Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-05-01 / 17. szám
XVI11. értőig am. 1932. Május 1. 17. szám. SztrfcgszlAstg és kladéhivatat: LEBENY (Messa m.\ Kiaáía : A LUTHER-SZÓVEISEG Pestatakarskpfcnztari csekkszámla: 1290. Alapitstta : OR. RAFFIY SÁNDOR pNioéfc. Si«rkMil<iwl Ifi«»» NÉMETH KÁROLT < Msgielenlk hetenként egyszer, vasftraae. Elflllietésl ár: Eiész éne 6 P. 4« NIL félévre 3 P 26 lük negyedévre 1 P. 60 NIL Egy szán ti fill Hlréetésl érák megegyezés szériát. Imádkozzatok! Az Áldozócsütörtök előtti vasárnap neve: Rogate. Annyit jelent: Imádkozzatok! A hivő lelkek Áldozókor a mennyekbe tekintenek, ahova Űrök felvétetett, ahová ők is vágyódnak, ahol az örök haza vár reájuk. A Krisztus mennybemenetelével szorosabb lett a kapocs, amely bennünket az „odafelvalókhoz" fűz, mert Urunk azért ment oda, hogy nekünk helyet készítsen. Onnan száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Onnét jött Istennek egyszülött Fia a világba- Oda vágyódnak a tagok, hogy örökre egyesüljenek fejükkel. Mennyei erők éltetnek bennünket már most is. „Ahol bűnök bocsánata van, ott élet és üdvösség is van.' A bűnök bocsánata pedig a mennyekben élő Krisztusért jut részül a hívőknek. Az anyaszentegyházban megtapasztalható élet és üdvösség itt a földön is az eget és a földet átölelő „szentek egyességének' bizonysága, amely a Krisztusban van. Mikor a tanítványaitól búcsúzó Mester a Rogate vasárnapi evangéliomban azt mondja az övéinek: „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek- Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és magkapjátok,'’ előre figyelmezteti őket, hogy az ő mennybemenetele új útat nyit a hívőknek a mennyei Atya szívéhez. Ez az új út maga a meghalt, feltámadott és a mennyei dicsőségben élő Jézus Krisztus. Ezen az új úton jár ezentúl a hívők imádsága. Mert ezt az új útat vési a szívekbe a Krisztus. A hívők szőlő- vesszők a szőlőtőkén, átjárja őket a tőkének minden ereje s legbensőbb valójukban egyek a tőkével. Életük, virágzásuk, gyümölcsük mind a tőkéből, Krisztusból van. Nála nélkül semmit nem cselekedhetnek. De Őbenne és őáltala mindent megcselekedhetnek, mindenre van erejök. Van erejök olyan imádságra is, amely teljes bizonyossággal meghallgatásra talál. Nem mintha az Isten a hiv könyörgőt meg nem hallgatná, ha őhozzá kiált. Isten az Ószövetségben is az imádságot meghallgató Isten, akinek magasztalá- sával lépten-nyomon találkozunk a Zsoltárok könyvében. De a Jézus nevében való imádság olyanoknak az imája és kérése, akik magukat egészen átadták önéki, akik tehát az Atya előtt különösen kedvesek s egyúttal tudnak úgy és azt kérni, ami Isten előtt is kedves. A Jézus nevében mondott imádság nem lesz a pusztán emberinek könyörgése az „egészen másvalakihez“, akit szellemi és anyagi megmérhetetlenségek választanak el a teremtménytől, hanem a szerető gyermeknek kérése a szerelő Atyához. A Szentlélek ajándéka a Jézus nevében való imádság. Ahogyan a Szentlélek munkája a megtérést, az újjászületést és a megszentelődést, úgyhogy a Szentlélek kitöltésével egészen mássá leszünk, életünknek anyaga és elve tökéletesen átalakul, épenúgy ennek a Szentlélek által újjászült embernek az imaélete is újjászületik- Nemcsak az Istenhez való bizodalom lesz erősebb, nemcsak a kéréseink lesznek tisztábbak és kedvesebbek. nemcsak a célt és az ügyet látjuk meg határozottabban, hanem a Krisztusban, mint Krisztusnak tagjai és élő része, jelenünk meg Isten «ime előtt, úgyhogy az Isten úgy hallgatja meg kérésünket, mintha maga Krisztus folyamodnék hozzá. Azért mondja Jézus a Rogate vasárnapi evangéliomban: „Nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket.“ A Krisztus nevében mondott imádság tehát azt jelenti, hogy az imádkozó egyesült a Főpappal s így viszi kérését Istennek színe elé. A hivő keresztyén imádságában maga a Főpap esedezik Istenhez. Ezáltal válik a keresztyénség papi nemzetséggé, a Krisztus nevében, a Krisztusban. „íme én tive- letek vagyok." „Ha élünk, az Urban élünk." Solnai Sámuel predikációs könyve (1690-1711) és a dunántúli Snlnai lelkészek. — Irta: D. Payr István. — Solnai is magyar beszédeiben a részek és alré- szek tartalmát elmondja, vagy legalább leírja latinul is. És- a fontosabb idézeteket is két nyelven közli. Ezt a régies szokást találjuk meg Torkos András győri és Siftkovics Tó.'h János téti lelkész beszédében is. így mondja Torkos 1723 tavaszán Telekesi Török István felett tartott gyászbeszédében: »Ulula abies, quia cecidit cedrus. Jajgass jegenyefa, mert elesett a cédrusfa.« (Zakariás 11. r. 2. v ). Solnainál a misztikusokra, Arndt Jánosra és másokra emlékeztető édeskés szentimentálizmust is találunk. A szerelmes Jézus, édes Jézus, a jegyesek viszonya és kedvessége,
