Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-20 / 11. szám
1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 85. alá karul. A nem éppen gyúlékony természetű ember útra kei, hogy közvetlen megtapasztalhassa, hogy mi folyik a Francke-íéle ébredés fészkében, Halléban. — Megragadja öt a magán összejövetelek nagy értékű volta. A hatásról még Haliéból Így ír barátjának: „Egész mostanig szinte kizárólag magamnak való keresztyén voltam. Itt kezdem belátni, mily nagy dolog a szentek közössége es egymással való összeköttetései'' — Később, mikor gyülekezetbe kerül, ő m aga is bevezeti ezeket az építő összejöveteleket. Ezért üldözik is, de ö nem hagyja magát zavartatni. „Nem tudom, miért ellenzik ezeket a privát összejöveteleket? Miért ne mehetnének a hívők együtt? Éppen olyan az, mintha a mezőre menő földmiveseket arra kényszeritenék, hogy egymástól parittya-lövésnyi távolságra bandukoljanak.” Bengelt azonban hitkészsége mellett igen nagy józanság jellemezte. Bármily sokat jelentett ránézve is a kereszt, mindig tekintettel volt az egész Bibliára. Ezért helytelenítette, hogy Zinzendorf az új egyházat tisztán a vérről és az Ür Jézus sebeiről szóló theológiára akarta építeni. Nem győzte hangoztatni: „Istennek egész üdv- útja s a Krisztusról való egész bizonyságtétel összetartoznak." Fontos volt számára az egész Bibliába való behatolás. Szemére vetette az ébredésieknek, hogy elhanyagolják a Biblia komoly tanulmányozását, inkább csak alkalmi dolgokat ragadnak ki abból, ahelyett, hogy engednék, hogy maga az egész Biblia ragadja meg őket. Nagy jelentőségűnek tartotta az eszkathológiát: az Ür visszajövetelét. Igaz, hogy az ezer éves birodalom beálltának idejét is kiszámítva tévedett. De nála nem ez a számítás volt a fontos. Nem vezette benne feltűnési vágy. amit az is mutat, hogy a számítás eredménye nem a saját korára esett. Voltaképen nevelni akarta a lelkeket arra, hogy ébren tudják figyelni az idők jeleit. Az ébredésnek volt sok kritikusa, de az eddigiek mind ébredés-ellenesek. Bengel éppen ébredési alapon tesz kifogásokat bizonyos ébredést mozgalmakkal szemben. ö az érettebb ébredés embere s ilyen ébredést igyekezett munkálni. Ebben hasonlítanak hozzá a többi württembergiek, főleg Oettinger és Steinhofe r. Mindketten megindulnak a Zinzendorf-féle mozgalom hatása alatt. Feltétlenül ébredési emberek. Nem a kritikával kezdik. Steinhofer egyenest azzal megy Francké- ékhoz és"7inzendorfékhoz, hogy tanulmányozza az ébredés ügyét. Kérdése az volt: milyenek azok a módszerek, melyeket az Ür igazi és kiváló szolgái az ébredt lelkek továbbvezetésénél használnak? De előbb, vagy utóbb mindketten csalódnak. Steinhofer szép württembergi állását is otthagyja, hogy Herrnhut szolgálatába lépjen, de azután lelkiismereti okokból kénytelen szakítani. Visszamegy Württem- bergbe, ahol a tanulságok értékesítése mellett igen áldott ébresztő munkát folytat. Ugyanígy jár Oettinger is. Csakhogy ő a Herrnhuttal való szakítás után nem is meri folytatni egy darabig lelkészi pályáját. Orvosnak készül. Hosszabb ideig tart ez az idő, míg szíve megint visszaviszi az Ür szőlöskertjéhez s hazájában vállal lelkészi állást. Ébresztő munkája nyomán sokan ébrednek fel az Ür Jézus számára. A jelek tehát azt mutatják, hogy Württemberg egy mélyebb, tisztultabb ébredési mozgalom volt már a XVIII. században. Az ébredés gyümölcse főkép egy egész sereg érett, mély keresztyén személyiség volt, akik nem hirtelen kirobbanó ébredésekre dolgoztak. Megmozgató erő tekintetében Wesley és Zinzendorf mögött maradnak. Keresztyénségük nem volt úgy mindenben az ébredésre kiélezve, mint ezeké. Küldetéstudatuk sem volt olyan dagályos. Egy percig sem érezték úgy, hogy az ébresztést nekik kell elvégezni; sokkal többet hagytak az Ürra és Isten Szentlelkére. Amazok aktivitásához képest, nagyon is passzíveknek tűnnek fel, de hogy az Ür legjobb gondolatait képviselték, azt mi sem mutatja jobban, minthogy a XIX, századbeli híres württembergi ébredések megindítója: Hofacker Lajos, elsősorban Bengel, Oettinger és Steinhofer hatása alatt állott s tülmenni rajtuk — nem is akart. Mindenki elismeri, hogy a XIX. század ébredése nem következhetett volna el az ö csendesebb ébresztő munkájuk nélkül s hogy ez az ébredés egyes szélsőséges irányú vezetők hatása alatt a szélsőségekbe vitt volna, ha a mélyen nem lett volna ott a Bengelék alaptenorja: a józan, egyetemesen biblikus, krisztocentrikus, a Kereszttől az Ür visszajöveteléig mindent tekintetbe vevő irányzata. A XVIII. század második felének württembergi atyái az azóta lezajlott sok, színes és káprázatosán gazdag ébredés mögül is úgy ragyognak ki, mint a Filippi levélben említett csillagok s mint ama nagy Hajnalcsillag legtisztább visszatükrözői. Itt megállunk. A XIX. század elejével az ébredés történelme úgy kiterebélyesédik, hogy azt külön tanulmányra kell hagynunk. Befejezésül legyen szabad leszögezni három dolgot. ami az ébredések történetéből már eddig is világosan állhat elibénk: I. Nyilvánvaló, hogy ébredések vannak. 2. Nyilvánvaló, hogy az ébredés nem egy faj, kor, vagy temperamentum sajátossága. Ma is minden nép számára lehetséges. 3. Az ébredések Isten Lelkének légi nagyobb ajándékai. Bennük Isten legközvetlenebb megnyilatkozásával állunk szemben. A kegyelem alapján minden népnek, egyháznak és hívő seregnek joga van ezt kérni, annak jeleit figyelni, érte imádkozni. Az a nemzedék, amely most él, az ébredés küszőbvonalát súrolja, s azért, hogy ez a küszöb, mikor kerül átlépés alá, igen nagy felelőssége van mindenkinek, aki ma él. El lehet mondani ebből a szempontból azt is, amit egyik püspök mondott nem régen: Ma élni — a mi magyar evangélikus egyházunkban is — igen nagy megtiszteltetés. Mindazokhoz, akik tétován néznek a jelenbe, jövőbe, ezt a kérdést szeretnénk intézni: Mit látni jöttetek ki a pusztába? Nádszálat, melyet a szél ide-oda hajtogat, vagy tüzoszlopot, mely az ébredés ígéret-földjére s majd az ígéret földjén is vezet! De ez a tüzoszlop csak a bűntudat és hit szikrájától egyénenként felgyulladt sziveket vezetheti. S hogy a te szíved és az én szívem ilyen legyen, elsősorban ezzel tartozunk az ébredés drága ügyének. Ugv-e megérted, hogy egy történelmi áttekintés ilyen lüktető érverésben végződik. Hiszen célunk nem az, hogy cikket írjunk, hanem hogy a nagy magyar lelki ébredés utáni sóvárgásnak hangot s irányt adjunkl Gáncs Aladár.
