Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)

1959-06-15 / 12. szám

1-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1959. júniusi 15. Evangéliumi Hirnök GOSPEL MESSENGER Published Semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America Í92 E. Exchange St. — Akron 4., O. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE M. Adalbert 943 Merrill Ave., Lincoln Park, 25., Michigan Entered as second class matter at the Poslot'fiee of Akron, Ohio under the Act of March 3., 1879. Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 SUBSCRIPTION FEE: $3.00 per year. Előfizetés — Címváltozás erre a cimre küldedő: Mr. JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave., N. E. Canton 5, Ohio A SZERKESZTŐ XIrovata HAZAMENT Kinda S. lelkipásztor halálának hire mindannyiunkat megrendített. Tudtuk, hogy súlyos beteg és mégis mikor jött a sürgöny, mely a szomoruhirt mindenfelé elhirdette, megrendített mindannyiunkat. Betegsége idején sokszor hoztuk az Ur elé szolgáját. Még a gyülekezetek is imádkoztak érette, azzal a hittel, hogy az Ur, ki minden tudománynak kutforrása, megteheti azt, hogy e reménytelennek látszó betegállapotból is fölemelje test­vérünket és helyére állítsa. Az Ur nem tette azt, amire mi kértük és talán azt is mondják némelyek: nem hallgatta meg i­­mánk. Az Ur meghallgatta gyermekeinek imáját, de neki más volt a végzése test­vérünk felett. Hogy miért? most még nem tudjuk, de hitünk szerint egykor mindent meglátunk és megtudunk Isten országá­ban. Emberileg gondolkodva és számitgatva úgy látjuk, hogy az Ur nagyon korán ha­za hivta szolgáját. Itt is mondhatjuk az Igevei: Isten gondolatai nem olyanok, mint az emberek gondolatai. Elköltözése nem­csak az özvegyen maradt feleségnek és gyermekeinek fáj, hanem fáj a Szövet­ségünk népének is. Különösen szomorúság és fájdalom, ha meggondoljuk, hogy ket­­tősnyelvü gyülekezeteinkben az ilyen vesz­teséget igen nehéz pótolni. Kinda testvérünk nemcsak a gyászoló családnak és a los angelesi gyülekezetnek fog hiányozni, hanem hiányozni fog kon­venciónknak is. Az elmúlt jubileumi kon­venciónkon részt vett és a Misszió bizottság elnökségét vállalta és töltötte be ideiglene­sen. Tolmácsolta a gyülekezete meghívását is a konvenciónak és nagyon szerette vol­na, ha a Szövetség 51-ik nagygyűlését az ő gyülekezetében tarthatta volna. Persze, sem ő sem pedig a konvenció népe nem gondolhatott arra, hogy mire a nagygyű­lés ideje megérkezik, akkor már ő az Urnái van. Valaki egyszer megkérdezte Dr. L. Moo­dy evangélistát: “Mondja csak kérem, mi­lyen messzire vagyunk az örökkévalóság­tól”? “Csak egy lépésnyire” volt a bölcs vá­lasz, Milyen nagy igazsáig ez, óh és mégis mily fájdalom, hogy az emberek legna­gyobb többsége készületlen lelkiállapotban könnyelműen él és nem gondol arra, hogy minden percben jöhet a halál és át kell lépni az örökkévalóság határát. Kinda testvér, te hazamentéi az Úr­hoz. A nemes harcot megharcoltad, futá­sodat elvégezted. Minket itt hagytál még egy rövid ideig, de nemsokára majd mi is jövünk utánnad, mert Isten úgy végezte, hogy az emberek egyszer meghaljanak, de azután Ítélet lészen. Az Ur vigasztalja az özvegyet és gyer­mekeit ! A 102-IK KONVENCIÓ A déli baptista szövetség Louiswille, Ky. államban tartotta meg a 102-ik évi nagy­gyűlését, május hó 12-22-ig, mely gyű­lésen közel 12 ezer delegátus és vendég vett részt. Ez a vallásos testület Ameriká­ban a legnagyobb protestáns csoport. 