Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-03-01 / 5. szám
6-IK OLDAL Hunsburg, Ohio. “Ami esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő és nagyobb részük nyomorúság és fáradság Zsolt 90:10. Megszomorodott szivvel, de az Ur. ban való hittel és megnyugvással közöljük, hogy gyülekezetünk egyik hü_ séges buzgó és imádkozó tagja, Molnár Antalné nővérünk áldásos életének 81-ik esztendejében január 29_ én, éjfél után 12 óra 15 perckor ha. zaköltözött Urához és Megváltójához az örökkévalóságba, három évi súlyos betegsége után. Nővérünk a hosszú szenvedést türelemmel viselte. Rendíthetetlen hittel tekintett a mennyország felé s várta, hogy mikor nyitja meg Megváltója előtte a menny kapuját, hogy a sok szenve. dése után Istennél megpihenhessen. Temetése a gyülekezet templomából történt, ahol a lelkipásztorunk szólta az alkalmi vigasztaló igéket a 23-ik zsoltár alapján. Az énekkarunk az egyik legkedvesebb énekét énekelte el: “Jézus én királyom, oly kedves nekem“ címmel. Az énekkar vezetője, Pülöp Lajos szóló éneket énekelt § Szabó Mihályné pedig egy záró szólóéneket. A gyászoló család kérelmére alulírott, ki nagyon jól ismeri a családot, a megboldogultnak élettörténetét mondotta el röviden a 84-ik zsoltár 1-2 versét felolvasva. Nővérünknek egy utolsó kívánsága volt ez életben és pedig az, hogy még egyszer elmehessen az Urnák szent házába, de sajnos ez már nem teljesülhetett. A nagyszámú gyászoló közönség hosszú kocsisorokban kisérte el utoL só utján a sirkertbe, ahol testét átadtuk az anyaföldnek abban a törhetetlen hitben, hogy egyszer lesz föltámadás, mert az Ur mondotta: “Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Molnár testvérnő családjával együtt 1903-ban jött Amerikába a Veszprém megyei Pápa községből a W. Va.-ai bányász telepre, ahol 1912. ben az Evangélium világában megismerte és elfogadta Jézus Krisztust EVANGÉLIUMI HÍRNÖK személyes Megváltójának. Férje Mól. nár tv., 1949-ben halt meg az Urban. Gyászolják: Leánya Ilonka, férjezett Domokos Mártonná és családja; hat unokája és tizennégy dédunokája. Ezekkel együtt a kiterjedt rokonság, barátai, ismerősei, lelki testvérei és a hunsburgi gyülekezet, kik a megboldogult nővérünk ravatalára rengeteg virágot hoztak és küldtek. Molnár tv-nő Isten veíed, béke porai, dón. Szabó Mihály * =# >1* Bridgman, Michigan. Kish Mihály testvérünk, ki a detroiti gyülekezetünknek egyik alapitó tagja volt s ki hosszú ideig a watervlieti Aggmenházunknak lakója is volt, 1961 január 15-én a fent megnevezett város “Jordan's Rest Home“-ban az öröklétre szenderült 92 esztendős korában. Mikor egy pár évvel ezelőtt Aggmenházunkat Floridába költöztettük, testvérünk az előrehaladott korára való tekintettel olyan gyenge volt testileg, hogy olyan messzire már ötét vinni nem lehetett s azért az intézet orvosának ajánlatára a közeli Otthonba kellett elhelyeznünk. Az elköltözött testvérünkről anynyit tudunk, hogy Magyarországon Hajdúböszörményben ismerte és fogadta el az Urat Megváltójának. Det.. roitban lakott hosszú évekig nagy családjával együtt s az itteni gyülekezetünk alapitó tagjai között találjuk. Első felesége korán meghalt s szerencsétlen második házasságából kifolyólag sok megpróbáltatásai támadtak. Segitségre volt szüksége s mikor már 70 év körül élte napjait, Petre testvérünk besegitette az Agg. menházunkba, melynek hosszú éveken keresztül, hasznos tagja volt. A legszomorubb öreg s most már elhunyt testvérünk életében az volt, hogy gyermekei nem akartak tudni édesapjukról. Kish Mihály testvér abban a reményben búcsúzunk el tő. led is, hogy lesz egy boldogabb viszontlátás Isten országában! Mert ahol ketten, vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt. 18:20). Vigyázzatok azért, mert sem a napját, sem az óráját nem tudjátok, amelyen az embernek fia eljön. (Mt. 24:13). MISSZIÓ MEZŐKRŐL 1961. március 1 BEIKTATÁSI ÜNNEPÉLY LOS ANGELESBEN Az E.H. egyik februári számában közöltük uj lelkipásztorunk, Rév. Morask Jakab testvérünk megválasztásának történetét fénképével együtt most pedig egy rövid jelentést teszünk lapunkba az ő hivatalos beiktatásának ünnepélyéről, mely 1961 február 12-én lett megtartva nagyszámú közönség jelenlétében. A program szerint meghatározott idő előtt már kora reggel többen jöt. tek testvéreink és barátaink közelről és távolról az áldásosnak ígérkező ünnepélyre. Az ünnepi istentisztelet pont 11 órakor vette kezdetét a szépen feldíszített templomunkban. A kibővített énekkarunk foglalta el he. lyét s majd az ünnepi szónokok: Dr. Alger Geary, a városi misszió főtitkára s Rév. Kovács M. és Rév Bertalan I. nyugalmazott lelkipásztorok és az uj lelkipásztor. Ima és közös ének eléneklése és a Biblia olvasás után a gyűl. énekkara, két alkalmi énekkel dicsérte az Istent. Az ünnepély első szónoka Rév. Ko. vács volt, ki a gyülekezethez intézte rövid tanítását a St. Ige világában arról, hogyan kell a gyülekezetnek megbecsülni az ő lelkipásztorát. Rév. Bertalan pedig a gyülekezet ve. zetőségét utasította ugyancsak a Biblia tanítása szerint, hogy miként kell a lelkipásztorral együtt munkálkodni a gyülekezet felépítésének s a lelkek megmentésének feladatában. Dr. Geary volt az ünnepély főszonoka, ki a beiktató beszédet mondotta s mint hajdan Pál apostol a fia. tál Thimotheust atyai szeretettel intette, úgy a főtitkár is komoly szavakkal buzdította az Ur fiatal szolgáját: Morask testvérünket s buzdító beszéde után pedig az ünneplő gyülekezetei kezének Morask testvér fejére való tételével és megható imában. Ima után pedig bemutatta az uj lelkipásztort gyülekezetének. A rövid és áldásos beiktatási szertartás után következett az ünnepi prédikáció, mely igen tanulságos és áldásos volt az ünneplő közönség ré. szére, amit ugyancsak Dr. Geary
