Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-01 / 1. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. január 1. re. Jézus Krisztusnak szavai ma is hangzanak: “Menjetek el az egész világra és prédikáljátok az evangéliomot“. Hogyan tehetünk eleget megbízatásunknak, ha nem adakozunk és nem küldjük irodalmunkat? Test. véreim! Ez uj évben ujitsuk meg előfizetésünket s szerezzünk több előfizetőt. Gyülekezeteink vegyék fel költségvetéseikbe irodalmunkat és azon keresztül is építsük Isten országát embertársaink között. Ez a lap Szövetségünk, tehát mindnyájunk lapja és azt úgy tápláljuk és támogassuk, mint önmagunkat! Szerkesztőnk és munkatársai boldog és Istentől gazdagon megáldott uj-esztendőt kíván gyülekezeteinknek és kedves olvasóinknak! Emeritus------------0-----------Róla... Mit írjak Róla? . . . Hozzam szavaknak bársonyos zenéjét? Szegény a szó, előtte nem sok érték. Miit Írjak Róla? . .. Orgonák hangján zúgjam el neki Mi lelkem folyton füti, égeti? Soroljam, mondjam dicső alkotásait Piciny füvektől óriás hegyig? Dörögjek ,mint viharok tombolása, Miikor a felhők üstdobját verik? Mit Írjak Róla? ... Daloljak halkan, mint a szellő rezdül, Csevegjek, mint a fürge kis patak? Kedves neki a tenger mormolása, Mikor a habok lomhán zajlanak? Mit Írjak Róla? ... Ember vagyok, nagyon nagy méltósággal, Alkotásai közt a legnagyobb, Minden szépet és jót nekem teremtett, Enyém minden kedves, csodás dolog. Ember vagyok. Képmására teremtett Érdekes, furcsa, különös talány, Hadd mondjam nektek a legtöbbet Róla, Hogy ő énnekem szerető Atyám! Somogyi Gáborné Az életet iskolának tartják, csak az a nagy baj, hogy mindenki tanár akar lenni! SZÓLJ URAM! DIAKÓNUS KONFERENCIA ELŐADÁS KIVONAT Garfield, 1960 október 29. Kedves Lelkipásztor és Diakónus Testvéreim! Roppant fontos témát adott az előkészitő bizottság. Mert a téma igy hangzik: “Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!“ — Isten szólni akar ma is. Nem elég, hogy mi szólunk, illetve imádkozunk, sőt többször is naponta, de fontos az is, hogy Isten is szólhasson hozzánk. Veszünk-e időt, csendességet, hogy meghalljuk, mit akar Isten hozzánk szólani? Nem-e úgy vagyunk Isten hangjáéval, hogy még, vagy pedig már nem ismerjük meg? És éppen ezért, ha szól hozzánk Isten, hát futhassunk az emberekhez, mint Sámuel Lévibez. Ha szól Isten betegség, próbák, csalódás, vagy más által, akkor kapkodjuk fejünket és futkosunk, kapkodunk, panaszkodunk, siránkozunk Mily sokszor nem mondjuk: “Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!“ Isten mindig szólt az emberekhez. Nem a bünbeesett ember keresi Istent, de Isten keresi és szól a bűnöshöz. Szól Isten személyesen Káinhoz, Noéhoz, Ábrahámhoz, Jákobhoz, Mózeshez stb. stb. Szól Isten álom által is. Jákob, Salamon, Pál és a többiek álom által kaptak üzenetet. Szól Isten próféták által is. Mózes Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiás és a többiek hordták szét Isten üzenetét. Ma is szólhat Isten személyesen, hang által, álom által, emberek által, de mindenkihez szól az Ő Igéje által. “Van Mózesünk és prófétáink“ hangzik a példázat szerint, a gazdag emberhez (Luk. 16, 19-31). Már pedig abban az időben Mózes és a próféták csak az Isten Igéjében voltak meg. Vesz-e időt a prédikátor, a diakónus, a vasárnapi iskolai tanító arra, hogy Isten szóljon hozzá az Igén keresztül? A mai kor nem szereti a csendet. Pedig Isten a csendben tud igazán szólni övéihez, mint Illéshez a hegyen. Ismertem egy amerikai férfit, aki egyedül élt, de soha sem volt magányosan, csendben. Vagy rádió, vagy gramafonlemez, vagy televízió szólt nála, de soha csendben Bibliát olvasni, imádkozni nem láttam. Pedig hívőnek mondta magát. De azóta el is maradt Isten gyermekei közül. Egy testvérről, aki diakónus volt vettem észre, hogy lelki élete nem rendezett és mély szomorúsággal kellett hallanom feleségétől, hogy soha nem ér rá Bibliát olvasni. De ráér éjjel 2-ig hallgatni rádiót vagy nézni a televíziót. Mindennek van csendre szüksége, de leginkább a hivő léleknek. Dr. Gill szolgálata közben egy prédikátorral egy szállodába szállt meg. E- gész nap az igét magyarázta a prédikátornak és este szobájukban elővet. te Bibliáját Dr. Gill és hosszan foglalkozott az Igével. Mikor a prédikátor megkérdezte Dr. Gült, hogy mért olvas most oly hosszan az Igéből, ő igy felelt: “Napközben én másokat tanítottam, de nekem is szükségem van arra ,hogy Isten engem tanítson“. Egy szemináriumból kikerült fiatal prédikátor mondta többek előtt, hogy ő folyton utazik, folyton prédikál, neki mindig szolgálni kell! — Egy idősebb prédikátortársa komolyan figyelmeztette, hogy helytelenül jár el, mert ha ő folyton-folyvást másokat tanít, kitől és mikor tanul ő? — Megdöbbentő, hogy e nagybuz. galmu ifjú prédikátor hamarosan abbahagyta szolgálatát, nem bírta idegekkel, mert nem vett időt lelki felfrissülésre, Isten előtti elcsendesedésre. Szól Isten az írott Ige által, de szól a hallgatott Ige által is. A diakónus sohase maradjon el az Ige hallásától könnyelműen és imában készüljön el minden istentiszteleti alkalomra. A leghűségesebb imaházlátogató az ördög, ő jön el legelőbb és ő megy haza legkésőbb. Résen van, hogy a hallgatók figyelmét elterelje az Igéről és másra irányítsa. — Egy magyar urinő nagyon figyelte az evangélizátort és mikor az evangélista megkérdezte, mi tartotta ennyire éb. ren figyelmét azt felelte: “Nagyon élveztem az egész előadást és na
