Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-03-01 / 5. szám

6-IK OLDAL Hunsburg, Ohio. “Ami esztende­­inknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő és na­gyobb részük nyomorúság és fárad­ság Zsolt 90:10. Megszomorodott szivvel, de az Ur. ban való hittel és megnyugvással kö­zöljük, hogy gyülekezetünk egyik hü_ séges buzgó és imádkozó tagja, Mol­nár Antalné nővérünk áldásos éle­tének 81-ik esztendejében január 29_ én, éjfél után 12 óra 15 perckor ha. zaköltözött Urához és Megváltójá­hoz az örökkévalóságba, három évi súlyos betegsége után. Nővérünk a hosszú szenvedést türelemmel visel­te. Rendíthetetlen hittel tekintett a mennyország felé s várta, hogy mi­kor nyitja meg Megváltója előtte a menny kapuját, hogy a sok szenve. dése után Istennél megpihenhessen. Temetése a gyülekezet templomá­ból történt, ahol a lelkipásztorunk szólta az alkalmi vigasztaló igéket a 23-ik zsoltár alapján. Az énekkarunk az egyik legkedvesebb énekét éne­kelte el: “Jézus én királyom, oly ked­ves nekem“ címmel. Az énekkar ve­zetője, Pülöp Lajos szóló éneket éne­kelt § Szabó Mihályné pedig egy zá­ró szólóéneket. A gyászoló család kérelmére alulírott, ki nagyon jól is­meri a családot, a megboldogultnak élettörténetét mondotta el röviden a 84-ik zsoltár 1-2 versét felolvasva. Nővérünknek egy utolsó kívánsága volt ez életben és pedig az, hogy még egyszer elmehessen az Urnák szent házába, de sajnos ez már nem telje­sülhetett. A nagyszámú gyászoló közönség hosszú kocsisorokban kisérte el utoL só utján a sirkertbe, ahol testét át­adtuk az anyaföldnek abban a tör­hetetlen hitben, hogy egyszer lesz föltámadás, mert az Ur mondotta: “Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Molnár testvérnő családjával e­­gyütt 1903-ban jött Amerikába a Veszprém megyei Pápa községből a W. Va.-ai bányász telepre, ahol 1912. ben az Evangélium világában megis­merte és elfogadta Jézus Krisztust EVANGÉLIUMI HÍRNÖK személyes Megváltójának. Férje Mól. nár tv., 1949-ben halt meg az Urban. Gyászolják: Leánya Ilonka, férje­zett Domokos Mártonná és családja; hat unokája és tizennégy dédunoká­ja. Ezekkel együtt a kiterjedt rokon­ság, barátai, ismerősei, lelki testvé­rei és a hunsburgi gyülekezet, kik a megboldogult nővérünk ravatalára rengeteg virágot hoztak és küldtek. Molnár tv-nő Isten veíed, béke porai, dón. Szabó Mihály * =# >1* Bridgman, Michigan. Kish Mihály testvérünk, ki a detroiti gyülekeze­tünknek egyik alapitó tagja volt s ki hosszú ideig a watervlieti Agg­­menházunknak lakója is volt, 1961 január 15-én a fent megnevezett vá­ros “Jordan's Rest Home“-ban az öröklétre szenderült 92 esztendős ko­rában. Mikor egy pár évvel ezelőtt Aggmenházunkat Floridába költöz­tettük, testvérünk az előrehaladott korára való tekintettel olyan gyenge volt testileg, hogy olyan messzire már ötét vinni nem lehetett s azért az intézet orvosának ajánlatára a közeli Otthonba kellett elhelyeznünk. Az elköltözött testvérünkről any­­nyit tudunk, hogy Magyarországon Hajdúböszörményben ismerte és fo­gadta el az Urat Megváltójának. Det.. roitban lakott hosszú évekig nagy családjával együtt s az itteni gyüle­kezetünk alapitó tagjai között ta­láljuk. Első felesége korán meghalt s szerencsétlen második házasságá­ból kifolyólag sok megpróbáltatásai támadtak. Segitségre volt szüksége s mikor már 70 év körül élte napjait, Petre testvérünk besegitette az Agg. menházunkba, melynek hosszú éve­ken keresztül, hasznos tagja volt. A legszomorubb öreg s most már el­hunyt testvérünk életében az volt, hogy gyermekei nem akartak tudni édesapjukról. Kish Mihály testvér abban a reményben búcsúzunk el tő. led is, hogy lesz egy boldogabb vi­szontlátás Isten országában! Mert ahol ketten, vagy hárman egybe­­gyülnek az én nevemben, ott vagyok kö­zöttük. (Mt. 18:20). Vigyázzatok azért, mert sem a napját, sem az óráját nem tudjátok, amelyen az embernek fia eljön. (Mt. 24:13). MISSZIÓ MEZŐKRŐL 1961. március 1 BEIKTATÁSI ÜNNEPÉLY LOS ANGELESBEN Az E.H. egyik februári számában közöltük uj lelkipásztorunk, Rév. Morask Jakab testvérünk megválasz­tásának történetét fénképével együtt most pedig egy rövid jelentést te­szünk lapunkba az ő hivatalos beik­tatásának ünnepélyéről, mely 1961 február 12-én lett megtartva nagy­számú közönség jelenlétében. A program szerint meghatározott idő előtt már kora reggel többen jöt. tek testvéreink és barátaink közelről és távolról az áldásosnak ígérkező ünnepélyre. Az ünnepi istentisztelet pont 11 órakor vette kezdetét a szé­pen feldíszített templomunkban. A kibővített énekkarunk foglalta el he. lyét s majd az ünnepi szónokok: Dr. Alger Geary, a városi misszió főtit­kára s Rév. Kovács M. és Rév Berta­lan I. nyugalmazott lelkipásztorok és az uj lelkipásztor. Ima és közös ének eléneklése és a Biblia olvasás után a gyűl. énekkara, két alkalmi énekkel dicsérte az Istent. Az ünnepély első szónoka Rév. Ko. vács volt, ki a gyülekezethez intézte rövid tanítását a St. Ige világában arról, hogyan kell a gyülekezetnek megbecsülni az ő lelkipásztorát. Rév. Bertalan pedig a gyülekezet ve. zetőségét utasította ugyancsak a Biblia tanítása szerint, hogy miként kell a lelkipásztorral együtt munkál­kodni a gyülekezet felépítésének s a lelkek megmentésének feladatában. Dr. Geary volt az ünnepély főszo­­noka, ki a beiktató beszédet mon­dotta s mint hajdan Pál apostol a fia. tál Thimotheust atyai szeretettel in­tette, úgy a főtitkár is komoly sza­vakkal buzdította az Ur fiatal szol­gáját: Morask testvérünket s buz­dító beszéde után pedig az ünneplő gyülekezetei kezének Morask test­vér fejére való tételével és megható imában. Ima után pedig bemutatta az uj lelkipásztort gyülekezetének. A rövid és áldásos beiktatási szer­tartás után következett az ünnepi prédikáció, mely igen tanulságos és áldásos volt az ünneplő közönség ré. szére, amit ugyancsak Dr. Geary

Next

/
Oldalképek
Tartalom