Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-12-18 / 42. szám
296. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. A Kálvinista Szemle Krisztus szavait nem jó helyen alkalmazza, amint azt mindenki észreveheti, ha azokat az összefüggésben (Máté 6, 1—4.) elolvassa. Ez már magába véve öreg hiba. Még nagyobb lenne azonban a hiba, hogyha a r. katholikus térítésnek ezt a módszerét egyházi önzésből ítélné el, azért, mert a ref. egyháznak abból vesztesége származik. Elvileg nem lehet kárhoztatni a r. kath. eljárást. Az egyháznak kötelessége, hogy a széretetmunkát is a térítés szolgálatába állítsa, hogy a testen keresztül a lélekkel is jót tegyen. Egyáltalán nem tartom ,,Krisztusibbnak“ azt a szeretetmunkát, amely osztogatja az alamizsnát, nem törődve azzal, hogy a szűkölködőnek a lelke milyen állapotban van. Ügy látom Krisztus figyelmeztette azokat, akiken segített, arra, hogy. a hit tartotta meg őket, S a tíz bélpoklos esetében megdicsérte azt, aki dicsőítette Istent azért, hogy meggyógyult. Az apostolok példája azt mutatja, hogy ők a szeretetmunkát összekötötték a térítés munkájával (Márk 6, 12. 13; Ap. Csel, 3, 6. stb.). A szeretetmunka azzal lesz Krisztusivá, hogy a lelket is gondozásba veszi, a Krisztushoz vezeti, beleplántálja az üdvözítő hitet. Ez a munkának a betetőzése* Világos az is, hogy a keresztyén szeretet- munkának elsősorban a hitből kell fakadnia, a jócselekedet a hitnek a gyümölcse. Különös lenne, ha ez a munkás hit nem törődne a szűkölködőnek hitével vagy hitetlenségével. Ellenkezőleg: a keresztyén misszió és a keresztyén szeretetmunka szorosan összetartoznak. A missziói lelkűiét, ha hitből fakad, lendületet ád a szere- tetmunkának és ezt teljessé teszi. Nem vonom emellett kétségbe, hogy az a térítés, amely a szegénygondozást csupán csak prozelitáskodásnak, lélekvásárnak használja fel. evangéliomellenes. De állítom, hogy az eljárás elvileg, keresztyén szempontból, helyes. A római katholikusok sze- retetmunkája annyira túlszárnyalja méreteiben és áldozatkészségben akár a hazai református, akár a hazai evangélikus egyház enemű tevékenységét, hogy a kritikára majd csak akkor lesz okunk, ha az a munka nálunk ugyanolyan arányokban folyik, anélkül, hogy nálunk ugyanazok a hibák mutatkoznának. Ettől még nagyon távol vagyunk. Fontos azonban, hogy kényelemszeretetünket, tehetlenségünket és tétlenségünket ne akarjuk azzal szépíteni, hogy a mások munkáját befeketítjük. A túloldalról könnyen azzal vághatnak vissza: savanyú a szőlő! Afrikában rendez nemzetközi ifjúsági tábort a KIÉ Világszövetség április 15—24-ig. Marseillestől Afrikába és vissza Marseillesbe Útiköltség és teljes ellátás költsége 110 P. Bővebb felvilágosítást ad a KIÉ Szövetség. — A KÍE Szövetség »Ébresztő« cimü lapjának decemberi száma Karácsonyi drámai jelenetet is hoz. A lap félévi előfizetési ára 2 P. Luther német hazafisága. ii. Jól ismerte Németországot és annak törzséit. A római úttal együtt 2764 miértföldet járt be. „Nemességéhez“ intézett levelében így ír: „Isten eleget adott nekünk pamutot, szőrt, kendert és mindent, ami a tisztességes ruházathoz tartozik, úgyhogy ninos szükségünk bársonyért, selyemért és más külföldi árukért tékozolnunk, Isten kegyelméből több jó enni-innivalónk van, mint bármely más országnak.“ Azt is tudja, hogy sok föld még nincs megművelve, s hogy „inkább földműveléssel, mint kereskedéssel" kellene foglalkoznunk. Mit dicsér Luther mindenekelőtt az ő németjein7 Hát épen azt, amit fentebb német alaposságnak mondottunk. Mindenekélött hűségüket. Már 1526. „A német nemességhez intézett levelében" „nemesnek, állhatatosnak és hűségesnek" mondja a német nemzetet és 1534. a 101. Zsoltár magyarázatában is magasztalja a régi németek hűségét. A legnagyobb szégyen, ha valakit hazugnak mondanak. Ilyennek az olaszt és görögöt tartja. Az asztalnál is gyakran beszélt a németek igazságszeretetéről, sajnos, azoknak naív hiszékenységéről is. őszinteségük mellé, annak ellentéteként, azok vadságát sorozza. Népét „vad népnek" — „félig ördögnek és embernek" — mondja. Főleg bántja annak mértékletlen élete. „Nemességéhez" intézett levelében erősen korholja annak túlnagy evését, ivását („Fressen und Saufen“). Egyik akadémiai előadásában megrója „a ruházati fényűzést és másféle haszontalan dolgot". Minden országnak megvan a maga ördöge. A német az „a bórtömlő, amely mindig szomjas". Viszont ez árnyékoldala egy szép német tulajdonságnak: a vidám társas élet ápolásának. Luther tehát megérti a németet, ha egy alkalommal azzal dicsekszik, hogy „a hársfa alatt iszunk, táncolunk, vígan vagyunk és nem veszekszünk. A hársfa nálunk a béke és az öröm fája," Sajnos, ez a kedélyesség gyakran azzá fajul el, hogv a németek oktalanul csudáiják és utánozzák a többi né pékét, A németek, mondja Luther, a majmai az összes nemzeteknek és hol franciásan, hol spanyolosán öltözködnek, Egy másik rossz szokása a németnek, amelyet hű Eckartja hasonlóan korhol, a magyarhoz hasonló ősi pártoskodása, mondanók: turáni átka. „Ha mi németek összetartanánk, nem árthatna nekünk a török." A legrosszabb a német árulás. „Németország tele van kémekkel és árulókkal, akik a törököt segítik." Ha a „török" helyett egy más ázsiai népet helyezünk (ma Oroszország és Ázsia), úgy Luthernek ma is igaza volna. És mégis oly mélységes bensőséggel szerette népét, mint kevés nagy férfia a német nemzetnek. Szeretet nagyarányú, amely a múltra is vonatkozik. Gyakran felpanaszolja, hogy a németek oly annyira elhanyagolták történetírásukat. Pedig milyen gazdag a német múlt — a Leruszk Hermannal áz élén. „Ha költő volnék, őt szolgálnám. Szívemből szeretem." Mélységes Lutherben a német hazaszeretet. Már 1518-, a héber levélhez adott magyarázatában vallja diákjai előtt, hogy nehéz dolog a szülőhazát elhagyni, mert a hazaszeretet velünk született természeti adomány, amelyet a pogányok is legnagyobb erénynek mondanák. Különösen ragaszkodik, mint nálunk __________— ______
