Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)

1959-06-15 / 12. szám

VOLUME 51. ÉVFOLYAM

NO 12. SZÁM.1959. június 15.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America \z Amerikai Magyar Bautista Szövetség hivatalos ianja

JÉZUS mondá: "De eiöbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogány nepek között.’’(Márk 13:10)

EMLÉKEZÉS . . . AMI MÉG HIÁNYZOTT A TELJESSÉGHEZ

Régen volt... Régen. Sok évvel előbb... Gyermekkorom már régen odatünt,

De én még most is látom jó anyám,

Az árnyékokat kis házunk falán. Sötétedett. Mi hárman összebújtunk, Három remegő, félő kisgyerek,

S rettegve számoltuk a perceket,

És egyre vártuk, sirva hazavártuk, Félelmünk és a sötét egyre nőtt,

S mi álltunk hárman az eresz előtt Fázva, remegve és kétségbeesve.

Hol késik valyon, már itthon lehetne?!... Miért nem jön? Hol marad ily soká?

Nincs senki, aki lámpánk gyújtaná.

De egyszer, haliga, ismerős zajok,

A kertkaput valaki nyitja ott.

S rohanunk hárman, futunk, mint a szél Álom? Valóság? Ő az, ő beszél;

Soká jöttem, ő, látom sirtatok.

Sok dolgom volt, ne haragudjatok.

— Haragudni, mi édes jó anyánkra Hogyan tudnánk mi boldog gyerekek? Csókoljuk kezét, ruháját, drága arcát,

Ma este bírni velünk nem lehet.

Megjött közénk, megjött a kedves angyal, Nem félünk mostmár félre a panasszal, Megérkezett, akit szivünk szeret.

Gyerekkoromban jó anyámra vártam. Felnőtt vagyok. Már annyi mindent láttam, Alkonyodik és jő már a sötét,

Gonosz árnyak lopóznak szerteszét,

Vihar szele rezeg a levegőben A borult égre ágyuicső mered.

Milyen jó lenne boldog megnyugvással Aludni, mint a kicsiny gyermekek.

Gyermekkoromban jó anyámra vártam. Jézus Krisztus, ma Téged várlak én! Besötétült az égbolt már felettünk,

De szivemben ma ujul a remény, Megígérted, hogy visszajössz, majd hozzánk És elviszed a Te szeretteid.

Ujjongó szívvel figyelek az éjbe,

Hallom közelgő, drága lépteid.

Toronto. Somogyi Gáborné

Többen vitatkoztak már afelett, hogy melyik a nagyobb ünnep: karácsony-e, vagy husvét?

Bizonyos; ha karácsony nem lett volna, husvét sem lett volna. Éppen olyan bizonyos az is, hogy; ha husvét nem lett volna, hiábavaló lenne a mi hitünk és minden vallásos tevékenységünk...-Pál apostol szerint- “minden embernél nyomorultabbak lennénk...“

Az ige tanulmányozása közben azonban még rá kell jönnünk arra is, hogy a tanítványok a feltámadás... sőt a mennybemenetel után is csak megmaradtak félénk, óvatos, bezárkózó embereknek. Hiába volt a személyes megtapasztalás, hiába volt közöttük az Ur feltámadása után is még negyven napig...“megjelenvén nékik és szólván az Isten országára tartozó dolgokról..“mennybemenetele után a tanítványok újra csak “felmentek a felházba“ és ott “egy szívvel, lélekkel foglalatosok valának az imádkozásban és a könyörgésben...“ (Csel. 1:13-14).

Maga Jézus meghagyó nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának Ígéretét, hogy “...ti azonban Szent Lélekkel (Szent Szellemmel) fogtok megkereszteltetni nem sok napok múlva,“ ami az írások szerint be is teljesedett: Cselekedetekről irt könyv 2. rész 1-12. ,

Ez tehát a krisztusi (keresztyén) emberek “pünkösdje“ amely nélkül hiába lett volna karácsony is, meg husvét is.

A pünkösd a krisztusi (keresztyén) emberek legnagyobb ünnepe.

Ünnep, amely nemcsak az év egyetlen napjára vonatkozik, hanem, amelynek e földön csak kezdete és napról-napra történő folytatása volt, van és lesz... ami nem zárult le a tanítványok életével, hanem naprólnapra folytatódott a bizonyságtételeken, a növekedésen és szaporodáson, a mártírhalálokon, az éveken, évtizedeken, évszázadokon és évezredeken át... és napról-napra folytatódik ma is tovább és tovább... és majd Krisztus lesz Omegája ennek a pünkösdnek az Ő második eljövetelével.

Mit jelent valójában a pünkösd? Egy Ígéret beteljesedését: “Ha nem vesztek erőt minekutána a Szent Lélek (Szent Szellem) eljő reátok: és lesztek nékem tanúim...“ (Csel. 1:8). Ez az, ami még hiányzott a teljességhez. Enélkül a tanítványok is csak a “felházba“ bezárkózva érezték magukat biztonságban...

Már érezhető ugyan valami k i s mozgás... valami kis tevékenység, (Csel. 1:15). Péternek eszébe jutott, hogy az apostolok száma megcsorbult és kikellene egészíteni... Tesznek is valamit, de ennek talán semmi jelentősége nincs. Úgy tűnik e z, mint amikor a templomban várják a mennyegzői párt és a várakozás feszültségében valaki «észreveszi, hogy az oltáron lévő két virágcsokor nincs szimmetrikusan elhelyezve... és megigazítja. A várakozás feszültségében ez a cselekedet is tehet bizonyos

KÉSZÜLJÜNK AZ ÉVI NAGYGYŰLÉSRE! NEW YORK, N.Y. JULIUS 8-12-IG