Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-12-18 / 42. szám
XVIII. árfolyam* . 1932. december 18. 42. szám. SzartasztAsfti is klaiiblfitil: LÉBEIY (Masai ■.) Cladla : 1 LUTHER-SZOVÉTSÉG. Alapította : DR. R1FFIY SUDOR pisáik. Maalalaalk hataakéat HTSzar. vásárnál. —....... ■■ ■ —-------ElBflzitési ár: Eiész étn I f. 4C HL Mim 3 P S i.rk««Matri i.uié. 20 üli, atmdÉiri 1 P. 60 OIL E|f SZÉN 18 Ilii PastatakarikpinztirlesskkszioMa: 1290. NÉMETH KÁROLT ••per.*. Hlrdatisl árak aisiaivazis szériát. Az ige megtestesülése. „Es az lg« testté lett és lakozek mi közöttünk." János 1, 14. York anglikán érseke egy külmissziói értekezleten — mellesleg megjegyezve ezek a külmissziói értekezletek manapság a keresztyénség legszámottevőbb életmegnyilvánulásai közé tartoznak s fontosságuk nagyobb, mint a nagy oiku- menikus egyházközi konferenciáké — azt az aggodalmát fejezte ki, hogy Európa nemzetei úgy járhatnak, mint azok a mesebeli oroszlánok, amelyek addig falták egymást, míg mindegyikből csak a farka maradt meg. Ez elég nagy baj lesz, de mégis alighanem bekövetkezik. Az érsek azonban hozzátette, hogy a jelen pillanatban talán nem is az a fontos, hogy Európa ki tud-e gázolni a csődből, amelybe bűnei juttatták, mint inkább az, hogy Ázsiának antik civilizációját és Afrikának fiatal népeit életrekelti-e a Krisztus megszentelő ereje. Anglia valószínűleg jobban van érdekelve Ázsiában és Afrikában, mint Európában. A yorki érsek tehát beszélhetett úgy, ahogyan beszélt. Mihozzánk azonban mégis Európa áll legközelebb, mert mi is Európával állunk vagy bukunk. De Európára is vonatkozik az, amit az érsek Ázsiáról és Afrikáról mond. Európa sorsa is azon fordul meg, hogy a Krisztus ereje életre- kelti-e népeit. Ä szegletkő az új épületben csak a Krisztus lehet. Az pedig bizonyos, hogy új épület kell. A régiből nemcsak a népek kívánkoznak ki, hanem tényleg lakhatatlanná is válik. Hogy a népek vezetői ezt nem akarják belátni, az nem változtat a tényeken, főleg azon a tényen, hogy a népek rosszul érzik magukat, betegeskednek és sínylődnek. Lenin új fundá- mentomon akar építeni. Híveinek a száma sok és növekszik. A bolsevista kommunizmust sok mindennel megvádolhatják, de konzervativizmussal, a régihez való ragaszkodással, a hagyományok tiszteletével nem vádolható. Még a szegletkövet is ki akarja ásni és a helyébe is újat tenni. A kommunisták tevékenységét, lázas újításait sokan kísérik figyelemmel, de kevesen fejtenek ki érdemes pozitív alkotó munkát a régi és egyedül helyes alapon, a Krisztuson. Ha Európa elpusztul, azért pusztul el, mert cselekedeteiben megtagadta azt, akit szájával mának vall: a Krisztust. János apostol a világ történelmét épenúgy két korszakra osztja, mint mi. A Krisztus születése előtti és a Krisztus születése utáni korra. Csakhogy az apostolnál ez nem pusztán kalendáriumszerkesztés és időszámítás dolga. Szerinte Krisztus születése után nem lehet úgy élni, mintha Krisztus nem született volna meg s nem lakozott volna itt az emberek között mint Testvér. Az Ige, amely kezdetben is volt; amely nélkül semmi sem lett, ami lett; amelyben az élet van: testté lett, vagyis a saját életének új korszakába lépett s ezzel a világmindenség új színt, új lehetőséget, új létfeltételeket, új erőt, új feladatot kapott. Akik a testté lett Igét befogadják, azoknak hatalmat ád arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Tehát az új korszak nem mechanikusan alakítja át az embereket. Nem kérlelhetetlen ok és okozati összefüggés törvényszerűségével érvényesül. Az Ige csupán annyit tett, hogy testté lett és lakozott közöttünk és mi láthattuk a dicsőségét és ha befogadjuk, hatalmat nyerünk az Istenfiúságra. Az Ige materializálódása testben az Ige személyiséggé válását jelenti a történelemben és a szellemiség erőinek túlsúlyra jutását jelenti az egyén és a világ életében. Nem tanfolyamokkal, nem az ész kiművelésével, nem a civilizáció beoltásaival vihető előbbre a világ ' az Isten és az isteni cél felé, hanem egyedül a Krisztus befogadásával. A Krisztus, aki köztünk lakozik, kell, hogy bennünk lakozzék. A világnak most és mindig az a baja, hogy megelégszik azzal, hogy az Ige közötte lakozik s nem bírja önmagát annyira megtagadni, hogy Krisztust önmagában hagyná lakozni. Nem hagyja uralkodni törvényeiben, a tudományában, a politikájában, a gazdasági rendszerében, az igazságszolgáltatásában, az egyesek és nemzetek egymáshoz való viszonyainak rendezésében. Krisztus ott van mindenütt, még az automobilok felszentelésénél és a tankok felvonulásánál is, de nincs az emberek szívében és agyában, cselekedeteiben és terveiben. Nekünk jelentős, hogy Európa felfordul-e, vagy nem. S előttem bizonyos, hogy elpusztul, ha Krisztushoz nem tér s a Krisztust be nem fogadja a vérébe.
