Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-03-15 / 6. szám
2-IK OLDAL tel,, hittel borult le Krisztus lábaihoz. Szereted-é híven Őt, ki érted adta éltét, Láthat ják-é Jézust benned? Emeritus BEVONULÁS JERUZSÁLEMBE A nap tüzes üstöké nyugat felé hajlott; fényes sugarait lassan elvonta Bethánia há;zai felől. A csodásán tiszta légben tujacserjék és olajfák balzsamos illata úszott. A völgyekben gyalogosok és teveháton ülő utasok haladtak kanyargós menetben. Az utak lassanként benépesedtek. A nép áradt és hullámzott, mint a tenger és zsibongott, mint felzavart méhraj. Az utmentén sötét tölgy- és cserfái alatt tisztavizü forrás folydogált. A fűszálakon harmatcseppek csillogtak, mint sok ezer kristálytiszta csengettyű. A szél távol kint feküdt a pusztán. Később azonban megmozdult és csendesen ingatta a pálmaleveleket és a menetelők haját lobogtatta s arcukat cirógatta. A férfiak zengő szava, az aggok dörmögése, az ifjak és asszonyok nevetése s a gyermekek gondtalan fecsegése lágy zsongásba olvadt össze. Némely menetelő csoport köntössé idegen viseletre vallott és szavukból kilehetett venni, hogy me. lyik tartományból valók. Mindnyájan egy helyre igyekeztek. Később egy sikar férfi bukkant fel a kavargó tömegben. Napégette arcán és eres kezefején halvány foltok látszottak. Az asszonyok összesúgtak; — Nézd a poklos Simont, akit a názáreti Jézus meggyógyított! Szép fehérgyapju köntösbe öltözött, mely a húsvéti ünnepre készült. Simon a csodatevő Mestert várta és fogadta otthonába, aki a közülök va. ló Lázárt negyednapra feltámasztotta a halálból. Jézus belépett Bethániába és a nép üdvrivalgással követte Öt a poklos Simon házáig. Az oszlopos ház szép helyen és magas dombon feküdt, jóillatu tujafák között. A küszöb előtt várta Jézust Simon háznépe és a halottaiból feltámadott Lázár két nővérével, Mártiiéval és Mária Magdolnával. A szoba közepén terített asztal várta a vendégeket. Csiszolt réztálban és kőEVANGÉLIUMI HÍRNÖK edényekben juhhus és sült hal, szőlőskalács és mézeslepény diszlett; a másik edényben datolya, füge és gránátalma piroslott. Jézus az asztalfőhöz lépett és asztali imát mondott. Köréje ültek a tanítványok, Lá. zár és a házgondnok, Mártha. Mária pedig körülszolgált az asztalnál, mialatt Simon gyakran körülhordozta tekintetét figyelve, hogy nincsen-e valamiben hiányuk. Lakoma végeztével Lázár ifjabik húga, Mária Magdolna Jézus mögé lépett. Alabástromedényt tartott kezében, amely tartalmának egy részét Jézus fejére öntötte, majd letérdelt és megöntözte a jóillatu kenettel Jézus lábait is. Aztán a selyempuha hajzatának fürtjeivel gyöngéden letörölgette. Amikor felemelte fejét, ime iskáríóti Judás állt előtte. Halkan sziszegett dühében, mint a vipera és szemei vörös fényben villogtak, mint a ragadozó farkasé. Megfogta gyengéden a nő kezét és fenyegető hangon mondotta: “Mire va. ló ez a veszteglés? Mert a kenetet eladhatták volna jó pénzért és a szegényeknek adhatták volna. Ezt nem azért mondotta, mintha ő a szegényekre nagy gondot fordított volna. Csak a fösvénység mardosta szivét. Ekkor Jézus hátrafordult és szelíd hangon válaszolt: “Hagyj békét néki. ő jócselekedetet tett velem. Mert szegények mindenkor vannak veletek és mikor akarjátok, jót tehettek velők; én pedig nem mindenkor vagyok veletek. Mert ő e kenetet testemre öntvén, azt temetésemre cselekedte.“ Judás meglátta azt is, hogy Mária Magdolna ajkával megérintette Jézus lábait. Ekkor a homlokán még sötétebbre váltak a foltok és a szája., széle kifakulva vészes indulatban re. megett. Szemeiben gúnyos láng lobbant fel. — Majd én is megcsókollak, Uram! — gondolta magában. Jézus ráemelte szomorú, jóságos pillantását és senki sem értette, miért mondja neki: — Úgy lészen Judás, amint gondolod és pedig a Getcsemáné kertben fogod azt cselekedni. Ezután Jézus megáldotta a háznépet és tanítványaival kilépett az utcára és megindultak a Jeruzsálembe vezető utón. A nép zsibongva követte őket. A hosszumenetelés után feltűnt az Olajfák hegyénél fekvő Betfagé falucska, mikor Jézus halkan szólt a hozzá legközelebb lépdelő két tanítványhoz: — “Menjetek azon helyiségbe, mely átellenben vagyon; odaérkezvén találtok egy megkötött szamárvemhét, melyen még soha senki nem ült; oldjátok el azt és hozzátok ide. És ha netalán valaki kérdez: Miért oldjátok el? Mondjátok, hogy az Urnák van reá szüksége és azonnal ideadja azt.“ A két tanítvány megszaporázta lépteit és a legelső ház ajtaja előtt a kettős utón meglátta a megkötött vemhét. Eloldozták kötelékét, mire a házigazda kiszólt az ajtón, mondván: — “Miért oldjátok el a vemhét?“ Ők pedig igy feleltek: — “Mert az Ur szűkölködik e nélkül.“ A gazda nem tett ellenlépéseket, örült, hogy valamivel segíthet ő is. Ekkor kivitték a szamarat az útra. Levetették köntösüket és a szamár hátára terítették. Jézus felült reá és a tanítványai közrefogták és követték őt az utón. A néptömegtől kisérve elindultak az Olajfák hegyének lejtőjén. A Jeruzsálem tornyai és hatalmas bástyái az Olajfák hegyétől csak egy szombatnapi járóföldre, mintegy két mérföldnyitávolságban emelkedtek. A jeruzsálemi kapun át temérdek férfi, asszony, ifjú és gyermek özönlött a béthániai menet elé. A jeruzsálemi nép között különböző nemzetiségűek tolongtak. Némely nemzet tarka köntöse úgy virított köztük, mint piros mákvirág a buzavetésben. A jeruzsálemiekkel együtt kisereglettek az útra a távol tartományból érkezett zsidók is, kik Jeruzsálembe jöttek a liusvét ünnepre. Mindenki Jézus alakjára szegezte szemeit, akinek tündöklő szemeiből a világot átölelő szeretet és jóság áradt szét. A tanítványok hangos szó. val dicséretet zengtek: — “Áldott a Király, ki jött az Urnák nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!“ A jeruzsálemi aszszonyok leoldották fátylaikat és kön- 1 ősüket, a férfiak pedig levetették öltönyüket és az útra terítették, mint király elé. Az ifjak és gyermekek lótusz- és narancsvirágot, fürtös gesztenyevirágot s olajfa, és mirtuszágakat hintettek az útra. Egyik oldali kezekből liliomok hullottak, a 1961. március 15.
