Evangéliumi Hirnök, 1960 (52. évfolyam, 2-23. szám)

1960-03-15 / 5. (6.) szám

1

VOLUME 52. ÉVFOLYAM NO. 5. SZÁM. — 1960. március 15-JÉZUS monda:“ De előbb hirdettetnie kell az evangé- Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America,

liumnak minden pogány népek között.“ (Márk 13:10) Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja.

A GOLGOTA FELÉ

Megnyílik az uj Aggmenház ajtaja

Az Ur iránti mély hálával és alázatos szívvel értesitsük a kedves testvériséget, hogy az uj Aggmenház épület gyors lépésben gyönyörűen halad. A kedves Vér testvér, Istenben vetett hittel, fáradhatatlan szorgalommal, kitűnő szakértelemmel vezeti az építkezést.

Éppen ezért, ha az Ur akaratával megegyezik, akkor március 27.-én, 1960-ban

lesz megtartva, az ünnepélyes megnyitás. 50 személy részére tudunk szállást biztosítani a Menház területén. De már most érdeklődünk, ha a közeli Motelekben tudnánk jutányosabb áron szobákat kapni, azok részére, akiknek az Aggmenháznál már nem tudnánk szállást adni.

Felkérjük tehát kedves testvéreinket, aki tud jönni, jöjjön s minél előbb szíveskedjék azt bejelenteni, mert ahogy a jelentéseket kapjuk, olyan sorrendben lesznek azok bejegyezve a szállásra. Azt is kérjük feltüntetni, ha csoportosan jönnek a gyülekezetből és hányán.

Minél többen leszünk, annál nagyobb lesz az öröm. Megjelenésünkkel is bizonyítsuk be a mi jó mennyei Atyánknak, hogy hálásak vagyunk végtelen nagy jóságáért és áldásáért. — A viszont látásra.

Testvéri szeretettel Attiláné

A történelem folyamán emberek soha nem értek el ideális célokat embertelen eszközökön keresztül. Szabad társadalom soha nem épült rabszolgák munkájából. Célok nagyságát és valóságát semmi sem mutatja oly világosan, mint vzok az eszközök és módok, melyeken keresztül azokat megvalósítani próbálták.

Az olajfák hegycsúcsán kikémlelt rubinszinével a nap s lágy biborfény köntössét lassan szétteregette a fák koronáján. Az utak mentén a mogyoró és galagonya bokrokon fénylettek a viradat gyöngyei: a harmatcseppek. A nap tündöklő fénye elárasztotta a hegyeket és a sikságos területeket. A templomhegyen emelkedő Antónia várból a római helyőrség százhúsz vitéze ereszkedett alá. Ezt a kastélyféle várat Heródes épitette, amelyben Pál apostol engedélyt kért a vitézek hadnagyától, hogy a maga mentségére beszédet intézhessen zsidó nyelven az ellene szegülő néphez. A katonákon ragyogott a rézsisak, a kopja és a pikkelyes páncél- A rézhüvelyekben lármásan zörögtek a kardok. A harcosok kígyózó sorban vonultak Kajafás főpap háza elé, mely egy negyedmérföldnyire feküdt a vártól. A vitézek megálltak. A hadnagy kardjával bezörgetett a vaskapun, amely csikorogva kettényillott.

Bent a csarnokban félkör alakban ült a 72 tagból álló főtörvényhozó testület: a papifejedelmek, a 24 papi osztály főnőké, a törvénytevő bírák, a nép vénei és mind a tanácsosok. A hímzett selyempalástjuk ragyogott rajtuk. A magas tanács közepén ült Kajafás, a főpap. Előtte összekötözött kézzel állt Jézus. Kajafás felállt és körülhordozta tekintetét a tanácson és kimondotta, hogy eme názáreti Jézus méltó a halálra. így Poncius Pilátus kezére adta át elítélés céljából. Kajafás intett a római katonáknak és a zsidó poroszlóknak, akik közrefogták Jézust és kiléptek a főpap ulvarából. Kajafás a magas tanács tagjaival követték őket. A tűzrakások mellől utánok lopakodtak a szolgák, szolgálóleányok és a kapuőrök. Az ut, amerre mentek, lassan benépesedett- Szállingózva jöttek Jeruzsálem lakosai: a zsidók, a tógás római tisztviselők, a zsidó vallásra tért görög prozeliták és a felszabadított zsidó rabszolgák. Közéjük gyűlt a babilónai, sziriai, északafrikai és kisázsia tartományokból való zsidók is ,akik húsvéti ünnepekre jöttek Jeruzsálembe.

Az utasok egymásnak mondották: A szinédrium Ítéletre viszi ama galileai Mestert, kinek hire túlszárnyalt a négy tartomány határain is. A magas tanács kimondotta a halálositéletet, de a végrehajtás joga a rómaiaké. Azért viszik a názáreti tanítót a praétórium elé. A menet a templomhegyre kanyarodott. Mindenki zúgott, susogott, hogy mi történik. A templom előcsarnokán át vették utjokat a helytartó palotájában levő törvénvházhoz. A helytartó palotája az Antónia vár tövében diszlett.

Itten Jézust a vitézek fölvezették a hatalmas márványlépcsökön az oszlopos nagy csarnokba. A magas tanács kint maradt, mert egy zsidó sem akart a húsvéti bárány vétele előtt a pogány helytartó házába lépni. A tanács mögött sorakozott a zsidó nép, odább pedig külön csoportokban a bámészkodó rómaiak és fedetlenfejü görögök. Amint a felbőszült csapat megérkezett, Pilátus kilépett a csarnokba. A beretvált arcát beárnyékolta a bosszúság- Hangos szavakkal mondotta a tanácsnak “Miféle vádat hoztok fel ezen ember ellen?“ A tanács egyszerre felzugott: “Lázitja a népet, Galileától egész Ju-