1845- ben alakult, 400 ezer taggal és 4.126 koo­peráló gyülekezettel. 1873-ban, tehát 28 évvel később már egy millió tagot szám­lált. 1940-ben a gyülekezetek tagsága már meghaladta az 5 milliót. És azóta az u­­tóbbi 18 év alatt annyira megszaporodtak, hogy ma közel 10 millió tagot számlálnak. Ennek a Szövetségnek célkitűzése az úgynevezett “Baptista Jubilee Advence” országos mozgalommal kapcsolatban, ez a testület 30.000 uj Baptista gyülekezetei akar beszervezni és ebben a munkában már szépen előre haladtak. Mikor e hatalmas misszió munkáról ol­vasunk, önkénytelenül is felmerül ben­nünk az a fontos s megszivlelnivaló kérdés: valyon mi magyarok hány uj gyülekeze­tei alapítunk? Vagy talán azokat is elve­szítjük, ami most van? Lehetőségek most is vannak. A magyar lelkimezőn is érett a gabona és az Ur szava ma is hangzik: “Emeljétek fel a ti fejeteket és nézzétek... Kérjétek az aratásnak urát, hogy küldjön aratókat a gabona learatására.”------------O-----------­ÉRTESÍTÉS Rév. Petre Gábor^ a Fulton Rd.-i Magyar Baptista gyülekezet lelki­­pásztora fölmondott s már nincs szolgálatában. Május utolsó vasár­napján tartotta búcsú prédikációját. A fölmondásra előrehaladott kora és egészségi állapota késztette. Petre G. T. több mint 25 évig szolgálta e gyülekezetei. A hivatalos és ponto­sabb jelentést erről egy későbbi számban közlünk. Szerkesztő----------o--------­MISSZIÓ MEZŐKRŐL NEW BRUNSWICK, N.J. Lelkipásztor: Bikacsán Walter Anyák napján, május 8.-án , pénteken gyönyörű napunk volt gazdag műsorral, a fiatal nők rendezésében. Nagyszerű va­csorát készítettek, melyre hivatalosak vol­tak az édesanyák, leányaikkal. A nagyma­máik közül is sokan megjelentek gyere­keikkel és unokáikkal. Amikor helyet fog­laltunk a diszesen megtérített asztalok mellett, minden anya mellett egy leány gyermek ült. Az est szónoka Bikacsán nővér volt, aki magyarul és angolul tar­tott alkalmi beszédet a Példab. 31:10 ver­sétől a rész végéig terjedő igék alapján. Beszédében kihangsúlyozta az édesanyák példaadásának fontosságát. Istentől gaz­dagon megáldott napot töltöttünk az Ur házában és alkalmi énekekkel és imád­sággal dicsőítettük a mi Urunkat. Ezt a szép ünnepet május 10.-én, va­sárnap folytattuk az Ige világa mellett s gyermekeink alkalmi éneklése és szava­latainak elmondása mellett. Minden édes­anya piros szegfű virággal lett megaján­dékozva. Kedves fiatal nők fogadjátok édesanyai köszönetünket ezúttal is a ked­ves megemlékezéstekért, e szép alkalomért, melyet szereztetek az édesanyáknak. Wicai nővér AKIK ELMENTEK 1959 április 23.-án özv. Pipcsák Ferencz­­né nővérünket hosszantartó betegség után 75 éves korában haza hivta az Ur. Csen­des, alázatos lélek volt az elköltözött. Ke­vés beszédű, de Istenhez hűséges imád­kozó tagja volt a new brunswicki gyü­lekezetnek. Életében sok kemény meg­próbáltatáson ment át, de mindent tü­relemmel és Istenben vetett hittel viselte. Férje egy pár évvel ezelőtt halt meg, kinek ravatalánál, betegsége miatt nem lehe­tett jelen. Nővérünket a hosszantartó be­tegsége ideje alatt gyermekei páratlan példás gondviselésben részesítették. Pipcsák testvérnő a Zemplén megyei Sárospatak községből jött Amerikába. Eb­ben az országban mindig New Brunswick és környékén lakott családjával együtt. Mielőtt elhagyta volna szülőhazáját, az ottani birtokát a sárospataki gyülekezetre

Next

/
Oldalképek
Tartalom