Evangéliumi Hirnök, 1960 (52. évfolyam, 2-23. szám)

1960-02-01 / 3. szám

1960. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-LE. OLDAL A karácsony titka és csodája Irta: Haraszti Sándor Ami karácsonyban titok, az Jézus Krisztusnak az időben való megjele­nése, valamint a megjelenés miként­je. Még mélyen hivő gondolkodású keresztyének is zavarba jönnek, ha a csúfolok azt kérdik tőlük: “Te való­ban hiszel Krisztusnak természetfe­letti születésében, úgy amint azt az evangyéliomok megírják? A modem tudomány világánál ez ma már kép­telenségnek hat, ugye elismered?... Arra utalnak ezek a kérdések, hogy elképzelhető-e valóban a szűztől va­ló születés a modern tudomány vi­­. ágán ál ... Mielőtt theologiai kérdé­sekben a “modern tudományt“ kér­deznünk meg, hadd idézzek egy má­sik kérdést is, amin nem is olyan ré­gen még nevetett a csúfoló: gondo­lok itt Péter apostolnak arra a jö­vendölésére, hogy “az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek“ (Pét. 3:10). Én még olvastam komoly tudományos munkákat, melyek cáfolatra sem méltatták ezt az állítást, mondván, hogy az anyag változatlanul áll fenn időtlen idők óta, és nem is változik meg soha... Én még olvastam filo­zófiai munkákat, melyek képtelen­ségnek nevezték a világ véges voltá­ról szóló keresztyéni tanítást azzal a filozófiai postulátummal (ők ma­guk állították fel, hogy legyen miből kiindulniuk), hogy aminek kezdete nincsen, annak vége sem lehet, már pedig a világnak nincs kezdete, mon­dották ők, hiszen nem teremtés foly­tán jött létre, hanem öröktől fogva van... A tények azonban nem hagy­ják befolyásoltatni magukat semmi­féle okoskodástól, és ma már köztu­dott dolog és álmaink rémképes le­hetősége, hogy a föld és a rajta le­vő dolgok bizony megéghetnek ... Isten irgalmazzon nekünk! Szerintem Jézus Krisztus testetölté­­se során nem a szűztől való születés a sarkalatos bökkenő, hanem az, hogy Isten emberré lett! Mielőtt en­nek taglalásába mennék, hadd jelent­sem ki, hogy ha Isten emberré tu­dott lenni akkor igazán a legkisebb probléma az egész probléma-lánco­latban az a mód, ahogyan ezt meg­tette. Mi is valljuk, amit Gábriel an­gyal mondott Máriának: “Mert az Is­tennél semmi sem lehetetlen“. Lk- 2:37. Ha te feltalálod a módját an­nak, hogy a föld óceánjait beleszo­­ritsd egy gyüszübe, bizonyára meg­konstruálod hozzá a gyüszüt is! Ne hivatkozzék a hivalkodó emberi elme arra hogy mióta a világ fennáll, min­den születés a jól ismert és termé­szetesnek mondott módon ment vég­be és soha egyetlen kivétel sem adó­dott szavahihető tanúságok szerint. De arra sem volt példa soha egyéb­kor, hogy a Végtelen kegyelem em­beri testben megjelent! Azt az egyet­len és különleges csodát kivéve, ami Bethlehem egyik istállójában történt majdnem kétezer esztendővel eze­lőtt. Ha pontosan akarunk különíte­ni a fogalmak között, mondhatjuk, hogy a születés módja csoda volt, vagyis a természeti rendnek ideigle­nes megváltoztatása egy bizonyos különleges isteni terv érdekében. A- mi azonban csoda révén kinyi-latkoz­­tatásra került, az öröktől fogva való isteni titok: Isten emberré lett! A cső" da előtt is ámulattal állok meg, és dicsérem érte a teremtő Isten hatal­mát, bár jól tudom, hogy nem na­gyobb dolog szűztől születni, mint a föld porából teremtetni... Pál egye­nesen azt állítja, hogy a világ terem" tésekor nyilatkozó isteni ténykedés nem igényel nagyobb hatalmat, mint egy emberi lélek megvi-ágositása; “Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott vi­lágosságot a mi szivünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisz­tus arcán való világoltatása végett“ (II. Kor. 4:6). A mindenség kivilágo­­sitása eszerint hasonló isteni tény­kedés ahhoz, mint mikor az Isten di­csőségének elismerésére jut az em­beri szív ... Nincs elég szám a lo­garitmusban, hogy kifejezze, hány Hydrogén bomba energiája kell az univerzum kivilágositásához és nincs fogalma a véges emberi elmének, mi­lyen végtelen kegyelemre volt szük­ség ahhoz, hogy a bűneiben halott ember szivében felragyogjon az Is­ten dicsőségének világossága... Az univerzumot megteremtette Isten­nek egyetlen “legyen“ szava, de a te ujjáteremtésed végett Istennek el kellett hagynia a mennyet, szenved­nie kellett a földön, kereszten kellett meghalnia, pokolra kellett szállnia, és helyet kellett készítenie a számod­ra, hogy legyen hová menned, ha a földi sátorházad elbomol. Mi történt akkor, amikor “ a mi Urunk Jézus Krisztus szegénnyé lett“ Olyasmi, aminek megértése meg­haladja az emberi értelem képessé­geit. Ugyanakkor pedig nem egyéb történt, mint egy öröktől fogva való isteni eleve elvégezés megvalósulása. Álmélkodással állok meg az előtt a titok előtt, hogy mielőtt a Szenthá­romság Isten megteremtette a vi­lágot, mielőtt megalkotta a földet, mielőtt embert helyezett a földi vi­lágba, mielőtt bejött a bűn a világba, már gondoskodás történt az engesz­­teiésről! Péter apóstól igy fogalmaz­za ezt meg hires pünkösdi igehirde­tésében: “Azt, aki Istennek elvége­zett tanácsából és rendeléséből ada­tott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel megölétek“ (Ap. Csel. 2: 23). Az angyali híradás is ebben ál­lapítja meg a megjelenés célját: “Mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből“ (Mt. 1:21). Miután ismerjük a mi Urunk Jé­zus Krisztus földre jövetelének cél­ját, könnyebb helyzetben vagyunk a kapcsolt problémák áttekintésénél. Nemcsak a hitetlenek botrányköve, de a hívőknek is komoly kérdése volt minden időkben, hogyan lehetséges, hogy “És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is“ (I. Ján. 2:2). Pál a feltámadásról való hires értekezésében szintén utal erre a kérdésre: “Miután ugyanis ember ál­tal van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképen Ádámban mindnyájan meg­halnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megelevenittetnek“ (I. Kor. 15:21-22). Természetesen azok­ról szól itten az apóstól, akik a Krisz­tuséi, nem pedig egy általános üd­vözítő akcióról, tekintet nélkül az e­­gyénnek a Krisztussal való kapcsola­tára. . . A kérdés igy jelentkezik a gyakorlati theologiában és a lélek­mentő szolgálatban: hogyan lehet­séges, hogy Krisztusnak egyszeri en­gesztelő halála elégséges embermil­liók bűneinek a kiengesztelésére. Ml-

Next

/
Oldalképek
Tartalom