Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-03-27 / 12. szám

94.

_________________________evangélikusok lapja 1932

lam

i parókus-lelkész félét csinálni. Azért nem lehet ezzel a munkával parókus-lelkészt megbízni sem. Fontos, hogy a családokkal és hívekkel személyes érintkezésbe jusson, de igyekezete nem arra irányul, hogy velük állandó személyes érintkezésben maradjon, hanem oda, hogy az az egy találkozás is, amely talán az egyetlen lesz, minél nagyobb és maradandóbb hatású legyen, vagyis mindig és mindenütt teljes lelki felfegy- verzettséggel és felkészültséggel kell munkáját végezni, nagy komolysággal és buzgósággal, mert egy kedvezőtlen vagy pláne ferde és elhibázott fellépés, viselkedés, szó a munkát ahelyett hogy előbbre vinné, visszaveti s további időkre is akadályozza. A szórványgondozásnál tehát a fegyelmezettség rendkívül fontos.

4. Habár az egyházmegyei szórványgondozás nem azonos a gyülekezeti lelkipásztorkodással, s habár a szórványgondozónak mindig számításba kell vennie az anyagyülekezet s a pa- rókus lelkésztámogató és állandóbb természetű munkáját és hatását, a szórványgondozó célkitűzései közt mégis ottszerepel mindig az élő gyülekezet elplántálása. Célja mindig egy olyan élőfának az elültetése legyen, amely majd megtenni a Lélek gyümölcseit. Ez az élő gyülekezet a szórványban talán csak egyetlen család tagjaiból alakulhat meg, vagy talán ketten vagy hárman lesznek. Akármennyién vannak is. a szórványgondozó iparkodjék odahatni mindjárt az első megjelenéskor, hogy az a két, vagy három, vagy néhány ember, férfiak, nők, gyermekek egy kis gyülekezetét alkossanak, imádkozó, az igét olvasó és hallgató gyülekezetei. Azt mondta valaki, hogy ahol csak egy imádkozó lélek van is, ott előbb-utóbb mutatkozni fog az imádság ereje a Szentlélek gyümölcseiben.

5. Az egyházmegyei szórvány gondozás céljai közé tartozik, hogy a szórványhiveket felelősségük tudatára ébresszük s kötelezettségeikre figyelmeztessük. Nem volna helyes eljárás, ha a lelki kincsekért, amelyeket velük közlünk, semmi anyagi ellenszolgáltatást nem várnánk, ha látjuk, hogy az illetők arra képesek. Kell tőlük anyagi támogatást kérnünk magának a szórványmunká- nak a céljaira, de buzdítani kell őket arra is, hogy a maguk pénzén vegyenek Bibliát, vagy Üjtestamentumot, vegyenek énekeskönyvet, imakönyvet, fizessenek elő — esetleg kedvezményes áron — vallásos egyházi lapra. Az iratterjesztés a szórványgondozásnak egyik része. A szórványgondozó mindig vigyen magával könyveket, füzeteket, lapokat, falimondásokat, képeket. Figyelmeztetni kell a szórvány híveket, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésünkre Istennél, a Bibliában, az imádságban és a hívők közösségében. A szór vány munkában mindig egész erővel kell dolgozni, minden eszközt felhasználni, mindent latba vetni, mindent nyújtani, hogy a lelkek elevenedjenek, újjászülessenek, gyümölcsöt teremjenek. Ott nem számíthatunk kitartó, beható léleknevelési munkával, a gondozó jön és tovább

megy, az alkalmat egészen ki kell használni. Nem kerülgethetjük messziről és óvatosan, ter- méskilátási és időjárási beszélgetésekkel a lényeget, hanem azonnal a középpontra kell térnünk, a Krisztusban megjelent üdvösségre. Ne a kellemes beszélgető benyomását hagyjuk magunk után. A szórványgondozó nem azért van, hogy olyan dolgokról beszélgessen, amihez hallgatói sokkal jobban értenek: a földi dolgokról, hanem beszéljen hévvel, lélekkel a mennyei javakról.

6. A szór vány gondozó természetesen pro- grammszerüen, előre elkészített terv szerint járja be a szórványokat, munkájáról naplót vezet, a szórváriyhivek jegyzékét elkészíti, jelentést tesz felettes hatóságának. De egyúttal mindig a pa- rókus lelkész tudtával esetleg kíséretében dolgozik, s annak is jelentést tesz (indigóval 3—4 példányban elkészítheti egyszerre a jelentéseit és a naplóját). Szükséges, hogy az egyházi zenéhez értsen, vigyen magával hegedűt vagy koncertinát s az éneket hangszerén kisérje. Ahol nagyobb hallgatóságra számíthat, oda vigyen vetítőgépet is, mindig csak vallásos képekkel.

7. Az egyházmegyei szórvány gondozó beállítása nem azt jelenti, hogy ezt a munkát csak ő végezze, vagy egyedül végezze. Az első év után már kialakul az egyházmegyei szórvány képe s ki fog tűnni, hogy hol s miként lehet a munkát behatóbbá tenni, fiókgyülekezeteket alapítani, hol lehetne nagyobb szabású összejövetelt tartani stb. Főként megmutatkozik majd, hova kellene időnként egy-egy diakonisszának is kimennie, hogy a nőkkel és gyermekekkel külön is foglalkozzék. Valószínűleg szükséges lesz az is, hogy a szórványok egyik gyülekezettől a másikhoz csatoltassanak, mert időközben a közlekedési viszonyok megváltoztak.

8. A szórvány gondozás missziói munka, a missziói munkában pedig a legfontosabb tényező a misszionárius. Csak olyan fiatalember alkalmazható erre a munkára, akit a Szentlélek indít s a megfelelő karizmákkal ellát. Hiszem és remélem, hogy fiatal lelkészeink közt akadnak olyanok, akik 1—2 évre örömmel vállalják ezt a munkát s teljes odaadással fogják végezni. Ennek a munkának az ő életükben is meglesz a kegyelme és áldása, amit később bőven kamatoztathatnak gyülekezeteik javára. Meg vagyok győződve arról is, hogy az az anyagi költség, amibe a szórvány gondozás kerül, szintén megtérül a gyülekezeteknek és az egyházmegyének úgy anyagiakban, mind pedig lelkiekben, kétségtelen, hogy az áldás Istentől jön, de bizonyos az is, hogy a munka a mienk s ez alól a munka és teher alól nem vonhatjuk ki magunkat. Ez a munka egyházunk életének egy darabja, s ha nem végezzük, az életünk marad annyival szegényebb. Aki aratni akar, annak nem szabad a vetési munkát és a vetőmagot sajnálni.