Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
1958 JANUÁR 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL A BÉKESSÉG EVANGÉLIUMÁNAK HELYES ALKALMAZÁSA KOVÁCH B. MIHÁLY diakónus dolgozata, melyet előadott Wadsworth, Ohioban, a Központi Diakónus és Prédikátorok gyűlésén. “MINDENNEK meg van a maga ideje és alkalmatossága;” mondja a bölcs Salamon. De, hogy mikor van az Evangéliom hirdetésének az ideje? Erre Pál apostol adja meg a helyes feleletet: “Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben.” (2. Tim. 4:2.) Tehát a békesség Evangéliomának a hirdetése mindenkor időszerű. Kik hirdessék az igét és hogyan? — Erre az Ur ezt mondja: “A kiknél az én igém vagyon, beszélje az én igémet igazán. Mi köze vagyon a polyvának a búzával.” Jer. 23:28. A békesség Evangélioma az Istennek egyik legnagyobb ajándéka; nem földi, hanem mennyei eredetű, összekötő kapocs Isten és ember között. A bűn nagy rést ütött s ennek következtében az ember eltávozott Teremtőjétől, ki azután mindig azon fáradozott, hogy az embert önmagával összehozza. Boldog viszony volt Isten és ember között a Paradicsom kertjében a bűneset előtt. Úgy társalogtak együtt, mint a legjobb barátok. Jóleső érzés és kibeszélhetetlen boldogságban élt az ember. Még mindig jó érzést szül lelkűnkben, ha tapasztaljuk az Ur velünk létét. így tehát látjuk azt, hogy minden szépnek és jónak az elvesztét a bűn okozta. A bűn következtében elveszett a békesség is. Ezt láthatjuk világosan a Kain és Ábel történetéből. Elveszett a békesség és helyét elfoglalta a gyűlölet, mely a gyilkosság bűnébe sülyed alá. (I. Móz. 4:8.) De mivel Isten a békességnek Istene, arra törekszik, hogy az elveszett békesség helyre álljon az ember és ő közötte. Ezen célból Ö választott egyéneket, kiket előkészített és kiküldött minden korban a békesség munkálására. (Ésa. 43:10.) Óh milyen szép és megtiszteltetés az Úrtól ilyen szolgálatban, megbízatásban bárkinek is részesülni. A próféta igy szól erről: “Mily szépek a hegyeken az örömhír mondónak lábai, aki békességet hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, ki azt mondja a Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52:7.) A békesség hirdetése egyben az öröm hirdetése is. És pedig azért öröm, mert a bűn által megszomoritott és megbántott Isten közeledik a gyarló és bűnre hajlamos emberhez, hogy újból helyre álljon a jó viszony Isten és ember között. Rendkívül fontos és nagy felelősséggel teljes megbízatás, a békesség evangéliomának a hirdetése. Éppen azért szintén nagy kérdés az is, hogy kik vannak hivatva ezt a szolgálatot végezni? — Egyedül csak a hivők. Azok, akik kibékültek Istennel. Kik a Békesség Fejedelmének, Jézus Krisztusnak komoly követői. Mert ezt mondja az Ur a hitetlennek: “Miért veszed az én Igémet a te szádba?” Ezzel szemben Pál apostol igy szól: “Jajj nékem, ha az Evangéliumot nem prédikálom.” A békesség Evangéliumának hirdetői egyben közben járók is Isten és ember között. Ők itt a Krisztus képében járnak, mint Istennek és a mennynek követei azért, hogy az embert Istennel összehozzák és kibékítsék. (II. Kor. 5:20.) Vannak olyan hírnökök is, kik nem részesültek isteni megbízatásban. Ezeket könnyen meglehet ismerni. Ezek a Bibliát minden időben tévessen magyarázták. Az ilyenekre az Ur ezt mondja: “Hazugsággal gyógyitgatják az én népem leányának romlását. Mondják Békesség — Békesség, de nincs békesség.” (Jer. 6:14.) “De, hogy is hirdethet békességet a hitetlen, mikor nekik sincs békességek?” (Ésa, 57:1,) — És még a békesség útját sem ismerik, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár nem ismeri a békességet.” (Ésa. 