Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)
1958-03-15 / 6. szám
VOLUME 50. ÉVFOLYAM NO. 6. SZÁIM. — 1958 MÁRCIUS 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America. JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evange- Az Amerikai Magyar BaDtista Szövetség hivatalos lapja. Huninak minden pogány népek között.”(Márk 13:10) KRISZTUS HÉT SZAVA FÜLÖP ÁRPÁD által Garfielden elmondott urvacsorai beszéd AZ ESEMÉNYEK gyors iramban tornyosultak. A Megváltó igen hamar jutott a keresztre. Siettették ezt az elközelgő páska-ünnepek. Már a kereszten van, pedig még ott ég arcán Judás áruló csókja; hátán még láthatók a vesszőütés által ejtett csikók; fejéről még nem száradtak fel a töviskoszoru alatt kiserkent vércseppek . . . A kereszt alatt ott állanak a férfiak, akik kiagyalták a szörnyű árulást; akik ácsolták az otromba keresztet; akik fára szegezték a Mestert; és ott vannak a nők, akik e borzalmakkal teli órákban csak sirni tudtak, mert megérezték a világ most és itt végbemenő legnagyobb igazságtalanságát. . . Ott vannak a szent asszonyok és ott van Mária, az Ur édesanyja is. De — jaj — nincsenek ott a vakok, akiknek látást adott; a sánták, akik szökdelni tudnak; a bélpoklosok, akik megtisztultak. Itt látszik, mennyire fontosabb a lelkigyógyulás a testi gyógyulásnál. íme itt vannak a lelki gyógyultak: János, a szeretett tanítvány, Nikodémus, Arimáthiai József, Mária Magdaléna, stb. A tömeg csufolódó kiabálásán áttör az isteni Mester első kiáltása: 1. “Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!” Az Ur Jézus feltekint és mondja: Atyám! Majd a középponton ö van: bocsásd meg! És lent a tömegre: nékik! Jézus áll Isten és ember között a középen. Öreá nézve van csak bocsánat. Nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott az ég alatt, az emberek között más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. “Nincs más közbenjáró Isten és emberek között. . .” “Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. . . ” íme az “élet” és “halál” közjött Krisztus neve áll. Ő halt meg, hogy mi éljünk. Bűneinket maga vitte fel a fára. Az Q halálát hirdeti azU Isten által készített bőrruháimért/ vernék kellíölynla, líogy az ember bűne után IstérT előtt ‘megállhasson. Ak ö keresztjét látja Jákob, mikor keresztre teszi kezét, jobb kezét az Efraim, bal kezét a Manasse fejére teszi és a kereszt jegyében áldja meg őket. Őreá mutat a felemelt érckigyó és úgyszólván legfőbb jövendölés és élőkép az Ótestamentumban Öróla szól. Csakis Általa van bünbocsánat. 2. “Asszony, imhol a te fád, ifjú, imhol a te anyád”. Az Ur még a kereszten is példát ad az anyja iránti szeretetével. Még csak növeli fájdalmát, hogy látja összetörve édesanyját a kereszt alatt. Mielőtt meghalna, gondoskodik édesanyjáról. Oh Mária fájdalmát ki mérhetné fel? A megjövendölt éles tőr elkezdődött mikor menekülnie kellett Egyiptomba; mikor három nap nagy bánattal keresték a 12 éves fiúcskát; mikor Názáretben a hegyre viszik, hogy letaszítsák; és még hányszor és hányszor; és most, oh borzalmak borzalma, a fia a kereszten Úgy festik Máriát a festők, mint aki teljesen öszszetörve áll a kereszt alatt. Ez el is fogadható, de mégis Mária szivét soha oly lelki öröm nem hatotta át, mint éppen a kereszt alatt. Itt ismerte fel, mint a pogány százados, mint az egyik lator, és a tömeg közül sokan, hogy az ő Fia a Krisztus, a világ Megváltója és az ő szivét most ezért a nagy fájdalom mellett nagy öröm járja át. Felismeri itt, hogy az & helye is a tanítványok között van. (Ott is van az imádkozok között vé■gig, és ott van a Szentlélek kitöltésénél is. .3. “Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban”. Szidalmazza és csúfolja a tömeg az Urat. És kezdetben szidalmazza a két lator is (Máté 27, 44). De ime az egyik lator látja az isteni szenvedőt és valami ott legbelől megszólal benne: a lelkiismeret. És megtér ott a keresztfán. Lukács leirja, hogy az egyik lator odakiált az Urnák: “Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!” De nézzük a megtért másikat. “Az Istent sem féled-é?” — mondja. Ugye ezzel arról tesz bizonyságot, hogy ő most már féli az Istent. “Mi méltán szenvedünk .” Ezzel pedig bünvallást tesz, elismeri, hogy a büntetést megérdemli. És most imádkozik: “Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban”. A megtért lator bizonyságot tesz, bünvallást tart és imádkozik. És az Ur megszólal: “Bizony, mondom néked, ma