Evangéliumi Hirnök, 1960 (52. évfolyam, 2-23. szám)
1960-02-01 / 3. szám
VOLUME 52. ÉVFOLYAM NO. 3. SZÁM.1960. február 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America. JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evangé- Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos laoja Huninak minden pogány népek között.”(Márk 13:10) ISTEN NEM A LEGJOBBAT AKARJA! Figyelem és kérelem! Az ujesztendő nemcsak le’ki megújulásra buzdít, hanem arra is felhívja figyelmünket, hogy meg kell újítani az Evangéliumi Hirnök és Biblia magyarázó irodalmunkra az előfizetést. Elég világossá lett téve megbízott tisztviselőink által, hogy lapjaink nem bírnak létezni, ha nincs megfelelő bevétel. A napokban jött hozzám egy levél, egy magyar gyülekezettől távol lakó családtól, amelyben leírják, hogy mennyire értékelik és élvezik magyar lapjainkat. Hisszük, hogy vannak sokan, akik lapjainkon keresztül kapnak lelki táplálékot, amely helyettesit! azt, amit a gyülekezetben kapnának, ha volna gyülekezet közel hozzájuk. Mivel magyar gyülekezeteink igen távol esnek egymástól — úgy az Egyesült Államokban, mint Canadában — igy elkerülhetetlen hogy sokan testvéreink közül túl messze esnek a gyülekezettől és nem járhatnak gyülekezetbe. Miként tesznek ezek a testvérek eleget keresztyén kötelleségeiknek az adakozásban? Egy gyülekezetben élő munkás család, aki szivén hordja a gyülekezet életét és az Ur munkáját, adakozik öt, tiz, vagy több dollárt hetenként. Ezen felül adakoznak közös munkánk fenntartására. Csak képzeljük el, hogy milyen áldáseső ömölne Istenünk munkaföldjére, ha mindazok a kedves testvérek, akiknek nem kell nagyobb összegekkel gyülekezetét támogatni, az ő rendes adakozásukat heküldenék az IRODALOMRA, BEL ÉS KÜLMISSZIÓRA, MENHÁZUNKRA és szövetségi munkánkra általában. így ők is eleget tennének keresztyéni kötelességeiknek. Osztoznának az Ur munkáján előhaladásában és lehetővé tennék, hogy sokkal többet tegyünk Krisztusért szövetségünk életében. “Akinek füle vagyon, hallja amit a Lélek mond a gyülekezetnek“ és minden megváltott egyénnek. Bár megtudnám mutatni mindenkinek a rajzot az uj Menházunkról. Remek épület lesz mikor az Ur segítségével felépül. Idős testvéreim, már most nincs túl korán érdeklődni odavaló felvételük után. Én most próbáltam egy beteg idős testvérnőt ott-Keresztyén gyülekezeteinkben sokan vannak olyan tagok, akiknek fokozatos hajlamuk van jócselekedetekre, munkára és lelki tevékenységre. Vannak olyanok is, kik nagyon megterhelik magukat munkával. Sokszor emiatt elhanyagolják családi feladataikat, gyermekeik nevelését is, mert hát — úgymond — az Ur munkájával nagyon elvagyunk foglalva. Nagyon helyes álláspont a keresztyén ember részéről, amikor a gyülekezeti élettel szorosan összekapcsolódik s annak és az Ur Isten országának felépítésén dolgozik. Sőt a Szent Ige tanítása szerint minden élő keresztyén embernek a gyülekezetével karöltve valamilyen lelki munkát végeznie kell. Amiképpen a testi épséget, egészséget csak úgy bírja megőrizni és tartani Isten segítségével az ember, ha fizikai és szellemi munkát végez; azonképen a keresztyéni élet is csak úgy lehet ép és egészséges, ha lelki munkát fejt ki. Erre nagy alkalom van a gvül. organizációi segítségével. Minden egyes keresztyénnek meg van a helye a gyülekezeti életben s azt meg kell találni, hogy a lelki élet folytonos fejlődésnek örvendjen. De egy nagy veszély van- Elfelejtik nagyon sokan azt, hogy a jó Ishonban elhelyezni és se városi, se állami, se egyházi otthonba nem találtunk neki helyet. Minden tele van és hosszú lista van várakozókról. Mi sem fogjuk üresen tartani Aggmenházunkat. Soha jobb és szebb alkalom nem adatott magyar testvéreink részére egy nyugodt öreg kor élvezetére. MOLNÁR BALÁZS elnök. ten akarata életünkben nem az, hogy keresztyén tevékenységünkben munkánkban a legjobbat tegyük meg, pénzünkből időnkből, tehetségünkből a legjobb részt áldozzuk fel Istennek, hanem az, hogy először önmagunkat adjuk át Neki. Ha ez hiányzik, minden áldozat előtte értéktelen marad. A Korinthusi második levél nyolcadik részében Pál apostol örömteljes zengő hangon emlékezik meg a macedóniai gyülekezet segély adományáról s ezzel kapcsolatban emelkedett hangon mondja: “...Hanem önmagukat adták először az Urnák“. Ha megállunk egy pillanatra ez ige mellett, lelkünk határozottan megérezi, hogy a nagy apostol sokkal inkább örült a macedóniai gyülekezetek tagjainak e teljesítménye felett, mint annak az anyagi áldozatnak, amit a szegények megsegítésére gyűjtöttek össze. E szentirási helyen világosan láthatjuk, hogy a legjobb amit Istennek adhatunk, az a mi életünk. Ha azt Neki áldozzuk, Isten az emberekben és általuk elvégzi a legjobbat. Szívfájdalommal szemléljük korunkban a Krisztus nevéről nevezett keresztyén gyülekezeteket, azoknak organizációit, tagjait s állapítjuk meg azt a kétségbeejtő valóságot, hogy a tömérdek sok és nagy áldozataik mellett, magukat nem adták át Istennek. Isten előtt mit jelentenek a nagy és költséges épületek, a fényes oltárok, fényes papi öltözetek stb., stb.? Semmit nem jelentenek! Amiképpen az Ur nem kedvelte Izráel életében a gazdag áldozatokat,