59:8.) — Minden üzletember azt árul, ami az ő üzletében van és minden józanon gondolkodó egyén azt hirdetheti, amiről meg van győződve. A politikai vagy emberek által alkotott békesség nem az igazi. Csupán az Evangéliommal kapcsolatos béke a Krisztusi béke, melyet ő ad követőinek. Erre van a világnak minden korban legnagyobb szüksége. Ezt Jézus nem háború avagy fegyver által adja mint a világ, hanem Szent Lelke által. (Ján. 14:27.) Világosan láthatjuk a Szent írásból, hogy valódi békét ma Isten csak az ő megtért gyermekei által ad. S csak is azok vannak hivatva azt hirdetni, kik a Békesség Fejedelmével szoros lelkiviszonyban élnek. Az utolsó 15 esztendőben a politikusok sokat foglalkoztak a békesség létrehozásával eredménytelenül, mert nem veszik igénybe a tárgyalásoknál a Béke Fejedelmet, Jézus Krisztust, aki ezt mondja: “Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János 15:5.) Ha aU. N. tagjai bírnák szivükben a krisztusi békét, eddig sokkal nagyobb eredményeket értek volna el. A jó Isten eddig igen nagy mértékben mutatta meg békesség es akaratát Jézus földre jövetelével. Az első karácsonykor az angyalok ezt hirdették: “Dicsőség a magasságos menynyekben az Istennek és a földön békesség az embereknek és jó akarat.” (Luk. 2:14.) Tehát Isten minden alkalmat felhasznált ana, hogy az emberiség kibéküljön saját magával, egymással és Istennel, mert Békesség nélkül senki Hozzá nem juthat. A mi mennyei Atyánk pedig nem akarja senkinek a halálát, hanem inkább megtérjen és éljen. (Ezék. 33:11.) A Békesség Evangélioma ha helyesen van hirdetve az emberek megértik az Ur akaratát a próféta szerint: “És népek jőnek világosságodhoz és királyok a néked feltámadt fényességhez.” (Ésa. 6:3.) Ha áldásos munkát akarunk végezni, úgy okvetlen kell kövessük az igazságot, a hitet, szeietetet és a békességet. (II. Tim. 2:22.) Kell életünknek krisztusinak bizonyulni, mert anélkül célt és hivatást tévesztett emberek vagyunk. Egy misszionárius amint Jézusról prédikált egy pogány országban, a hallgatóság közül valaki felszólalt, ezt mondván: “Én láttam Jézust és beszéltem is vele többször!” Midőn tudakozódtam utána, hogy ki volt az; megértették, hogy egy másik misszionárius volt, ki nem csak szájjal hirdette, hanem naponként élte is a krisztusi életet, úgy családjában mint mindenütt. Igyekezzünk arra, hogy mi is hivatásunkhoz méltó életet éljünk: “hogy mig másoknak prédikálunk, gonosz életűek ne legyünk.” (I. Kor 9:27.) Nagyon sokan hirdetik ma a békességet; még csak az istentelen kommunisták is felcsapnak gyakran béke apostolnak. Sőt maga az ördög is világosság angyalává változtatja magát. Nem az számit, ki mit mond, hanem ki hogyan él. Jézustól követői azt tanulják, hogy szorgalmasan minden alkalmat felhasználva dolgozzanak, ő igy szól: “Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Ján. 5:17.) Munkálkodjunk addig, mig nappal van, mert eljön az éjszaka, mikor senki nem munkálkodhatik. Mivel ma tudatában vagyunk annak, hogy sok tévtanitó és ántikrisztus van a világon, kiktől a Biblia igy ir: “Hamis apostolok és álnok munkások.” (II. Kor 11: 13.) Nekünk prédikálni kell a megfeszített Krisztust, hogy ellensúlyozzuk azoknak rombodó munkáját. A keresztről való tudomány bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje. (I. Kor. 1:18.) A békesség Evangéliomának helyes alkalmazása nem lehetséges mind addig, mig az ember saját erejével akarja végezni. Egy lelkimunkás éveken át dolgozott I BODNÁR A. LAJOS MAGYAR TEMETKEZŐ INTÉZETE készen áll éjjel és nappal a magyarság szolgálatára ! Telefon: MElrose 3075-3076 3929 Lorain Ave. Cleveland, O. __________
