Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-04-15 / 11. szám
VOLUME 53. ÉVFOLYAM. NO. 11. SZÁM.1961. április 15. JÉZUS mondáDe előbb hirdethetnie kell az evangé- Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America, búmnak minden pogány népek között.“ (Márk 13:10) Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja. FUTÁS Irta: NÉMETHY LÁSZLÓ JÖVEL! Sötét az ég. Azt mondják, eső készül. Komor az ég, sötét köröskürül. Szürke az ég, s olyan vigasztalan, Szivemre a kétség borúja ül. Borús az ég. Reám nehezedik, mint éjszaka A tiz leányra ott, Kiket a várás, az aggodalom, A félelem, az álom elnyomott. Sötét az ég, sötét e nagy világ, Gonosz árnyékok egyre közelednek, Jövel! Jövel! Oly régen várunk Téged! Talán van még parányi, szikra hit, Talán az okosok csak szembehunyva, Csak fázva, dideregve üldögélnek, Nem alszanak, pislog a mécsük lángja. A homály egyre hullik a világra, Sötétedik. A sátán hada tombol, Minden ereje feljön a pokolból. Uram! Tudjuk, hogy egyszer üt az óra, Figyelünk a nagy trombitaszóra, Szemünk mindig a sötét eget nézi, Uram Jövel! A szeretteid várnak Uram Jövel! A menyasszonyod kéri, Uram látod, hogy készen várunk Téged, Van szikra hit, még pislognak a mécsek. Toronto, 1961. Somogyi Gáborné Ut a Golgothára . . . Üdvözítőm, viszem véres kereszted, Könnyel öntözöm meg átszegezett kezedet. Úgy fáj nekem látni a Te szenvedésed . . . És általérezni kínzó megvetésed . . . Te, ki olyan tiszta, szentéletü voltál, Bűneimért ime halálba jutottál. Hogy engem megváltsál megmossál tisztára Alkalmas lehessek az égi hazába. Bárány módra tűrted a kínzó szenvedést, Ütést, korbácsolást és minden megvetést. Azért hü Megváltóm én csak benned hiszek Mig e földön élek mindig Tied leszek . . . Üdvözítőm, viszem véres keresztedet, Sirva átölelem tövis koronádat; Megtört szívvel lerogyok a Golgothára, Hol elvégeztetett lelkemnek váltsága. Krähling Jánosné Mikor a történelem mutatója Nagypéntekhez, Husvéthez ér, kétségtelenül elgondolkodik az ember Krisztus haláláról és feltámadásáról. Mikor megnyílt a gondosan lepecsételt sir és az Urnák feltámadási hire a tanítványokhoz jutott, akkor figyelmünkbe kívánkozik két embernek a futása. És valahogy ezek a lábdobogások, melyek annak idején kövezett vagy kövezetlen utakon verődtek az örökcsendbe, még minden múlandóság és feledékenység dacára ma is hallatszanak. Érdekes, miért volt Jánosnak gyorsabb lába Péternél aki futásban meg. előzte az elsőt, a kősziklát, akire rábízta Ő a mennyeknek kulcsát? Feltételezhető ők nem versenyt futottak, csak szivük és elméjük mint mágnes vitte oda, akinek a sírja megnyílt. Oda, ahhoz a helyhez, ahol szemmelláthatóan meg kellett győződniük, hogy a halál fulánkja immáron nem végzet többé. A Mester legyőzte a halált, mert Ő az Élet és a Feltámadás! Ezt kellett nekik látniok, mert hisz oly közeli volt a kereszt csúf halála előttük. Aki valaha is versenyt futott az tudja izgalommal és idegfeszültséggel jár. Az elsőségi kérdésért állnak rajthoz a versenyzők. S mig célhoz nem érnek, addig sok mindent kell önmagukban legyőzniük. Még az edzett versenyzőknél is rendkívüli uralomra van szükség, hogy a testben fellépő akadályokat legyőzhessék. S mig tart a futam magukra önuralmat parancsolnak, mert az erőfeszítés, amit a test e szokatlan állapotban véghez visz, — zavarokat, szúrásokat és fájdalmakat okoz. Szerény nézetem szerint talán az adta Jánosnak a gyorsabb mozgást, hogy elméje és minden akarata arra irányította, hogy mielőbb meglássa a halottnak hitt Mesterét. Azt is gondolom, sok emberből lenne futóbajnok, ha egy futással gyermekét, hitvesét megmenthetné. Mert a célok értéket adnak nemcsak a versenyzőknek, hanem az életben sok más mindennek és amig tart a nagy futás, addig szinte erőnket meghazudtoló módon tudunk önmagunkon uralkodni, tűrni és összpontosítani. Pál apostol jól látta, miként futnak a görög olompiai futók az elsőséget jelentő babérkoszorúért. És leszűrte magában mi a különbség a hervadó falevelekért, és az örökéletért való futás közt. Valahogy ez utóbbiért futhattak Péterék is, hisz nekik is ott lett nyilvánvalóvá az igazi élet futásának az értelme, mert akit alig harmadnapja eltemettek abba a bizonyos uj sírba FELTÁMADOTT!
