Evangéliumi Hirnök, 1960 (52. évfolyam, 2-23. szám)
1960-07-15 / 13. szám
I960- julius 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL POLITIKA ÉS ÉN Irta: Némethy László Nem tudom hány ember tette fel már azt a kérdést, mi is az a politika? Tudom, sokan meg sem tudják magyarázni, pedig semmi ördöngös nincs benne. Tulajdonképpen ez is egy olyan gyüjtőfőnév, mint a hitvilágban mondjuk: vallás. Mint ahogyan az emberiséget tudományos alapon felosztják bőrének színe, koponyájának alakja, nyelve, igy vallása szerint is, — no meg furcsaságul politikája szerint is! A politika azért vallás, mert sokan elfogadják, magukévá teszik, vagyis irányzatába beállt emberek politikákat követnek. A vallás mellett még mi sok mindent követünk, de azoknak nem vallás a nevük s igy erre a témául választottra azt mondjuk: politika! Nekem megütközésem volt az, mikor a szószólók azt tanácsolták, — még szószékről is hallottam, — nem a mi dolgunk az, hagyjuk azt a politikusoknak. Pedig jó politikát követni épenolyan fontos, mint jó keresztyénnek lenni! Fordítsuk meg. A jó ember csinálja a jó keresztyénséget és a jó politikát. Hogy miért lesz a politika olyan, mint ma? Talán azért, mert a jó emberek hátat fordítanak neki? Nem is alakulhatott ki másként, csupán azért, mert valamikor a kezdetben azok jutottak hatalomra, kik ott voltak a felizgatott tömegben, mikor Jézust halálra Ítélték. Az akkori népet az u.n. egyház politikusok vitték rossz vágányra. Most sincs másként. Vagy jó az a politika, vagy rossz, de nem lehet általánosítani, hogy mind rossz és a hivő keresztyénnek az volna az álláspontja, távol tartani magát tőle. Sőt elsőrangú kötelessége, hogy a politikába beleszóljon, irányt adjon neki és bölcseséggel értékessé tegye. Itt van most a kérdés, miért nem lehet ennek az országnak r. kát- vallásu elnöke? Vájjon lehet-é annak beleszólása, aki sohasem végzett semmit azért, hogy jobb legyen egy nemzetnek a politikája? Aki csak élvezője annak a mindig tökéletesebb jogoknak és igazságoknak, amiket a politikusok eddig fejlesztettek? Aki csak azt tudja állítani, nem jó az, nem avatkozom bele, az menjen a saját világába továbbra és fogadja el a politikát, ahogy kapja! Azt Amerikának a nagy többsége mondja meg, vájjon Kennedy vagy más lesz az elnök? Ilyenkor van mérlegre helyezve egy nemzet és majd elbillen annak nyelve aszerint, ahol áll a nemzet. A politikában éppen úgy van zélótáság (vakhitüség), mint a vallásban. Hisz a vallás, most keresztyén egyházról beszélek, azért van azon a nívóján, mert vakhitü és felvilágositatlan emberek tömkelegé éli a nemtörődömség életét. Tökéletesen igy van ez abban a másik “vallásban“ is, azért éretlen politikailag és kialakulatlan nézetében, mert ráhagyja hadd csinálják azok, akik ott tülekednek. Mivel jó pénzt hoz, vannak aztán ott megszámlálhatatlan mennyiségben. Minden furfang, agyafúrtság, ravaszság, kétszínűség és miegymás csak azért, mert a vakhitüek előtt semmisem számit, nem látnak, mert nem foglalkoznak vele. Kommunizmusnak rendkívüli ereje abban van, mindenütt alkalmas és alkalmatlan helyen ordítják, szajkózzák, erőszakolják és még fegyverrel is elfogadtatják mig meg nem győzik az embert. Mivel szabadéletet élünk, én Krisztust fogadtam el vezérlő fejedelmemül lelkivilágomban meggyőződésemből, habár lehetnék buddhista, mozulmán, atheista, vagy más is. E- zért még haragudni sem volna szabad rám, mert erre minden demokratikus államnak a törvénye védelmet nyújt- Az csak az EGYESÜLT ÁLLAMOK szavazóitól függ, kit választ önmagának meg. Ilyenkor üt vissza az eltanácsolt szándék, mikor szükséges a józanlátóknak, a komoly és bölcs embereknek az akarata, miért nem kell vagy lehet elnökül egy r. kát. vállásu keresztyén felebarátunkat megválasztani? Tehát a politika én vagyok és én csinálom azt s nem megfordítva, nem ő formál és igazit engem. Akkor mit féljek tőle, még a pápa sem ijeszt meg. Aki nem hisz Istenben csodák nélkül, az a hitét a csodákra és nem az Istenre alapítja. Ha olyanok nem lesztek? Garfielden tartott gyermeknapi prédikáció-Szeretett Testvéreim! Legtöbb festményen az Ur Jézust úgy látjuk, mint egy borongós tekintetű, mélyen szomorú férfiút. Vannak közösségek is, amelyek olyan szomorú életet akarnak élni, mint — szerintük — az Ur élt, a fél világért nem nevetnének, de még nem is énekelnek, Tény, hogy az Ur egyszer mondotta, hogy: “szomorú az én lelkem mindhalálig“, tény az is, hogy háromszor olvasunk arról, hogy sirt és csak egyszer arról, hogy örvendezett, de mégis jól megfigyeljük az Igét, azt látjuk, hogy az Ur nem szomorú, de vidám életű volt! Ő mondotta, hogy “a szív teljességéből szól a száj“ és ezt Őnála is látjuk, hogy örvendező szivének teljességéből mond olyan példákat, melyek mind örömmel kapcsolatosak. Példái, kivéve hármat, mind örömteljesék. Pl. öröm a vetés, az aratás, öröm van a lakodalmas házban, öröm megtalálni az elveszett drachmát, az elveszett juhot, öröm a hazatért fiú megjötte stb, stb. De nemcsak példái, de megjelenése, cselekedetei mind örömteljesek. Ki lehet-e emberi szavakban fejezni, mily örömöt jelentett az ifjút temető Nain városában, vagy Bethániába, vagy Jairus házához érkezése, ahol a halottakat támasztotta fel! Vagy mily öröm lett a kánai menyegzőn?! Vagy a bélpoklosok megtisztításánál?! Le lehet-e írni, mit érzett a meggyógyult vérfolyásos asszony, vagy a kananita kinek gyermekét gyógyította meg, vagy a látást nyert vakok?! Igen, Jézus születésekor örömet hirdettek az angyalok, örült Mária, örült Zakariás felesége Erzsébet, mikor Mária meglátogatta, örültek a bölcsek, a pásztorok. Jézus egész élete örömet jelentett. De legjobban elénk tárja örvendező életét az, hogy a gyermekek szerették és boldog örömmel mentek hozzá. Mert a gyermek mogorva nézésű, durva tekintetű emberhez nem megy! Mikor mi házat építettünk, kicsi lánykánk nagyon szerette a kőművest, aki vidáman fütyürészgetett és énekelt, de roppant félt a bádogostól, aki zárkózott,
