kifeje­zésre jut mindennap szavakban, tettek­ben és szives cselekedetekben. III. A szeretet önzetlen és megbo­­csájtó. A keresztyén szeretet Istentől van minden emberi ismeret fölött s Is­ten arra tanít, hogy úgy bocsássunk meg egymásnak, ahogy mi elvárjuk, hogy Isten nekünk megbocsássa bűneinket. IV. A szeretet minden erénynél a leg­magasabb és örök. A mennyországban nem lesz szükség hitre, mert ott a hí­vők Istent látják az ő tökéletességében s nem lesz szükség a reménységre sem, mert minden remény teljesült, de sze­retetre ott is szükség van. “Most pe­dig megmarad a hit, remény és szeretet, ezek között pedig legnagyobb a szere­tet”. (I. Kor. I;13:13.) A szeretet a legnagyobb parancsolat, melynek ha engedelmeskedünk, minden más parancsolat be van töltve, de ha ez kimarad az életből, minden más pa­rancsolatnak megrontóivá válunk! * AZ ALKOHOL HASZNÁLATA REPÜLÉS KÖZBEN Azok, akik néha-néha repülőgéppel utaznak, könnyen észrevehetik azt a sajnálatos valóságot, hogy a szeszgyá­rosok már a repülőgépeken is korcsmá­kat csinálnak. A különbség csak az, hogy a repülőgépeken a szeszes italt nem asztalok mellett szolgálják fel, ha­nem a kényelmes ülésekhez viszik a kiszolgáló leányok. A legutóbbi utazá­som alkalmával én kávét fogyasztot­tam, míg a mellettem ülő férfiú, vala­mint előttem és hátam mögött ülő nők habos sört ittak. A mellettem ülő utas­ból kellemetlen, majdnem elviselhetet­len szeszillat áradt felém s alig vár­tam, hogy a gépmadarunk leszálljon a földre s megszabaduljak a kellemetlen helyzetből. Ez alkalom még jobban megérlelte bennem azt az érzést és gondolatot, hogy nekünk, keresztyéneknek még na­gyobb erővel kell küzdenünk az embe­riséget mindjobban tönkretevő alkohol ellen. A legtöbb bajt, nyomorúságot, szerencsétlenséget, különböző súlyos be­tegséget az egész világon az alkohol használata okozza. Washingtonban a Kongresszus előtt már évek óta sürgetik a szeszes ita­lokra vonatkozó törvényjavaslatokat, de valamilyen oknál fogva nem kerülnek azok a törvényhozó testület elé. Attól tartanak, hogy ha egyszer a Ház elé kerülnek, olyan törvények lépnek élet­be, melyek határozottan eltiltják az ital mérését és használatát a repülő­gépeken. Megfigyelésem, hogy nem sok utas használ szeszes italt a repülőgépen s nem minden kompánia vonalán szabad szeszes italt árulni. Határozottan na­gyobb veszélyben van az a repülőgép, melyen árusítják a szeszes italt és me­lyen az utasok is isznak. Nem régen az Amerikai Vonal egyik kapitánya el­beszélte, hogy egy szép napon fölszállt gépjére egy utas, aki már ittas álla­potban volt. Mikor a gép már nyolc­ezer láb magasságban repült a felhők felett, a megnevezett utas sörözött. — Egyszer csak hatalmas dörömbölést vet­tek észre a gépen s a kiszolgáló leány rémülten jelentette, hogy a részeg utas az aitót ki akarja nyitni. Minden ere­jével rúgta, vágta az ajtót, mert azt gondolta részeg fejével, hogy már a földön vannak. Elhagytam irányító he­lyemet s a vezetést átadtam segédem­nek. A részeg utas még mindig ke­ményen rúgta, vágta az ajtót, hogy az kinyíljon. Ha kinyílt volna — mondotta a kapitány, — mindnyájunknak élete veszélyben lett volna. Szerencsére nem nyílott ki az ajtó. Megragadtam ezt a részeg utast s magamhoz vettem a ve­zető kamrába s ott lecsendesítettem nagy nehezen. Noha a repülőgépek aj­­tai rendesen csak akkor nyílnak, mikor a gép a földön van a levezető lépcső­vel összekötve, mégis van lehetőség ar­ra, hogy nagy erővel belülről is ki­nyithatok. Ha ajtónk kinyílt volna nyolcezer láb magasságban, nagy gyor­sasággal utazva, alig maradhatott volna valaki közülünk életben, — mondotta a kapitány. Küzdjünk rendíthetetlenül a szeszes italok használata ellen. A költő szavai­val mondjuk: Legjobb ital a tiszta víz, Én is azt mondom! A legnagyobb hatalom (Csel. 12. rész.) Isten szeret bennünket! És mert szeret, megfedd, megostoroz, mert szeretete által fiává fogadott. — Mennyei Atyánk engedi reánk a próbákat, csalódásokat, betegsége­ket, megpróbáltatásokat, mert e­­zek által közelebb akar vonni ma­gához bennünket. — “A teher a­­latt nő a pálma” — mondja egy példaszó. És Afrikában, ha ke­vés vizű, de sebes folyású patakon kell átgázolni a bennszülötteknek, követ tesznek a fejükre és a nagy teher a fejükön nem engedi, hogy az ár elkapja őket lábukról. Istenünk próbát bocsát szemé­lyekre, családokra, gyülekezetekre, hogy ezáltal komolyabb imaélet alakuljon ki a lelkekben. Jeruzsálemben el fogják Pétert. A kegyetlen lelkű Heródesek, kik közül egyik gyermekgyilkosságot rendez Betlehemben, _másik Ke­resztelő Jánost fejezteti le; csú­folja Jézust; a Heródesek kegyet­lenségének nincs vége: Jakab a­­postolnak a mártírhalála követke­zik, és most Péter apostol van so­ron . . . Heródes elfogatja Pétert. A ha­lál — emberileg szólva — biztos! Van-e a biztosnak látszó halálból kiút? Hármas, álig felfegyverzett őrségen van-e át jutás valaki ré­szére is? Nincs! Nincs embernél, de van Isten­nél! .. . Sokszor -láttam, -mikor édes­anyám egy-egy tyúkot akart meg­fogni, hogy a kiszemelt állat sza­ladt ide-oda, de mikor sarokba szorult, hogy már semerre sem volt útja, felfelé próbált repülni... Egy baptista lelkipásztorral a villamoson találkoztam Pesten. El kellett hagyja hirtelen pásztori ál­lását — minden megokolás nélkül. Azt kérdeztem tőle: “Testvér, van-e valami kilátása?” — Halkan, fülembe súgva így felelt: “Test­vér, egy utat nem zárhatnak el.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom