Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-12-25 / 43. szám
ÍVŰI. érioiyam. 1932. december 25. 43. szám. Szarteutlség is klaiéblvatal: LtBÉIT (Koson ■.) Iladla : I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszánla: 1290. ■lapította: DR. RIFTIT SAIDOR püspök. Kaifolanlk hetenként oívszer. vasárnap. ■■ Előfizetési Ir: Eitsz évre 6 P. 40 ML télérre 3 P s>.rk..iM.én ui«m* 20 ML Deliedéire 1 P. 60 ML Eli szán 16 fill NÉMETH KÁROLT eper®*. Hirdetési árak aegaivezás szerint. Év végén. „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre." 90. Zsoltár 1. Hajlék, ahová menekülünk a vihar elől, ahol megpihenünk fáradalmainktól, megvigasz* talódunk csalódásainkon és biztatásokat kapunk a kitartásra. Hajlék, ahonnan felüdült lélekkel, megújult reménnyel indulunk harcra, munkára, utakra. Akár vérünk, akár verejtékünk, akár könnyünk hullott a hajlék küszöbére: ajtaján nem hiába kopogtattunk. Sokszor kopogtatás nélkül is kinyílt a hajlék ajtaja s ott állott élőt* tünk az Ür, kitárt karokkal, szeretettől sugárzó szemekkel: csakhogy idetaláltál, csakhogy hazataláltál i Hajlékunk az Isten! A hajlékban találunk meleg tűzhelyet, nyájas szeretet, megértő és megbocsátó szívet. Drága kincseket a kavicsok után, amiket a világban találtunk, amikkel a világban megdobáltak. A hajlék befogad, körülzár, megóv. A hajlék a boldogság tanyája. Az én hajlékom, a mi hajlékunk! Milyen jó tudnunk azt, hogy nekünk van hajlékunk és ablakából felénk világít a szeretet sugara akár megfáradva, akár megveretve, akár szégyenkezve igyekszünk feléje a nagy, sűrű sötétben. Hajlékunk az Isten. Az volt eddig, és marad ezután mindörökké. Elmúlik minden: dicsőség, szépség, erő, kudarc, siker, bántalmak, elismerések, ég és föld, de a hajlékunk megmarad s akik a hajlékban vannak, azok is élnek örökké. Milyen jó tudnunk, hogy van valaki, nagyobb, erősebb, jobb, bölcsebb, mint mi. És ez a minden tökéletességnek teljessége a mi hajlékunk. Nem olyan hajlék, amelyre a távoli jövendőben számíthatunk csupán. Az Isten eddig is a hajlékunk volt. Ebben az esztendőben is, amely elrepül mint az álom. Bizonyságot tehetünk: Uram, te voltál nekünk hajlékunk. Csalódhattunk mindenben, önmagunkban is. Ebben nem csalódtunk. Te, oh örökkévaló Isten, hajlékunk voltál. Mi marad meg a múló esztendőkből7 Mi marad meg végül? Csak ez: Te voltál hajlékunk. Akinek ez sem marad, annak semmije sem marad. Semmi sem marad, mint az, ami Te voltál, vagy és leszel minekünk. Ami nem Te vagy nekünk, az fü és álom. Csak Te reád nézve van, ami van. Adj bölcs szívet, hogy ezt megérthessük, mert ez a bölcseség. A hajlék azonban más is, mint rév a viharban, oltalom a vészben, meleg a fagyban és szeretet a kietlenben. A hajlék más is, mint vigasz, erő, üdülés. A hajlék rend és fegyelem és tisztesség. A hajlék örömtelt, boldog, derűs. Igen. De amellett szent, tiszta és komoly. A hajlék a nagy életszabályozó. Ha nem volna benne rend, tisztaság és szentség, akkor nem lenne megbízható. Akkor olyan volna, mint a hajlékon kívüli világ, ahol a tisztaságot beszennyezi., a rendet megbontja, a komolyságot levigyorogja, a derűt letörli a bűn, az önzés, a zabolátlanság, a féktelen indulat és a lázadó gőg. A hajlék erkölcs. És éppen azért, mert a hajléknak megvan a maga életrendje és erkölcse, azért maradandó, azért megbízható, azért vágyódunk utána. Rájövünk, hogy a világ romantikusan kanyargó útjain a moslékos vályúhoz terelődünk, a hajlék az a hely, ahol a béresek is bővölködnek kenyérben. A haldokló esztendő erre is megtaníthatta azokat, akik tanulni akarnak. A hajléknak hátat fordító fiák a zabolátlan bővölködés és telhetetlen önzés útján megint közelebb jutottak az éhhalálhoz. A gazdagság délibábját ringatja a sivatag, de a karaván milliói nyomorgnak. A hajlék, csak a hajlék mentheti meg az Úrnak életrendjével, komoly fegyelmével, szent tisztaságával. Az isteni világrend az egyetlen életképes rend a világnak. Ha meg nem tértek, elpusztultok. Uram, te voltál nékünk hajlékunk! Maradj hajlékunk!
