Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-13 / 10. szám
78. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. szoros értelmében vett szórványaink. Ezekről az utóbbiakról pontos statisztikánk nincs, tehát csak úgy általában beszélgetünk róluk, nagy sóhaj to- zások közt. A tömegegyházainkban nem sok gyönyörűségünk telik. Azonban! Ha Marcsek János a tömegegyházainktól több eredményt kíván, ha valameny- nyien kívánatosnak tartjuk, hogy azok nagyobb elevenséget, tejbb munkaeredményt s átütőbb hódító erőt mutassanak, akkor másfelől kívánatosnak tartom azt is, hogy a szórványainkkal kapcsolatban ne beszéljünk mindig csupán azoknak gondozásáról, mintha minden szórványhivőben csak gondozásra szoruló beteget látnánk és akarnánk látni, mert ezzel a szemponttal sem célt nem érünk, sem nem ítéljük meg helyesen szórványaink jelentőségét és szerepét. Egyházunk tanai közt szerepel az egyetemes papság elve. Ezen elv szerint minden egyháztag pap. Hogyan fér össze ezzel az elvvel az, hogy a szórványtagot csak azért, mert szórványban lakik, olyan tagnak tekintjük, akivel szemben az egyháznak csak kötelességei vannak, de akivel szemben követelményekkel nem léphet fel? Mi gondozandó szórványnak tekintjük azt a helyet, ahol 20—25 evangélikus lakik. A baptisták az ilyen helyet gyülekezetnek tekintik, amely a baptistáknak stratégiai pontja, ahonnan hódító útakra indulnak, ők az egyetemes papság elvét komolyabban veszik, mint mi. A római katholikus egyházban papi klérus van, hierarchia van, az egyetemes papság elvét a leghatározottabban elítélik. És mégis, a római katolikusoknál megvan a „laikus apostolátus“, minden hívőt hite apostolává tesznek meg azon a helyen, ahol él és lakik. A római katholikus egyházban az egyetemes papság lényege inkább megvan, mint nálunk. Éppen mert szórványegyház vagyunk, a szórványokat nem tekinthetjük csupán csak gondozandó területnek. Hanem a szórványokat olyan területeknek kell tekintenünk, amelyeken az evangélikus hivőtői több, nem pedig kevesebb, kívántatik meg, mint azoktól, akik anya-, leányvagy fiókegyházakban élnek. Ha a baptisták egyetlen szál uradalmi cseléd révén gyökeret tudnak verni egy-egy pusztán, majd annak környékén s bevonulnak a közeli falukba, honnan vesszük mi magunknak azt a luxust, hogy a szórványokat pusztán csak gondozni akarjuk? Ha akár csak elméletileg is azt a nézetet valljuk, hogy a szórványhivőnek az egyház részéről gondozásra van joga, ellenben egyházával szemben kötelessége és felelőssége nincs, akkor lemondunk egyházunknak azon elemi jogáról, mely szerint minden tagjától élvárhatja, hogv az egyház érdekében nem sajnál munkát és áldozatot. A szórványok lelkigondozása szükséges. De mi legyen ennek a pasztorálásnak a célja? A hívek örökös kiskorúságban tartása? Eddig én még mindig csak azt hallottam, hogy pasztoráljuk a szórványokat. Igaz, hogy édes-kevés történt ebben az irányban. És úgy látszik tervek sincsenek e téren, mert a lelkészi túltermeléstől már is megijedtünk. Ennek a pasztorálásnak azonban nem szabad abból a feltevésből kiindulni, hogy a szórványhivő mindig és minden körülmények közt az a bárányka, akit a fúvó széltől is óvni kell. Nem az a természetes, hogy a szórványhivő áldozatul essék a tömegvonzásnak, hanem azzal a feltevéssel kell a szórvány gondozást megindítani és végezni, hogy a szórvány hivő egyházunknak egyik előőrse, exponált és fontos helyen levő katona, akinek hatványozottabb kötelességei vannak az egyháza iránt. Máskülönben a szórványgondozással puhányokat nevelünk, akik érdemnek tekintik, ha nem adnak reverzálist, vagy nem térnek át. Vigyázzunk, hogy egyházunk egész felfogását meg ne mételyezze az a felfogás, hogy jó evangélikus már az, aki ilyen negativ egyházhűséget tanúsít, vagyis nem reverzálís-adó. Izmosabb és gerincesebb egyháztudatnak kell élnie magában az egyházban. Az egyháztagoktól többet kell követelnünk, mint amennyivel most beérjük. Ez áll a szórványhivekre is. Diakónus. HÍREK. Külmissziói Biblia-óra. A külmisszió budapesti barátai és támogatói március 8-ikán tartották harmadik Biblia-órájukat. Az első összejövetelen 27-en, a másodikon körülbelül 40-en vettek részt az Üllői-úti imaterem sekrestyéjében; ezt a harmadikat már magában az ima- teremben kellett megtartani s a résztvevők száma közel volt a 100-hoz. Nitschinger János pápai igazgató-tanító „Az iskola és a külmisszió" című kiváló értekezését Gáncs Aladár, a Misszióegyesület jegyzője olvasta fel, a tárgyhoz többen hozzászóltak. Túróczy Zoltán a 9. Zsoltár 12. verse alapján tartott írásmagyarázatot. A legközelebbi Biblia-óra április 12-ikén félhatórai kezdettel lesz az Üllői-úti (24, szám) imateremben. — A Bibliaórát megelőzőleg a Misszióegyesület vezetősége Dr. Molnár Gyula és Németh Károly elnöklete alatt értekezletet tartott, amely abban állapodott meg, hogy az Egyesület idei közgyűlését külmissziói konferenciával és külmissziói istentiszteletekkel kapcsolatban a szarvasi egyesület szíves meghívására Szarvason tartja meg október havában. Örömmel vette tudomásul az értekezlet, hogy Kunst Irén evang. misszionáriusnőt április 2—30-ig terjedő magyarországi körútja alkalmából eddig húsz gyülekezet hivta meg előadás tartására; ugyancsak örömmel értesült az értekezlet arról, hogy a Missziói Lapok, az Egyesület külmissziói havi folyóirata immár 1500 példányban jelenik meg; hálával és köszönettel vette tudomásul az értekezlet, hogy D. Báró Radvánszky Albert őexcellenciája a Misszióegyesület céljaira 200 pengőt utalt ki egy missziói, adomány összegéből. — A Misszió- egyesület vezetősége Isten iránti hálával tapasztalja, hogy a külmisszió szeretető és'támogatása mély gyökereket ver
