Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1958 JANUÁR 15. az emberiségnek igazodni. S teljes megalázkodással, ennek a régi embernek letgimel szemben tanúsított magatartását kellene elsajátítani. Akkor lenne 1 v\e és szeretet, mint ahogy akkor U Jákob és Ésau között. Akkor lerázhatnák az emberek a fegyvert is egymásban megbízva; akkor teljesülne be a prófécia: “A fegyverekből kapákat és ekéket csinálnak és az oroszlán a báránnyal együtt legelnek”. De Isten nélkül az élet utján tovább haladva, veszélyben van az emberiségnek nyugtalan élete! Mi, akiknek Isten békességet és nyugalmat adott, ragaszkodjunk Isten minden ígéretéhez ebben az ujesztendőben is! —Emeritus. AZ ÖZVEGY OLAJA TESTVÉREM, ha egy öreg hivő embert megkérdezel, hogy volt-e életében csapás, vagy nyomorúság, vagy betegség, vagy csalódás, azt fogja válaszolni: volt. De ha azt kérded: elhagyta-e Isten valaha, azt fogja mondani: nem. soha! Mert Isten az övéit soha nem hagyja el. Vele volt Józseffel a börtönben, Dáviddal üldöztetése idején, Pál apostollal tengeri viharban. Ha jönnek próbák, csapások, özvegység, árvaság; boldog az a lélek, aki tudja, hogy kihez forduljon. Nagy szivettépő fájdalmában is boldog özvegyasszony, mert tudja, hogy Istenhez kell fordulnia a prófétán keresztül. És az özvegy meg a prófétához . . . Két drága gyermekét akarják elvinni az adóssága fejében. A próféta meghallgatja és megkérdezi: mit cselekedjen az özveggyel? “Mi van a te házadban?” kérdi. Az özvegy pedig felel: “Semmi nincsen a te szolgálóleányod házában, csak egy korsó olaj”. Semmi sincs . . . Nincs kenyér, nincs liszt, nincs zsir, nincs egyetlen bútordarab, a nyomorúság mindent elvitt, csak egy korsó olaj van még ... És semmi más . . . Isten engedi az özvegységet, de az özvegyet nem hagyja el. Erős törvény védi az özvegyet. (II. Mózes 22, 22-24.) Isten engedi egyesekre a szegénységet is, de el nem hagyja őket. Maga az Ur is nagy szegénységben élt e földön, jászolban születik, később nincs hová fejét lehajtania . . . Péternek és Jánosnak se volt aranya-ezüstje, mikor a sánta meggyógyul; Pál apostol hálával emlékezik meg azokról, akik nyomorúságában részesekké lettek. (Fii. 4, 14.) Két gyermekét akarják elvinni . . . Van-e ennél nagyobb fájdalom egy édesanya részére? Ugye nincs. Legtöbb édesanya bármikor kész meghalni gyermekéért, de hogy gyermekét elveszítse, borzalmas részére. De nincs egyebe, csak egy korsó olaja . . . Most pedig tanuljuk meg azt a két szót, amelyik nincs Isten szótárában. Az egyik szó kevés, a másik kicsi. Kevés 2 kenyér és öt hal, de Istennél elég 5000 férfinek és legalább kétszerannyi nőnek, gyermeknek. 20 árpa cipót kap Elizeus; ez igen kevés, de Istennél elég 100 prófétának. Kevés 12 tanítvány, de elég, hogy egy egész világra eljusson az Evangélium. Egy kevés olaj és egy maroknyi lisztecske elég az uj termésig a sareptai özvegynek. És egy korsó olaj elég, hogy az özvegy minden adósságát kifizesse ... — Istennél nincs kevés és nincs kicsi. Egy kis leányka elég, hogy mozgásba hozza Szíriát és Naámán meggyógyuljon. Egy kis parittya elég — — Istennel — Góliát minden fegyvere ellen. Egy kis mustármagból terebélyes fa lesz. Egy jelentéktelen vessző és vérré változik a viz; békák, majd férgek lepik el Egyiptomot; jégeső hull; sáskák jönnek elő; kétfelé válik a tenger, viz fakad a sziklából; győz Izráel Amálek felett . . . Mert Istennél nincs kevés és nincs kicsi. A próféta utasít: “Menj el, kérj szomszédaidtól üres edényeket, de ne keveset”. És tovább: “Menj és zárkózzál be fiaiddal és tölts az olajból mindenik edénybe, amely megtelik, tétesd el onnét”. Dehát miért kell bezárkózni? Miért csak három tanítvány lehet Jairus leánya feltámasztásánál, a Megdicsőülés hegyén, a Gecsemáné kertjében az Ur közelében? Mert Isten sokszor legnagyobb tetteit zárt ajtók mögött végzi. Az egész hivő élet zárt ajtók mögötti imádkozással kezdődik. Az üdvösség is zárt ajtók mögött van. Noé is zártajtó mögött menekül meg. Az Ur feltámadása után elzárkózott teljesen a világ előtt. Isten legnagyobb csodatetteit nem minden ember érett meglátni és ezért bezáratik előttük az ajtó. Az özvegy tplti az olajat . . . Minden edény megtelik. Uj, üres edényt kér. De nincsen több edény.’ Nem az olaj fogyott el, de az edény volt kevés. Mert Istennél nincs kevés, de annál inkább az embernél. Olaj van, de nincs hova tölteni. Olaj Isten kegyelmi ajándékának kiáradását jelenti. Isten adná bőven, de nincs ember-edény, aki a kegyelmi ajándékot elfogadja. Minden mást inkább, mint Isten kegyelmi ajándékát hajszolja az ember. Isten áldott edénye Pál, aki elindul mint tisztátalan edény öldökléstől, gyűlölettől lihegve; majd lesz az utón összetört edény, aki ott fekszik a porban lesújtva; de lesz üres, befogadóképes edény, aki azt kérdi: “mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem”; és lesz Szentlélekkel megtelt edény; maga az Ur mondja róla: ő nékem választott edényem ...” — Óh bár mindnyájan alkalmas edények lennénk Isten kegyelmi ajándéka olajának befogadására . . . Az özvegy elmegy és elmondja a történteket Isten emberének. Eliezus rendelkezik, hogy az olajat eladva az .özvegy fizesse ki adósságát és a maradékból pedig éljen a fiaival. Nagy tanítás ez arra nézve, hogy Isten teljes munkát végez. Gondoskodik az özvegyről, a jövőjét is biztosítva. Ilyen a mi mennyei Atyánk. Ő maga mondta: “Hívj engem segítségül a te nyomorúságodnak idejében, én megszabaditlak téged, te pedig dicsőítsél engem . . (Eredeti versszöveg). —Fülöp Árpád. Megjelent Az 1957-ik évi konvencióról felvett jegyzőkönyv. Ha valahol valaki nem kapott volna, szívesen küldünk azoknak, akiket érdekel konvenciónk programja s évi munkája. A leveleket szerkesztőnk címére kérjük, ki egyben a konvenciónk jegyzője lett.
