Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-03-15 / 6. szám

1961. március 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL és a békekötéseknél a magyar ellen elkövettek és mindent megtesznek arranézve, hogy jóvátegyék hibáikat. Hiú ábrándok ezek? Gyerekes ál­modozások? Sohase jönnek el ezek az EGY NAPOK? Vagy nagyon soká jön el, ha el is jön? Lehetséges, hogy soká lesz, de meglesz. Ha soká lesz is, az nem azt fogja jelenteni, hogy akkorára a magyar kipusztul a vi­lágból, csak azt jelenti, hogy az i. gazságtalanságot elkövető NAGYOK annál több árat fizetnek gonoszsá­gukért, vagy vakságukért. Mert az senkielőtt sem titok, hogy eddig is nagy árat fizetett minden igazság­talanságért az, aki azt diktálta és hatalmánál fogva ráerőszakolta azt a magyarra, vagy akármelyik gyen­ge .levert nemzetre. Abból a lelkierőből, hit és törhe­tetlen reménységből amiről itt irok, nekem is jutott egy jó adag. Hiszem, hogy Isten plántálta azt a szivembe mélyen, nagyon mélyen. Senki se foszthat meg engem ettől, ez minden vagyonom, féltett kincsem. Lehet, hogy én már nem érem meg ennek gyümölcseit, ezeket a sorokat nem önmagámnak Írtam, hanem azoknak akik szintén bíznak egy isteni örök igazságban, hogy még jobban bíz­zanak és azoknak, akik csüggednek, hogy ne csüggedjenek, mert a “Leg­nagyobb Magyar“ mondása szerint a tőlünk elrabolt jogokat visszaszerez­hetjük, de amit önként dobunk el az örökre elveszett számunkra. 1 AGGMENHÁZUNK 1 TERÜLETÉN 'i j FLORIDÁBAN ; i MÉG HAT LOT VAN ELADÓ ) \ 1,000 DOLLAR DARABJA : Az érdeklődők forduljanak: ( t I ) Rev. BIKACSAN WALTERHEZ j j 2 High St. New Brunswick, N.J. • { Ezek a háztelkek értékes helyen ) ( fekszenek ^ ( 90 napot adunk testvéreinknek a , vételre! — Ki gyorsan ir, f / előnyben részesül! ; RÉSZLET LEFIZETÉSRE IS / [ MEGRENDELHETŐ! \ I 5 JUDÁS Irta: Fülöp Árpád Judás történetével nem szeretünk foglalkozni. Túlságosan megrendítő az árulása, az öngyilkossága. Pedig azért van megírva, hogy foglalkoz­zunk vele. Úgy mint Sámson, Saul, Akitófel Ananiás és Safira stb., tör­ténetek is azért Írattak Isten Szent lelke által, hogy olvasva azokat, el­rettenjünk ily bűnök elkövetésétől. Judás, az Iskariótes fia egy a 12 tanítvány közül. Az Ur hívta el és ott volt a 70 és a 12 tanítvány kö­zött, akik prédikálni küldettek ki. Tehát Judás másodmagával gyógyí­tott, ördögöket űzött; ha talán ő nem is, de társa biztosan. De nem űzte ki magából az ördögöt... Van sok ilyen szomorú eset. Em­berek másoknak prédikálnak, de ők hitetlenek maradnak. Egyik falunak hire ment, hogy nagyon sokan let­tek benne komoly hívők. Teológiai küldöttség érkezett vasárnapi napon a faluba. A falu lelkésze pár héttel előbb nyugalomba vonult. Felkeres­ték. Vasárnap volt, de ő nem ment az Isten házába. Fát fűrészelt ott­hon. Az érkezők kérdéseire elmond­ta, hogy ő sosem hitt, de mindig Spurgeon prédikációit mondta el. — Sok lett hivő Spurgeon prédikációin keresztül, mig a prédikáló hitetlen maradt. így volt Judás is! Másokat gyógyí­tott, másoknak prédikált, de ő lelké­ben beteg és szivében gonosz ma­radt. Rabul ejtette a pénz, a mohó­ság, mint Bálámot, Sault, Akánt, A- naniást és Safirát, Simon mágust és másokat. Nem gondolt ő árulásra az első időkben; csak a pénzt dézsmál­­gatta meg. De aki hagyja magát, azt mind mélyebbre viszi a Sátán. — Egy tanító a Sátán munkáját mu­tatta be a fiuknak. Felmutatott egy gombolyag fonalat. Senki se hitte, hogy a tanító ezzel úgy megkötözi, hogy meg se mozdulhat. Egy fiút egyszer körültekert a fonállal, a fiú egy mozdulattal letépte magáról. Egy harmadikat — a legerősebb fi­út — annyiszor tekerte körül és oly erősen, hogy még mozdulni se tu­dott. — Nos — mondta a tanító, igy dolgozik a Sátán. Ha kell, kicsiben kezdi, de aztán úgy megkötöz, hogy az áldozat mozdulni sem tud. így volt Judás is. Először csak dézsmál­­gatta a pénzt, majd lázadozik az Ur ellen, hogy Mária kenetét miért nem adták el; mire való ez a tékozlás és végül áruló lesz. Senki sem tehet szemrehányást Istennek azért, mert elkáilhozik. Is­ten először kegyelmet kínál és ha nem kell a kegyelem, jön az Ítélet. Első szó: “Jöjjetek énhozzám“ és a második vagy kitudja hányadik: “Menjetek ti átkozottak az örök tűz­re.“ Az első: “Aki hisz, örök élete van“ és a végső: “Aki nem hisz, el­­kárhozik.“ Tehát Isten először szere, tettel figyelmeztet! Judást sokszor figyelmeztette az Ur! Mint Pétert a tagadás előtt. De mig Péter saját magáról nem felté­telezte a tagadás tényét, addig Ju­dás foglalkozott az árulás gondola­tával. Tehát tudatosan készült ször­nyű tettére. Figyelmezteti az Ur Ju­dást a megtérésre, amikor a nagy megvendégelést rendezi és nem Ju­­dással, de Fileppel tárgyal, holott a beszerző, a gazda Judás volt. Nem kérdezi Judás önmagától: “Miért mellőz most engem az Ur?“ — Fi­gyelmezteti az Ur Judást, amikor bejelenti, hogy “az ember Fiának el kell áruitatni;“ vagy amikor az Ur mondja: “Immár tiszták vagytok, de nem mindnyájan,“ vagy amikor az Ur igy szól: “Egy tiközületek elárul engem,“ vagy amikor a szörnyű fel­hívás hangzik: “Amit cselekedni a­­karsz, hamar cselekedd!“ íme ezek mind figyelmeztetések voltak! És még egy utolsó léhetőség Judás meg­térésére; “Barátom, csókkal árulod el az Embernek Fiát?“ Judás még itt is megfordulhatott volna; csók he­lyett elfuthatott volna. Nincs visz­­szafordulás Judásnál, a pénz ördöge rabul ejtette teljesen. Nem döbbent meg még akkor sem, amikor az Ur reá mutatót: “Akinek a bemártott falatot adom, az árul el engem!“ De Judás a “veszedelem fia“ volt, mint mindenki, aki nem fogadja el a ke­gyelmet, ha nem is lesz áruló, mint Judás volt. Judás is ember volt ,neki is volt lelkiismerete és az felébredt. Mint Heródesnek is felébredt a lelkiisme­rete, amikor mondja: “Bizonyára ke. resztelő János támadt fel a halálból“

Next

/
Oldalképek
Tartalom